Vita a parlamenti demokráciáról

Visszaállítjuk a parlament demokratikus működését - ez volt a koalíciós pártok egyik fontos ígérete a kampányban, miután az előző ciklusban ellenzékből rendszeresen sérelmezték az oppozíció jogainak csorbítását. A háromhetes ülésezés, az a tény, hogy egyetlen ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottság sem jöhetett létre, valamint a rendszeres kormánypárti interpellációk adtak egyebek között a szélesebb közvélemény számára is könnyen érthető muníciót a parlamenti, vagy inkább a parlamentről szóló csatákhoz.

Az elmúlt hónapokban viszont a jelenlegi oppozíció, elsősorban a Fidesz sérelmezte a kormánypártok magatartását: a vád ismét az ellenzéki jogok csorbítása volt. Rogán Antal frakcióvezető-helyettes szerint a Ház működése kevésbé demokratikus az elmúlt egy évben, mint korábban. A politikus úgy látja, ezt egyrészt az időkeretes tárgyalási mód általánossá tétele, másrészt az ülések ismétlődően szabálytalan összehívása mutatja a leginkább. Katona Béla szocialista frakcióvezető-helyettes ugyanakkor úgy véli: a hetenkénti ülésezés, ezáltal az interpellációk és az azonnali kérdések számának növekedése és témájuk aktuális volta önmagában lényegesen demokratikusabbá tették a parlament munkáját. Az időkeretes tárgyalást, illetve a rendkívüli ülések összehívását pedig házszabályszerűnek tartják a kormánypártok.

A parlament működését a számok alapján áttekintve mindkét fél találhat érveit alátámasztó adatokat. Az előző ciklus utolsó tiszta, a választások által nem zavart tavaszi-nyári ülésszaka 2001 első felében volt. A háromhetes ülésezési rendben az ülésnapok száma harminckettő volt a február 1. és június 15. közötti időszakban; az idén ugyanez a szám 33. A parlament mindkét évben rendkívüli ülést is tartott június 15. után. 2001-ben kettő, az idén négy ilyen ülésnapra került sor. Ami a tárgyalással töltött órákat illeti, 2001 tavaszán 348, míg az idén 345 órát "töltöttek együtt" a képviselők. A tárgyalási idő megoszlását tekintve "jobban áll" az előző ciklus: 2001 első felében a javaslatokhoz kapcsolódó általános vitákra 176, a részletes vitákra 41 órát fordítottak, míg az idén "csak" 144, illetve 39 órát jegyez fel a parlamenti statisztika (ezek az adatok még nem tartalmazzák az utolsó, június 23-i ülés számait, ám ez csak minimális változást eredményez).

Az ellenőrzési, így elsősorban ellenzéki eszközként számon tartott azonnali kérdések és interpellációk vonatkozásában már érezhető elmozdulás: az idén elhangzott 160 azonnali kérdés 29,3 százalékát tették fel kormánypárti képviselők, míg a Fidesz vezette koalíció idején 2001-ben ugyanez az arány 34,1 százalék volt. Jelentősebb a különbség az interpellációk esetében: 2001 tavaszán az összes ilyen felszólalás 37,1 százaléka érkezett az akkori koalíció képviselőitől, míg az idén már csak 27,8 százalék volt az MSZP-SZDSZ részesedése (más ülésszakokat, így a 2002. és 1999. őszit összehasonlítva azonban lényegesen kisebb a különbség). Ellenben míg 2001 tavaszán öszszesen 79, az idén 160 azonnali kérdés hangozhatott el a hetenkénti ülésezés nyomán. Az interpellációkat tekintve fordított trend érvényesült: két éve 132, az idén 115 ilyen felszólalás volt.

A vizsgálóbizottságokat illetően az előző ciklus mérlege nulla, ha az ellenzéki kezdeményezésű testületek létrejöttét tekintjük. Ezen a téren a jelenlegi koalíció egy év alatt "mérhetetlen" növekedést produkált, hiszen összesen négy bizottság jött létre az oppozíció javaslatára. Az ellenzék így is kifogásolta, hogy több javaslatuk megvitatását elhúzzák a kormánypártok.