Az adatszolgáltatók megbecsülése

>> Mennyiben tudatos az adatszolgáltatók számára, hogy (kicsit fellengzős szóval) missziót teljesítenek, és felelősség hárul rájuk abban, hogy tőlük, róluk reális adatok kerüljenek ki?



- A nagy cégeknél általában a számviteli, kontrollingrészlegeken foglalkozik 2-3 ügyintéző (más tevékenysége mellett) azzal, hogy a statisztikai adatlapokat kitöltse. Ezeknek az embereknek ez munkaköri kötelezettsége, a legtöbben hosszabb idő óta csinálják. Jó kapcsolatokat alakítottak ki már a KSH-val, tehát tudatában vannak munkájuk jelentőségének, fontosságának és annak is, hogy ez sokszor nem egyszerű feladat. A nagyvállalatoknál azonban jellemző dolog, hogy kettéválik a statisztikai adatok felhasználása és azok készítése. Ez annyit jelent, hogy az a részleg, amely a statisztikai adatszolgáltatást végzi, nem felhasználója a KSH adatainak a nagyvállalaton belül, mert azok a stratégiai és az elemző részlegek számára mondanak sokat. A vállalat tehát adatfelhasználó és adatszolgáltató is egyben, de ez a két szerep a vállalaton belül szervezetileg kettéválik. Egészen más a helyzet a kis cégeknél, ahol néhány ügyintéző foglalkozik a vállalat vezetésével. Az adatok közvetlen felhasználása náluk nem jellemző, inkább egy-egy konkrét kérdéshez veszik elő a statisztikákat, mindennapi munkájukban kevéssé használják ezeket. Ők csak ritkán felhasználói az adatoknak, ezért nem könnyű felismerniük, hogy mi a haszna a statisztikai adatszolgáltatásnak. Adminisztratív kapacitásaikhoz képest jelentős terhet jelenthet számukra a részletekbe menő, pontos információk összegyűjtését megkövetelő statisztikai munka. Az is gyakori eset, hogy a könyvelést végző céget bízzák meg a statisztikai adatszolgáltatás teljesítésével is. Ilyen szempontból tehát különböznek a vállalatok.



>> Milyen az adatok beérkezési aránya? Mennyien küldik vissza a kitöltött kérdőíveket?



- Ez az arány nemzetközi összehasonlításban is megfelelő, a nagyvállalati körben a gazdaságstatisztikai adatok 95 százalékban érkeznek be. Ezek az évközi adatok, és az évesnél is 92 százalék körüli az arány. Ez persze nem úgy történik, hogy kiküldjük a kérdőívet, megadjuk a határidőt, aztán ülünk, várunk, és rendre, szépen beérkeznek az adatok ilyen magas arányban. A helyzet a valóságban az, hogy a határidőhöz közeledve beérkezik egy bizonyos hányad. Ez nagyon különböző, megyénként és kérdőívenként is. Akkor elindul egy nagy adatbegyűjtő munka: a megyei igazgatóságok felveszik a kapcsolatot azokkal a cégekkel, amelyek nem küldték be a kérdőíveket. Egyenként (levélben, telefonon) keresik fel a cégeket, és emlékeztetik őket a kötelességeikre, illetve módszertani felvilágosítást adnak, ha éppen információhiány akadályozta az adatszolgáltatást. Ilyen módon érjük el - tehát komoly utánajárással és "megdolgozással" - ezt a viszonylag magas arányt.



>> Vannak-e különbségek az adatszolgáltató készségben?



- Hogyne, méghozzá jelentősek. Általában a nagyobb vállalatok körében nagyobb ez a készség, a kisebb cégek válaszolási aránya alacsonyabb. Ez összefügg azzal, amit már említettem: nekik komolyabb problémát okoz az adatok közlése. Általában jobbak a beküldési arányok vidéken, mint Budapesten, de bizonyos ágazatokban is jobb, mint másokban. Az ipar például hagyományosan fegyelmezett adatszolgáltatói ágazat, ám az építőiparban, a kereskedelemben - azért is, mert ott nagyobb arányban vannak, sőt, dominálnak a kisebb cégek - rosszabb az adatszolgáltatási fegyelem. A nagyvállalatoknál teljes körűek az adatgyűjtéseink, a kisebbek között mintavételes eljárással dolgozunk, itt a minta egy részét évente cseréljük. Tehát minden évben vannak olyan adatszolgáltatók, akik először szembesülnek ezzel a kötelezettséggel. Különösen az első alkalomra jellemző, hogy sokkal rosszabb a beérkezési arány, mint később, vagy mint a régi ügyfeleinknél. A gazdaságstatisztikában a legjobb beérkezési arányt általában a mezőgazdasági öszszeírásoknál érjük el, ezekben az esetekben ugyanis a kérdezőbiztosok házhoz mennek.



