Nyugaton sem elégedettek a patikusok

Az European Observatory on Health Care Systems és a WHO 1999-es adatai szerint hatalmas eltérések vannak a gyógyszer-értékesítési rendszerek közt még

Európában is. Miközben Hollandiában 35, Svájcban pedig 37,5 százalék a gyógyszer-kereskedelem árrése, Németországban ez 30-tól akár 68 százalékig is terjedhet készítménytől függően.

Csak viszonyítási alapként: az Egyesült Arab Emírségekben a nagy- és a kiskereskedők jelenlegi együttesen 70 százalékos árrését éppen mostanában szeretné 60 százalékra mérsékelni a kormány. A kereskedők szerint azonban ez már az ellátás minőségét is rontani fogja.

A velünk szomszédos Ausztriában, ahol 2000-ben a gyógyszertári forgalom 72,6 százalékát tette ki a társadalombiztosítási hozzájárulás, egészen mások a nagyságrendek. Az egyes támogatott készítményeknél alkalmazható árrést maximálták: 1995-ben lényegesen visszavágták az addig akár 27 százalékot is meghaladó nagykereskedelmi haszonkulcsokat, így a korábban átlagosan 16,7 százalékos érték 14,3-re apadt, 1997 februárjától 13-ra, majd napjainkra 11,6 százalékra fogyott. A 2000 júniusától élő szabályozás szerint beszerzési ártól függően 8,3-től 14,9 százalékig terjed a felszámítható felár, ám 339,15 euró felett csak legfeljebb 30,52 euróval növelhető a beszerzési költség.

A gyógyszertárak ezeket az árakat szintén csak limitáltan fejelhetik meg. A legolcsóbb készítményeknél hasznuk 1997 februárjától legfeljebb 35,5, a legdrágábbaknál maximum 11,1 százalék lehet. Így a gyógyszertárak teljes kínálaton elért átlagos árrése 2000-ben 29,1 százalék volt, forgalomarányos eredményük pedig 1,2-et tett ki.

Az Egyesült Királyságban a patikák a hagyományos üzletektől féltik hasznukat. Az évi 8,9 milliárd fontos gyógyszerpiac 76 százalékát ugyan a vényköteles orvosságok teszik ki, ám a fennmaradók egy részét nem csak patikákban lehet árusítani. A gyógyszerárudák a szabott áron kínált vényköteles orvosságok ártámogatása mellett különböző címeken további állami dotációt is kapnak, amely az előbbi 13 százalékát is elérheti. Az idén januárban azonban a versenyhivatal megállapította, hogy a patikanyitás feltételrendszere indokolatlanul akadályozta a versenyt. Az ennek nyomán tervezett liberalizációtól azt várják, hogy az átlagos heti 52 órás nyitva tartás lényegesen növekedni fog, s 400-500 új, szupermarketekhez kapcsolódó gyógyszertár nyílik. Így tovább növelhetik részesedésüket az olyan kiskereskedelmi láncok, mint például a máris 210 patikát működtető Tesco. Ugyanakkor a szűkös gyógyszerész-utánpótlás miatt növekedhetnek a működési költségek, ami akár drágulást is okozhat.

Írországban is a gyógyszerpiac deregularizációja van napirenden. A patikusok azzal riogatnak, hogy az intézkedés nyomán felvásárlások sorozata kezdődik, s a tőkeerős nagy cégek ellehetetlenítik az önálló kis gyógyszertárakat. Az egy főre jutó gyógyszerfogyasztásban, receptszámban és a gyógyszerköltés egészségügyi kiadásokon belüli arányában az unióban egyaránt a sereghajtók közé tartozó országban 1993 óta rögzítettek a vényköteles készítmények árai. Ráadásul a felírt készítmények 72 százalékát gyógyellátási kártyára írják fel az orvosok, amelyre egyáltalán nem lehet felárat tenni. A többi készítményen 33 százalékos árrés van. Emiatt a kis patikák attól tartanak, hogy nem bírják majd az árversenyt, bezárásuk viszont főként a kevésbé mobil, szegény vidéki lakosságot sújtja majd.

