Munkanélküliségi ráta: romlott, de jó

A második negyedévben a munkanélküliségi ráta 5,8 százalék volt, 0,2 százalékponttal meghaladva az egy évvel korábbi értéket - jelentette a Központi Statisztikai Hivatal. Az április-júniusi időszakban a munkaképes korú lakosság 53,8 százaléka volt jelen a piacon, 50,6 százaléka pedig munkát is talált.

A munkanélküliségi ráta mostani értéke jónak mondható, hiszen a tavalyi bázisidőszaki 5,6 százalék minden idők legkedvezőbb mutatója volt. A következő hónapokban azonban erőteljesen romlott a helyzet, s az idei év első negyedében az arány már 6,4 százalékra kúszott fel. (Ez a bizonyos 6,4 százalékos érték egyébként annyira kiugrik a korábbi időszak trendjéből, hogy az sem elképzelhetetlen, egyszeri esemény vagy mintavételi hiba áll a háttérben.)

Továbbra is jelentősek a régióbeli különbségek: a legalacsonyabb rátát a közép-magyarországi térségben regisztrálták (4,1 százalék), a legmagasabbat ismét az észak-magyarországiban (9,8). A hátrányos helyzetű térségek közül a dél-dunántúliban és az észak-alföldiben csökkent a munkanélküliség (az előbbiben 7,9 százalékról 7,8-re, az utóbbiban pedig 7,8-ről 6,4 százalékra); ugyanakkor Észak-Magyarországon és a Dél-Alföldön nőtt a kényszerű állástalanok aránya (7,8 százalékról 9,8-re, illetve 5,9-ről 6,3-re). Jelentősen nőtt a ráta a két legfejlettebb régióban, Közép-Magyarországon (3,8-ről 4,1 százalékra) és Nyugat-Dunántúlon (3,7-ről, 4,6-re) is.

Valószínű, hogy a gazdaságföldrajzi különbségek még ennél is nagyobbak. Általános szabályként megfigyelhető, hogy ahol magasabb a regionális munkanélküliségi ráta, ott alacsonyabb az aktivitási arány: míg a legfejlettebb régióinkban ez 57 százalék fölött mozog, addig a hátrányos helyzetű területeken alig éri el az 50-et. Valószínűleg ez a különbség a hátrányos helyzetű régiókban azon passzív munkanélküliek arányából ered, akik szeretnének ugyan munkát találni, de kedvezőtlennek ítélve esélyeiket, nem keresnek aktívan állást. (NV)