Újabb deflációs jelek Németországban

Májusban 0,7 százalékra esett az éves rátán számolt német infláció az egy hónappal korábbi 1,0-ről, miközben hónapról hónapra alapon 0,2 százalékos árszínvonal-csökkenést mutattak ki a statisztikusok, amivel akaratlanul is feltámasztották a defláció rémét. A GDP immár tényszerűvé vált hanyatlásával együtt járó áresés és az emiatti félelem újabb muníciót ad a szociáldemokrata vezetésű kormánynak, hogy a párt balszárnya és a szakszervezetek ellenében keresztülvigye a végképp elkerülhetetlenné vált reformokat.

Japán után immár Európában is reális veszéllyé vált az évek óta suttogva emlegetett, de jobbára végig csak elméleti lehetőségként számon tartott defláció, amelynek erőteljes formában való megismétlődésére a harmincas évek nagy válsága óta nem volt példa. A hetvenes évek keserves tapasztalatai nyomán szakemberek inkább a stagflációtól tartottak, tehát attól, hogy a növekedésnek az évtizedforduló utáni kifulladásához ismét egy kezelhetetlennek látszó, kúszó infláció társul. A defláció veszélyét - a pénzteremtés és

-ellátás korszerű, rugalmas formáira hivatkozva - néhány hónapja még Milton Friedman is cáfolta. Utóbb azonban a jelenség olyan érvelés keretében bukkant fel, hogy az árak esetleges csökkenése a vásárlóerő folyamatos javulására irányuló tömeges várakozást válthat ki, ami a vásárlások elhalasztásához és a hanyatló fogyasztói kereslet által kiváltott negatív növekedési spirálhoz vezethet.

Németország esetében az első negyedévi 0,2 százalékos GDP-csökkenés nyomán támadt deflációs félelmeket némileg tompítja, hogy az éves ráta szerinti 0,3 százalékos dezinfláció és a havi ráta szerinti tényleges árszínvonal-csökkenés nagyrészt az iraki háború utáni olajáresésre vezethető vissza. Ennek viszont ellentmondani látszik, hogy az árcsökkenés máris elérte a fogyasztási cikkek széles körét, a jövőbeni továbbterjedését pedig az egységes valuta erősödése automatikusan elősegíti. A veszélyt egy minapi jelentésében az IMF megerősítette, utalva arra, hogy az általa csekély üteműnek prognosztizált német defláció elég erős lehet ahhoz, hogy az euróövezet többi gazdaságát is magával rántsa. A jelenségben néhány - a Financial

Times által idézett - elemző viszont annyi pozitívumot rövid távon lát, hogy az eurózóna legnagyobbjaként számon tartott német gazdaság erős dezinflációja teret nyit az Európai Központi Bank régóta várt kamatcsökkentése számára. Ha erre sor kerül, akkor a félpontosnál kisebb monetáris könnyítés "elpocsékolt töltény" lenne - hangoztatja a Barclays Capital egyik elemzője. (VG)