A rejtett gazdaság jelenléte

A téma kényes jellege miatt a kutatóknak nem volt módjuk közvetlenül rákérdezni a rejtett gazdaságban való aktív részvételre, ezért a munka során elsősorban a megkérdezettek rejtett gazdasággal kapcsolatos percepcióit, és azzal kapcsolatos attitűdjeit mérték. Ennek köszönhetően sikerült a nyílt válaszmegtagadások arányát rendkívül alacsonyra szorítaniuk.





>> Térkép az európai uniós csatlakozás előtt



A vállalkozások rejtett gazdasággal kapcsolatos gyakorlata megismerésének célja az volt, hogy még az EU-csatlakozás előtt feltérképezzék a hivatalosan számszerűsített tevékenységeken és kapcsolatokon kívüli működési területeket, adókönnyítő, -elkerülő lehetőségeket és megoldá-sokat. Az Ecostat szakembereinek meggyőződése: a törvényesen gazdálkodó szervezetek érdekében minél alaposabban meg kell ismerni a rejtett gazdaság természetét, hogy a káros jelenségeken és a rossz irányba mutató tendenciákon változtatni lehessen.

A magyarországi vállalkozások gazdálkodási mutatói lehetőséget teremtenek a rejtett gazdaságban kialakult méretek körvonalazására. Már a vállalkozások mérete utalhat arra, hogy működésüknek milyen gazdálkodási jellemzői lehetnek, milyen módon kényszerülnek részt venni a rejtett gazdaság valamilyen formájában. Például a nagyvállalatok széles körű kampányban próbálják elérni az adóterhek csökkentését, holott a fajlagos mutatóként számított adóterhelésük csupán 12 százalék körüli. (A társasági adó csak Írországban alacsonyabb, mint nálunk, másutt lényegesen magasabb.) A kis- és a középvállalkozások számára is számottevőek az élőmunka közterhei, például a társadalombiztosítási járulék nagysága, illetve az iparűzési adó esetenként jelentős, az árbevételhez igazodó mértéke. A mikrovállalkozások aránytalanul nagy száma eleve utalhat arra, hogy jelentős részük kényszerből működik, valamilyen alkalmazotti foglalkoztatás elkerülésére. A fajlagos mutatóként számított vállalati adóterhelés a nagyvállalati szférával ellentétben a mikrovállalkozásoknál 35 százalék felett van.





>> A bér-, adó- és

járulékrendszer kritikája



A felmérés során a gazdálkodószervezetek a rejtett gazdaság egyik fontos meghatározójaként az élő- és holtmunka közterheit említik, és a versenyképességet is jelentősen befolyásoló bérterheket - az adó- és járulékterhek mellett - túlzottnak tekintik. A cégek általában és saját ágazatukban is - minden, munkabérhez kapcsolódó adót és járulékot egybevéve - összesen a nettó munkabérhez viszonyított 23 százalékos munkáltatói bérterhet tartanák elfogadhatónak.

A más-más ágazatokban tevékenykedő vállalatok a bérterheknél nem tettek különbséget saját ágazatuk és a többi ágazat között. A bérterheket túlzottnak, a béreket alacsonynak tartják, de az utóbbiban már mérhető különbség van az általános és a saját gazdasági ágazatra vonatkozó vélekedések között. A versenyszférában átlagosan a jelenleginél 79 százalékkal nagyobb béreket szeretnének, míg saját ágazatukban 85 százalékos növekedést tartanának indokoltnak.

A magyarországi vállalatok vezetői - ahogy feltehetően más országokban is - összességében ambivalensen, de átlagosan inkább kedvezőtlenül vélekednek a hatályos adórendszerről. A cégek relatív többsége, 37 százalékuk vegyes értékelést adott az erre vonatkozó kérdésre, de a markánsabb véleményt megfogalmazók többsége ellenérzéseit hangsúlyozta.

