Európai akció a növekedésért

Brüsszel



Masszív, jelentős részben közpénzekből finanszírozott nagyberuházásokra van szükség ahhoz, hogy tényleges lökést adjanak a "lisszaboni folyamat" megvalósulásának - fejtette ki Giulio Tremonti az Európai Parlament pénzügyi bizottsága előtt. Szerinte a "tudás alapú" versenyképesség radikális növelését célzó három évvel ezelőtti lisszaboni stratégia továbbra is érvényes kiinduló alapnak tekinthető, de el kell ismerni, hogy önmagában erőtlen. "Itt az idő, hogy egyértelmű politikai jelzéssel döntő akciót indítsunk az üzleti és befektetői bizalom helyreállítása érdekében" - húzta alá az olasz politikus, úgy vélvén, hogy mindez az infrastrukturális beruházások növelésével, mindenekelőtt a közlekedési projektekre fordított EU-források megemelésével biztosítható a leghatékonyabban.

A Tremonti által Európai akció a növekedésért címmel bemutatott tervezet az infrastrukturális közberuházások arányát az EU-szintű GDP mintegy fél százalékával megnövelné. Az olasz pénzügyminiszter utalt arra, hogy míg az Egyesült Államok fenntartotta a közberuházások arányát, addig az unión belül ennek rátája az elmúlt tíz évben a közösségi GDP mintegy 0,5 százalékával csökkent. "A különbség évi 50 millió eurót tesz ki" - mutatott rá Termonti.

Az olasz miniszter emlékeztetett arra, hogy Jacques Delors akkori európai bizottsági elnök már 1993-ban Fehér könyvet tett közzé a gazdasági növekedés élénkítésére. Az elmúlt tíz év mérlegét megvonva látható, hogy mindezek nyomán komoly előrelépés történt a távközlésben és az energiaszolgáltatásban, de a közlekedési szektorban az eredmények elmaradnak a várakozásoktól. Tremonti ennek kapcsán utalt a Karel van Miert vezette magas rangú szakértői csoport közelmúltban készült jelentésére, amely az utóbbi okául a pénzügyi források elégtelenségét jelölte meg.

Tremonti a lehetséges források közül elvetette EU-kötvények kibocsátását, és inkább az Európai Beruházási Bankot jelölte meg lehetséges eszközként. (Szakértők emlékeztetnek, hogy a közös piachoz történő csatlakozása idején Olaszország felzárkóztatását jelentős részt az EIB finanszírozta.) Mindez annak lehetőségét is magában rejti, hogy az EU-bank esetleg idő előtti tőkeemelésre kényszerül, ám Tremonti kerülte, hogy ennek szükségességét egyértelművé tegye.

A parlamenti vitában Robert Goebbels luxemburgi szocialista képviselő úgy vélte, hogy az olasz elképzelés valójában a hajdani keynesiánus iskola idejét múlt felmelegítésének tekinthető, ami helyett a strukturális alapokra és a versenyképesség erősítésére kellene összpontosítani. Válaszában Tremonti kitérően megismételte, hogy a lisszaboni stratégia irányában helyes, de forrásaiban elégtelen.

Róma azt szeretné, ha az EU pénzügyminiszteri tanácsa júliusi ülésén mandátumot adna az Európai Bizottságnak arra, hogy még ősszel dolgozza ki egy ilyen "európai akcióterv" részleteit. "Az idő ellenünk dolgozik" - mutatott rá Tremonti, úgy vélvén, hogy keményen kell dolgozni, ha még az olasz fél év során látható eredményre akarnak jutni.