>> Mekkora az ügyfélkörük?



- Nagyon nagy. A 2002-2003-as gyűjtéseknél összesen 185 ezer adatszolgáltatót kerestünk fel, ebben benne vannak az egyszeri cenzusok, illetve az egyéni gazdálkodók is. Ha ezeket nem vesszük figyelembe, és a társaságokat, valamint a rendszeres adatgyűjtéseket nézzük, akkor ebben az időszakban 84 500 adatszolgáltatónk volt.



>> Milyen mértékben terheli az adatszolgáltatókat a statisztikai adatgyűjtés?



- Erre mondanék néhány adatot: ebből a 84 500-ból mintegy 30 ezer olyan adatszolgáltató van, aki csak egy kérdőívet kap évente. A kiemelt partnernek számító, legnagyobb vállalatoknál, gazdasági egységeknél - nem a top 100-ba tartozókat értem ide, hanem ágazatonként a legnagyobb cégeket - 12 és 32 között van az évente kötelezően szolgáltatandó adatsor, de húsz kérdőív fölött már csak nyolc vállalatot találunk. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb szervezeteknél teljes körű az adatszolgáltatás kötelezettsége, tehát a sokaság teljes körét megkérdezzük, gyakorlatilag minden mutatóra: a teljesítményre, az árakra, a létszámra, a keresetekre nézve. Az ágazattól függően - a turizmusban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban, az iparban - bizonyos eltérések is adódnak, ugyanis vannak speciális, csak bizonyos ágazatoknál megjelenő adatsorok. Azt tipikusnak mondhatjuk, hogy a legnagyobb vállalatok 12-15 kérdőívet kapnak évente, amit vissza kell küldeniük a KSH-nak. Ezeknek nemcsak a szolgáltatása, hanem a feldolgozása, valamint tájékoztatásra való előkészítése is nagy munkát jelent. A KSH-nak nyilvánvalóan nem érdeke olyan adatok begyűjtése, amire nincs felhasználói igény. Adatokat az "íróasztalfiók" számára nem gyűjtünk. Az adatszolgáltatókkal való kapcsolatainkban kulcsszerepet játszanak a megyei igazgatóságaink: nagy részük van abban, hogy a kiküldött kérdőívek a lehető legnagyobb arányban érkezzenek vissza. Egyrészt a mennyiségi teljesítést kell biztosítaniuk, másrészt itt történik meg az adatok első minőségi szűrése is. Bizonyos keresztellenőrzéseket végeznek, s ha kiderülnek bizonyos hibák, ezeket minden alkalommal közvetlenül tisztázzák az adatszolgáltatóval. A megyékben, ahol kevesebb az adatszolgáltató, mint a fővárosban és környékén, különösen a nagyvállala-

tokkal nagyon erős személyes kapcsolatok alakultak már ki a megyei igazgatóságok és egy-egy vállalat statisztikai egységei között, de a KSH központi szakfőosztályai is kapcsolatban állnak az adatszolgáltatás szempontjából meghatározó cégekkel. A gazdaság területi koncentrációja, elhelyezkedése változó. Budapest és Pest megye az a terület, amelyen gazdaságstatisztikai szempontból a legnagyobb arányú a cégek koncentrációja. Budapesten a válaszadási készség is sokkal több gondot okoz nekünk, mint vidéken.



>> Próbálnak-e az adatszolgáltatóknak valamilyen módon a kedvébe járni?