A vállalkozások 14 százaléka szerint összességében egyáltalán nem megfelelő a magyar adórendszer, és azt további egyharmaduk (32 százalék) is kritikusan ítéli meg. Jó véleményen sokkal kevesebben vannak: 16 százalékuk szerint általában megfelelő a magyar adórendszer, csupán ötfokú skálán osztályozva a vezetők gyenge-közepes értékelést adtak az adórendszerről.

A jelenleg hatályos versenytörvények a megkérdezettek szerint jó esetben is csak közepes mértékben érvényesülnek. A vállalatvezetők csaknem fele (46 százaléka) azt a véleményt vallja, hogy a szabályok csak közepes mértékben érvényesülnek, míg egynegyedük ennél szkeptikusabb. 17 százalék azoknak a cégeknek az aránya, amelyek szerint többnyire nem, és 8 százalék azoké, amelyek szerint egyáltalán nem érvényesülnek ma Magyarországon a versenyszabályozás törvényi előírásai. A vállalatok egyötöde inkább optimista: 17 százalékuk úgy véli, hogy többnyire, míg 2 százalékuk szerint gyakorlatilag teljes mértékben érvényesülnek ezek az előírások. A vállalkozások egytizede nem tudott vagy nem akart érdemi választ adni a kérdésre. A válaszokat ötfokú skálára vetítve gyenge hármast (2,87) kapott a magyar gazdaság a versenytörvények érvényesülésében/érvényesítésében elért eredményeire.

Az adórendszerrel kapcsolatos vélemények ismeretében nem meglepő, hogy meglehetősen általános a vállalatok adócsökkentési, adóelkerülési igyekezete. A vezetők több mint fele szerint ez a törekvés rendkívül elterjedt a gazdasági életben: 17 százalékuk általánosnak, 37 százalékuk pedig jellemzőnek tartja. További egyharmad úgy véli, hogy az adócsökkentési igyekezet közepes mértékben jellemző, csupán tizedrészük tartja a közepesnél kevésbé jellemzőnek. A megkérdezettek 7 százaléka szerint nem jellemző a folyamatos adóelkerülési igyekezet, míg 2 százalékuk szerint ez a magatartás egyáltalán nem sajátja a vállalatoknak. Az ötfokozatú skálán mérve átlagosan csaknem négyest (3,67) kaptak a vállalatok önmaguktól adócsökkentési igyekezetükre.

Az adórendszerről adott vegyes vélemények ellenére a vállalatvezetők többsége (53 százaléka) szerint semmilyen körülmények között nem hághatja át egy vállalkozás a gazdasági törvényeket, szabályokat. További egyötödük (19 százalék) nem tudott, 3 százalékuk pedig nem akart válaszolni a kérdésre. Öszszesen tehát legfeljebb minden negyedik említett olyan esetet, amikor megengedhetőnek tartja a gazdasági törvények megszegését. Valójában azonban még kisebb arányról van szó, mivel a cégek egy része nem pontosan válaszolt a kérdésre: vagy csak bizonyos gazdasági szektorokat, illetve a gazdasági élet bizonyos szereplőit említette, mint amelyekre különösen jellemző a gazdasági törvények semmibevétele, vagy bizonyos módszereket, területeket, ahol áthághatók ezek az előírások.

Az elemzők feltételezik, hogy rajtuk kívül a különböző törvényszegési formákat, lehetőségeket, területeket említők egy része is megengedhetőnek tartja ezt a gazdasági magatartást, míg más részük csak mint ismert, de nem feltétlenül megengedhető példát említette ezeket. Erre utal a cégeknek az az 5 százaléka, amelyek szerint kiskapuk, joghézagok meglétekor fordulhat elő a gazdasági szabályok áthágása. Ilyenkor azonban egyrészt nincs szó tételes törvényszegésről, másrészt nem különíthetők el azon cégek, melyek élnek is vele, azoktól, melyek csak a szabályozás adta elvi lehetőségről beszélnek.





>> A rejtett gazdaság

arányai és formái



A vállalkozások vezetőinek többsége (58 százaléka) úgy véli, hogy a rejtett gazdaság saját gazdasági ágazatában is működik, csak 37 százalékuk zárja ki ezt a lehetőséget.

