Ötletzápor a lakásprogramhoz

Több száz észrevétel érkezett eddig a társadalmi vitára bocsátott lakásprogramhoz - tudtuk meg Leitner Józseftől, a nemzeti lakásprogram Miniszterelnöki Hivatalon belül működő titkárságának főosztályvezetőjétől. Az elmúlt három hónap során az ország legkülönbözőbb részeiből szakmai és civil szervezetek, magánemberek, önkormányzatok, ingatlanos cégek, államigazgatási szervek egyaránt szép számmal küldtek véleményeket, javaslatokat az Otthon Európában elnevezésű, hosszú távú lakáskoncepcióhoz.

A többség egyetért a program lényegi elképzeléseivel, például azzal, hogy évente célszerű lenne 38-40 ezer új lakást - közte 6-7 ezer bérlakást - felépíteni, ugyanakkor a legtöbben azt firtatták, honnan lesz meg a végrehajtáshoz a pénzügyi háttér. Különösen sokan mutattak rá, hogy az önkormányzatoknak nem lesz kellő forrásuk a szükséges fejlesztések végrehajtására, a pályázatokon való részvételhez nélkülözhetetlen saját erő felmutatására. Többen sürgették a nemzeti lakásalap létrehozását, mely a meglévő bérlakásállományt működtetné.

Sokan feszegették a lakbér-támogatási rendszer kérdését, itt is elsősorban a forrás meglétét. Voltak olyan javaslatok, melyek szerint célszerű lenne különböző kategóriákat meghatározni, és annak megfelelően differenciáltan kialakítani e támogatás mértékét. Így más és más lenne a kiegészítés összege önkormányzati és magántulajdonú, új és régi építésű, városban vagy községben elhelyezkedő, az ország keleti vagy nyugati régiójában lévő lakások esetén.

Egymással ellentétes érdekek is megmutatkoztak a véleményekben. Például a panel kérdésében alapvető nézetkülönbségek fedezhetők fel. Egyesek - főként persze az ott lakókat képviselők - szerint az államnak kellene megoldani az ott élők gondjait. Mások - így például a családi házukat maguk erejéből felépítők - azonban úgy vélik, nem igazságos, hogy ugyanaz a réteg többször is kedvezményhez, állami segítséghez jusson. Van, aki szerint a panelházakban lenne célszerű kialakítani a szociális bérlakásokat.

Többen arra mutattak rá, hogy túlságosan egyoldalúan a városi lakásokat állította központba a koncepció, pedig a falvak épületállománya is nagyobb figyelmet érdemelne. Nem kapott kellő hangsúlyt az elmaradt térségek kistelepülésein élő, halmozottan hátrányos helyzetű emberek lakásépítési gondjainak megoldása sem.

Mások annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a lakásmobilitást jobban kellene ösztönözni, azaz központi eszközökkel is hozzájárulni ahhoz, hogy a családok mindig az aktuális méretüknek megfelelő otthonokba költözzenek: kisebb lakást igényel egy fiatal vagy egy idős pár, ugyanakkor jóval nagyobb a helyigénye egy többgyermekes családnak. Sokan támogatnák azt az ötletet is, hogy idős emberek lakásukért cserébe életjáradékot kapjanak az államtól.

Egyelőre tart a beérkezett észrevételek számbavétele. A vélemények tanulmányozását követően, a hasznos ötletek figyelembevételével készül majd el és kerül a kormány elé - várhatóan szeptember végén - a nemzeti lakásprogram végleges tervezete. Az előterjesztést az előzetes elképzelések szerint október-november táján tűzi napirendjére a parlament. (BJA)



A lakásügyi kormánymegbízott azt javasolja a kabinetnek, hogy - a korábbi bejelentéssel szemben - az első lakást építő, vásárló fiatalok öt évig továbbra is visszaigényelhessék törlesztőrészletük 40 százalékát befizetett adójukból. Csabai Lászlóné javaslatáról a következő hetekben születik döntés. A kormánymegbízott szerint nem indokolt, hogy a kedvezménynek azokra is vonatkoznia kellene, akiknek már volt lakásuk, s miután azt eladták, építettek újat. Szerinte azok esetében sem indokolt az adókedvezmény, akik épített vagy vásárolt lakásukat bérbe adják. A lakásügyi kormánymegbízott a távirati irodának elmondta: a 20-30 millió forint összegű hitellel rendelkezőket sem részesítené a kedvezményben, hiszen ők jelentős kamatkiegészítést kapnak köl-csönük törlesztéséhez. Hozzáfűzte: a világon sehol nincs olyan rendszer, amely kétféle állami támogatást ad a lakásépítőknek és -vásárlóknak, s Magyarországon sem tartható fenn hosszú távon a kamatok egy részének átvállalása és az adókedvezmény együttes biztosítása.