Ketyeg a nyugdíjbomba

Ez idáig a brit politikusok igen büszkék voltak nyugdíjrendszerükre, hogy jelentős részben sikerült azt a magánszektor felé elmozdítani, miközben a kontinensen erre még csak próbálkozások történtek. Az euforikus öröm azonban eloszlani látszik, mivel a tőzsdei hanyatlás következtében sorra bajba kerülnek a vállalati nyugdíjalapok. Megoldásként felmerült a nyugdíjpénztárak biztosítása, hogy visszaálljon a korábbi bizalmi szint. Szakértők azonban figyelmeztetnek: lehetetlen a magánnyugdíjak fellendítése az állami nyugdíjrendszer reformja nélkül.

Mint a legtöbb európai ország, az Egyesült Királyság is hamarosan szembesülni kényszerül az elöregedő társadalom kihívásaival. A baby boom generáció a következő évtizedekben fogja elérni a nyugdíjkorhatárt, így jelentősen nő az eltartottak száma, bár még mindig kevésbé, mint más európai országokban. Hogy az eltartottak arányának növekedését lelassítsák, a nők nyugdíjkorhatárát 60-ról 65 évre emelik 2010 és 2020 között, amely ezzel eléri a férfiakéval azonos szintet.

A brit állami nyugdíjrendszer három pillérre épül: az alapnyugdíjra, a keresettől függő juttatásokra és az önkéntes magánnyugdíjpénztárakra. Az alapnyugdíj egy meghatározott öszszeg, melyet mindenki megkap, aki eléri a nyugdíjkorhatárt, és rendelkezik 44 év szolgálati idővel (ez a nők esetében 39-ről 44-re nő, szintén 2010 után).

Az úgynevezett "második nyugdíjat" a legjobb húsz évben szerzett jövedelem alapján számítják ki. Az első pillérben 2003 októberében terveznek változást, mellyel a legszegényebbeknek kívánnak kedvezni. A második pillérben már 2002 áprilisában életbe léptek a változások. Az új rendszerben azokat az alacsony keresetű embereket kívánják jobb helyzetbe hozni, akik hosszú betegség miatt nem tudtak dolgozni. A harmadik pillér azoknak szól, akik szeretnének megtakarítani nyugdíjaskorukra, de nem férnek hozzá a vállalati nyugdíjpénztárakhoz.

Folynak tehát bizonyos átalakítások az állami nyugdíjrendszerben; szakértők szerint ez kevés, és a fő probléma, hogy nem konzultáltak az érdekképviseletekkel. A döntéshozók tisztában vannak vele, hogy a vállalati nyugdíjak terén is változásra van szükség, ha helyre kívánják állítani a korábbi bizalmi szintet. Az egyik megoldás a biztosítás lenne. Ez az elképzelés nem új, ugyanis már több országban működik hasonló rendszer. Feltűnt egy másik lehetőség is a kilábalásra: háromévnyi gyengélkedés után márciusban újra növekedésnek indultak a részvénypiacok. Ez azért bír nagy jelentőséggel, mert a brit vállalatok nyugdíjalapjaik 80 százalékát részvényekben tartják. A jelek pedig egyre biztatóbbak: 2003 második negyedében ugyanis már 11 százalékos növekedést értek el a brit nyugdíjalapok.

A vállalatok nyugdíjalapjának deficitjét egyébként a Nagy-Britanniában bevezetett új könyvviteli szabvány tette nyilvánvalóvá. Az új szabvány értelmében a cégek kötelesek megbecsülni nyugdíjalapi vagyonukat aktuális piaci árakon. Ez még ugyan nem működik tökéletesen, de 2001 júniusa óta a vállalatoknak nyilvánosságra kellett hozniuk részvényeik számát, és ebből jól becsülhetők az adatok. A brit vállalati magánnyugdíjak jövője tehát nagyban függ a részvénypiacok mozgásaitól, illetve attól, hogy sikerül-e visszaállítani a beléjük fektetett bizalmat.