Norvégiában a gyógyszertárakban eladott orvosságok 75 százaléka kap támogatást. Ezeknél az állam korlátozza az érvényesíthető árrést, míg a többi készítmény szabadáras. A támogatott szerek árának 68 százalékát a gyártók kapják, 5 százalékot a nagykereskedők, 8-at a patikák tesznek zsebre, 19 százalék pedig forgalmi adó. A gyógyszertárak árbevétel-arányos (adók és finanszírozási költség nélküli) nyeresége 1,4 százalék körül alakult.

Mivel a patikák szerint a megszabott haszonkulcs nem fedezi a működtetési költségeket, az életben maradáshoz bevételük 25-30 százalékát a nem vényköteles készítmények eladása kell hogy adja. Ezeken ugyanis átlagosan 40 százalék feletti haszon érvényesíthető, szemben a receptre adott orvosságok 13-15 százalékos nyereségtartalmával.

Az idén megszüntetik a profitfelosztási rendszert, amelynek helyébe a legnagyobb forgalmú 10-20 készítménynél a referenciaár-rendszer lép. Az OTC-gyógyszerek patikán kívüli értékesítését a gyógyszerészek nyomására csak azon szereknél engedélyezik, ahol nincs szükség a fogyasztó részletes tájékoztatására, s egészségügyi kockázatot sem jelentenek.

Dániában a költségvetési kiadások kordában tartására 2001 júniusában befagyasztották az eladási árakat, miközben a gyártók drágítottak. A támogatott készítmények a teljes forgalom 75,7 százalékát hozták. A gyógyszerek árának 58,8 százalékát kapják a gyártók, 16,2 a gyógyszertáraknak, 4,2 a nagykereskedőknek jut. Az állam 20 százaléknyi adót tesz zsebre.

A 2001 októberében részben liberalizált, 8,9 százalékos szeletet jelentő OTC-piacon csak 2,8 százalékos volt a növekedés, pedig a gyógyszertárak mellett mintegy ezer más üzlet is elkezdte az értékesítést. A patikák átlagosan 20,2 százalékos árrést és 1,9 százalékos árbevétel-arányos eredményt értek el.

Oroszországban és Ukrajnában az Szovjetunió felbomlása komoly sokkot okozott a gyógyszerpiacon, mivel előbbi területen csak nyersanyaglelőhelyek, az utóbbin csak gyártókapacitások maradtak. A gyógyszergyártás kiépítésével párhuzamosan (az import aránya ma 65 százalék) a kiskereskedelem magánosítása is megkezdődött, de még 2002 elején is az ukrán patikák 47,9 százaléka állami kézben volt.

Ukrajnában a GDP 3,1 százalékát költik egészségügyre, s ennek mindössze 10 százalékát teszik ki a gyógyszerköltségek. A patikák bevételének 70 százalékát nem vényköteles készítmények adják. A betegek a receptre kapható gyógyszerekért jellemzően teljes árat fizetnek, mivel 50, illetve 100 százalékos támogatás csak egyes betegségek kezeléséhez jár.

Az előírások szerint a teljes kereskedelmi árrés nem haladhatja meg a termelői ár 50 százalékát, ebből az ukrán nagykereskedők 15-20, a gyógyszer-értékesítésben monopoljoggal bíró patikák 30-35 százalékot tesznek zsebre. Az értékesítében egyébként a hálózatok dominálnak: a nagy és közepes ukrán láncok a piac 50,6 százalékos szeletét mondhatják magukénak. Egy átlagos patika napi 12-15 órát tart nyitva, de az erősödő verseny miatt - a lényegében azonos árak mellett - egyre több a mindennap 24 órán át működő üzlet.