- Az év elején kezdtünk egy új akciót: kiválasztottuk azt a kiemelt partneri kört, amelyben minden ágazatból a legnagyobb gazdasági szervezetek vannak. Ez a kör alapvetően meghatározza a gazdaság teljesítményét, az exportban, termelésben, foglalkoztatásban döntő súlyt képvisel. Nyilvánvaló, hogy ha ettől a vállalati körtől megbízhatóan és jó minőségben kapunk adatokat, az nagymértékben hitelesíti a teljes körű gazdaságra vonatkozó adatainkat is. Ennek a kapcsolatnak az a lényege, hogy megpróbálunk folyamatos párbeszédet kialakítani az adott körrel, tájékoztatni őket a mi munkánkról, az adatszolgáltatással kapcsolatos esetleges változásokról, és szeretnénk meghallgatni a véleményüket, észrevételeiket a kérdőíveinket illetően. A kapcsolat fontos eleme, hogy negyedévente megküldjük ezeknek a cégeknek saját adataikat a szakágazat teljes adatkörébe ágyazva. Az első negyedévi adatokat már grafikonokkal, táblázatokkal illusztrálva vissza is juttattuk. Így a cégeknek újra módjuk nyílik arra, hogy ellenőrizzék: pontos információkat küldtek-e. Ezekből az aktuális adatokból szembesülhetnek azzal, hogy cégük hol is áll az ágazati rangsorban.

Az adatszolgáltatókkal való kapcsolatnak egy nagyon fontos eleme a címbejárás, vagyis az adatszolgáltatásba újonnan bekerült adatszolgáltatókat egyenként felkerestük. A megyei igazgatóságok ezzel is erősítik az adatszolgáltatókkal való kapcsolatokat, és elősegítik az adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítését. Ez nagy feladat: minden egyes címet felkeresni, ellenőrizni, de úgy látjuk, megéri, mert a januári első adatszolgáltatási határidő után márciusra már jelentősen sikerült feltornázni a visszaküldések arányát.



>> Van-e jelentős különbség a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok adatszolgáltatási készsége között?



- Lényegében nincs. Azt gondolhatnánk, hogy amikor elindítunk egy új, az EU-követelmények szerint kialakított adatgyűjtést, ami az uniós államokban már teljesen szokásos, akkor ez a külföldi tulajdonú cégeknél kevésbé fog meglepetést vagy problémát okozni, mint a magyaroknál. Csakhogy ez nem így van, és több multina-cionális cégnél is erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy adatszolgáltatásait jó minőségben teljesítse. Ez összefügg azzal is, hogy ezek a cégek nagyon magas termelékenységgel és nagy hatékonysággal dolgoznak, és próbálnak minél kevesebb munkaerőt foglalkoztatni, tehát nagyon leterheltek azok az ügyintézők, akik a statisztikával is foglalkoznak.



>> Milyen tényezők befolyásolják még a vállalatok adatszolgáltatási készségét?



- Egy dolog biztosan nem okoz problémát: úgy érezzük, hogy a KSH iránti bizalom megvan az adatszolgáltatókban. A hivatal tevékenységét mindenki ismeri, és tudatában vannak annak, hogy a hozzánk beküldött adatokat más célra nem használjuk fel. A statisztikai törvényben teljesen egyértelműen rögzítve vannak az adatvédelmi előírások, és a KSH nemzetközi átvilágításai is bizonyítják, hogy adatkezelési gyakorlatunk messzemenően megfelel a törvényi előírásoknak. Az árstatisztika az a terület, ahol előfordul, hogy üzleti titokra hivatkozva egy-egy cég nehezen ad adatokat. Már az is előfordult, hogy az adatvédelem betartásáról írásos nyilatkozatot kértek. Ilyen esetekben a törvényre tudunk hivatkozni, amelynek betartása ránk az adatvédelemre vonatkozóan, a vállalatokra pedig az adatszolgáltatást illetően egyértelműen kötelező. Sajnos az adatszolgáltatási kötelezettség, bár ezt is törvény rögzíti, mégsem olyan sürgető vagy kényszerítő erejű a cégek számára, mint mondjuk egy adóbevallás elkészítése. A KSH-tól nem is várhatnak az adatszolgáltatás mellett közvetlen előnyöket, mint például egy érdekképviseletnél. Ezért fontos feladatunk, hogy ráébresszük adatszolgáltatóinkat: az, ami végül a magyar gazdaságról statisztikaként megjelenik, alapvetően befolyásolja az ő jövőjüket, helyzetüket is. Ez egy nagyvállalatnál nyilvánvaló, az ő tulajdonosaik rendszeresen figyelik, hogy a magyar statisztika mit mond arról a területről, amelyen tevékenykednek, és a magyar adatok hogyan viszonyulnak a nemzetközi folyamatokhoz. Ez ugyanis alapvetően befolyásolhatja a befektetési, stratégiai döntéseket. Az, hogy hogyan alakulnak a keresetek, milyen a foglalkoztatás helyzete, szintén fontos tényező a stratégiai döntéseknél. A GDP negyedéves adatait mindenki figyelemmel kíséri, ennek számítása pedig számos adat figyelembevételével történik minden ágazat teljesítményére vonatkozóan. A magyar kormány döntéseinél is alapvető fontosságúak ezek az adatok, tendenciák: a gazdaságpolitikai döntéseket befolyásolják. Ha a számaink a rossz adatszolgáltatás miatt nem tükröznék megfelelően a helyzetet, ez téves vállalati és gazdaságpolitikai döntésekhez vezethetne, ami a vállalatok gazdálkodásában csapódna le. Természetesen a KSH mindent megtesz ennek elkerülésére. Ada-taink megbízhatóak.



