Rosszkedvünk tele
Romló növekedési kilátásokról, nem túlságosan megnyugtató egyensúlyi folyamatokról árulkodnak az elmúlt hetek makrogazdasági számai. Tavaly az utolsó negyedévben a GDP 0,9 százalékkal haladta meg az előző háromhavi szintet. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság nem igazán dinamizálódik: 2002 korábbi időszakaiban 0,8 százalékos növekedést mutatott ki a Központi Statisztikai Hivatal.
Az adatok ráadásul egészségtelen növekedési szerkezetet mutatnak. A fogyasztás dinamikája messze meghaladja a GDP-növekedést. Mindez az import meglódulásával és a készletezési tevékenység viszszaesésével magyarázható, hosszabb távon azonban a nemzetgazdaság eladósodásával jár együtt. Erre utal az is, hogy hosszú idő után tavaly újra emelkedett az államadósság/GDP mutató, és megközelítette a "maastrichti" 60 százalékos szintet. A teljesítményváltozás alapján a 2002. év vesztese a mezőgazdaság, nyertese az építőipar volt.
Igaz, utóbbi ágazat az idén már messze nem fog olyan gyorsan növekedni, mint tavaly. A decemberi váratlan fellendülés után januárban - 2002 utolsó hónapjához képest - 6,8 százalékkal zuhant az ágazat teljesítménye. A visszaesés okai nyilvánvalóak: a választások után a korábban felpörgő kormányzati beruházások törvényszerűen visszaesnek, és a lendület piaci motorját adó lakásépítések is kifulladóban vannak.
Nem túlságosan kedvezőek az általános növekedési kilátások sem. A nemzetgazdaság pénzügyi számlái azt mutatják, hogy a vállalati szektor finanszírozási igénye 2001 második negyedévétől folyamatosan csökken. Ez nem kedvező tendencia, hiszen azt jelenti, hogy a vállalatok a nyereséget nem költik el újabb beruházásokra. Nem számíthatunk kedvező külső hatásokkal sem. Az eurózóna teljesítménye ugyan a Világbank várakozásai szerint - elsősorban a második fél évben - javul, több elemző is borúlátó azzal kapcsolatban, hogy - a német gazdaság tartós szerkezeti problémái miatt - éri-e kedvező impulzus a magyar gazdaságot.
Világszerte vészforgatókönyvek készülnek az iraki háború és a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok miatt, a magyar kormány azonban egyelőre nem tervezi alternatív makrogazdasági pálya készítését. Pedig a jelenlegi piaci előrejelzések elszakadtak a költségvetés tervezésénél alapul vett paraméterektől.
A túlpörgetett magyar gazdaság számára azonban a vészforgatókönyv egyáltalán nem ugyanazt jelentené, mint külföldön, ahol erőteljesebb állami élénkítésben, nagyobb költségvetési deficitben látják a megoldás kulcsát.
Nálunk pályamódosítás alatt inkább fiskális szigorítást kellene érteni, amelynek - egyébként sem erős - nyoma is egyelőre inkább csak a tervekben látszik, a kötségvetési folyamatokban egyáltalán nem. Az év első negyedében nominálisan nagyobb volt a hiány, mint tavaly, a rekordmagasságú deficit évében. Márpedig ez nem a konszolidálódó állami gazdálkodás irányába mutat. (MI)
