Lassú a hazai ratifikáció

Egyes szakértők szerint a kabinet azért nem siet az áprilisban aláírt szerződés ratifikálásával, mert az aláírásra felhatalmazást adó április 12-i népszavazás, illetve azt követő országgyűlési határozat már egyébként is meglehetősen tiszta helyzetet teremtett alkotmányossági szempontból. Szempont volt az is, hogy érdemes megvárni a csatlakozó országokban rendezett népszavazási sorozat lezárultát is, hogy pontosan lehessen tudni, tényleg 25 tagú lesz-e jövő májustól az unió, tényleg a csatlakozási szerződés egésze lép-e életbe (ha ugyanis valamely tagjelölt a referendumon elvetette volna a belépést, a szerződésnek a rá vonatkozó előírásai nem léptek volna hatályba, más lett volna a minősített többség a miniszteri tanácsi szavazásoknál stb.). Mások szerint viszont a késlekedés nem segíti a jelenlegi tagállamokban zajló (eddig meglehetősen vontatott) ratifikáció felgyorsítását.

A kormány két választási lehetőség közül dönt. Vagy külön kér egy megerősítő országgyűlési határozatot, amit egy külön törvény követ a kihirdetésről, vagy összevonja a két jogi aktust (mint a nemzetközi szerződések itthoni ratifikálása során általában), és közös megerősítő-kihirdető törvényre tesz javaslatot az Országgyűlésnek. Utóbbi esetben a tervezett menetrend szerint már novemberben el lehetne fogadni ezt a törvényt, előbbi esetben valószínűleg januárig kellene várni vele.

A ratifikációs folyamat befejezése után az utolsó lépés a csatlakozási okmányok letétbe helyezése az olasz kormánynál (amely a római szerződés óta valamenynyi uniós alapszerződés letéteményese). Ezt Ciprus, Málta és Lengyelország már megtette, a mai tagállamok közül pedig Dánia és Németország is. Ahhoz, hogy a csatlakozási szerződés jövő május 1-jén életbe léphessen, április 30-ig mind a 15 mai tagállamnak letétbe kell helyeznie az okmányokat s azoknak a jelölteknek is, amelyek azt szeretnék, hogy a szerződés köztük és az EU között hatályossá váljon.