>> Jó az adatszolgáltatás színvonala, az adatszolgáltatók tudatossága. De mit jelent ez nemzetközi összehasonlításban?



- A tapasztalataink egybecsengenek a régebbi piacgazdaságokéval. Általában ott is jellemző, hogy a nagyvállatoktól jobb minőségű adatokat lehet begyűjteni, mint a kicsiktől. Szinte mindenütt gond a kis cégek megnyerése az adatgyűjtésre, és nagy energiát követel, hogy elfogadható legyen a beérkezési színt. Az elmúlt években nagyon sok új adatgyűjtésünk volt, és módosultak kérdőíveink az uniós harmonizációnak megfelelően. A statisztikai adatszolgáltatásban bekövetkezett változások követték a magyar gazdaság átalakulási folyamatával együtt járó új követelményeket, és egyben megvalósították a statisztika európai harmonizációját. E folyamat eredményeként napjainkra a magyar statisztikai rendszer nagy átalakulási folyamata lezárult, bár a továbbiakban is időről időre folyamatosan szükségessé válnak fejlesztések a többi között az adatszolgáltatásban is. Azt azonban leszögezhetjük, hogy a magyar vállalatok statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségei ugyanolyan mértékűek, mint külföldi versenytársaiké. Az éves statisztikai adatgyűjtési program összeállítása során nagy gondot fordítunk arra, hogy a párhuzamos adatgyűjtéseket elkerüljük. Ha egy adat más forrásból, például minisztériumi adatgyűjtésből rendelkezésre áll, azt felhasználjuk, és nem kérjük be a vállalatoktól. Egy magyar vállalatnak nem kell több vagy más adatot szolgáltatnia, mint az unióban, az ezzel kapcsolatos vállalati ráfordítások nem terhelik őket jobban, mint egy másik ország vállalatát.



>> Milyen korszerűsítést terveznek az adatszolgáltatásban?



- Az elektronikus adatszolgáltatás elterjesztését. Adatszolgáltatóink most papíron töltik ki a kérdőíveket, úgy is kapjuk ezeket vissza. Ez mindenki számára nehézkes, munkaigényes, ezért a legnagyobb adatgyűjtéseket mindinkább elektronikus úton kívánjuk végrehajtani. Az idén próbaképp állunk rá erre a módszerre tömegesen, s ha beválik, a legnagyobb vállalatok körében szeretnénk általánossá tenni. Ennél a vállalati körnél adottak ehhez a technikai feltételek is. Egyértelműen kedvező a vállalatok reagálása erre a kezdeményezésre, hiszen nekik is sokkal egyszerűbb módszert jelent. A számviteli rendszerekből egy-két gombnyomással kiemelhetők a szükséges adatsorok, egy belső keresztellenőrzési rendszerrel pedig biztosítani lehet, hogy hibás adatok ne kerüljenek be. Ezt a rendszert nagy ráfordításokkal fejlesztjük, és szeretnénk általánossá tenni. A statisztikai törvény kimondja, hogy a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségeknek eleget kell tenni, ugyanakkor ehhez nem társulnak igazán szigorú szankciók. Az adatszolgáltatási készség javításának lehetőségeit a KSH nem elsősorban a szankciók érvényesítésével, vagy ezek szigorításában keresi. Többet érhetünk el a közvetlen, partneri kapcsolatokkal és hitelességünkkel. Ugyanakkor jó lenne, ha az adatszolgáltatók nem várnának a többszöri sürgetésre, és maguk is kiemelt partnerükként kezelnék a KSH-t.