A termelőágazatokban a cégek 54 százaléka számolt be arról, hogy szűkebb gazdasági környezetükben, saját ágazatukban jelen van a rejtett gazdaság, míg a széles értelemben vett szolgáltatóágazatok megkérdezett vállalati vezetőinek 64 százaléka állította ugyanezt. A saját ágazatukban a rejtett gazdaság jelenlétével számoló válaszadóktól azt is megkérdezték a kérdezőbiztosok, hogy ennek milyen formái fordulnak elő leggyakrabban. A válaszok túlnyomó többsége két területet hozott fel: a munkaerőköltségekkel kapcsolatos manipulációkat és általában a számlaadási kötelezettség kijátszását.

A saját ágazatában rejtett gazdaságról számot adó cégek háromtizede szólt a bejelentés nélküli foglalkoztatásról, 17 százalékuk a bérezéssel kapcsolatos különböző visszaélésekről. Minden ötödik vállalatvezető említette a számlák nélküli forgalmat, vagy azt, hogy más termék, szolgáltatás kerül a számlára, nem a valódi. Viszonylag sok, minden tizedik cég utalt adócsalásra, illetve ennek különböző formáira, és csaknem ennyien tudnak korrupciós ügyekről is.

Szerintük ágazatukban az összes gazdasági tevékenység csaknem egynegyede (24 százaléka) sorolható a rejtett gazdaságba. Az óvatos véleménynyilvánításra utal, hogy 15 százalékuk nem tudta vagy nem akarta megbecsülni ezt az arányt.

Az összes megkérdezett vállalatvezető a rejtett gazdaság működésének arányát magyar gazdaság egészében 30 százalékra teszi, bár csaknem egyötödük nem tudott érdemi választ adni a kérdésre.

A megkérdezett cégek négytizede szerint az építőipar és a kereskedelem-vendéglátás tartozik a rejtett gazdaság által leginkább fertőzött területek közé. Minden másra lényegesen kisebb arányban céloztak. 17 százalékuk állította, hogy a személyi szolgáltatásokban, 13 százalék szerint a mezőgazdaságban különösen gyakoriak a nem vagy nem teljesen legális gazdasági aktusok.

Joggal feltételezhető, hogy ha valamely ágazat szereplőinek ágazatukról alkotott saját véleménye egybeesik a gazdasági élet szereplőinek véleményével az adott ágazatról, akkor az nem lehet véletlen. A kutatók megalapozottnak tartják azt a gazdasági körökben általános véleményt, mely szerint az építőipar és a kereskedelem különösen fertőzött a rejtett gazdaság szempontjából. Ugyanis az ezekben az ágazatokban tevékenykedő vállalatok fele maga is említette saját ágazatát.

A vállalatvezetők szerint igen magas, átlagosan 44 százalék azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek részt vesznek a rejtett gazdaság valamilyen formájában. Ha a rejtett gazdaságban való részvételnek semmilyen kedvezőtlen következménye nem volna, a vállalatok héttizede (71 százalékuk) folytatna illegális tevékenységet.





>> Legális

költségcsökkentő módok



Az esetek túlnyomó többségében a vállalkozások részvétele a rejtett gazdaságban természetesen csak kiegészíti legális tevékenységüket. A határ azonban nem mindig egyértelmű. A munkaerőköltségek csökkentésének törvényes módjai időnként csak alkalmat adnak a további, illegális trükkök igénybevételéhez. Máskor egyáltalán nem beszélhetünk a szó szoros értelmében törvénytelenségről vagy szabályszegésről, bár a költségcsökkentés módja gyakran hátrányos a munkavállalóra és ellentétes a törvényalkotó elképzeléseivel, a jog szellemével.

A vállalatvezetők leggyakoribb bérköltségcsökkentő módszernek a minimálbér alkalmazását tartották. Véleményük szerint a felsorolt módszerek közül csupán ez 46 százalékban járul hozzá a bérjárulékok csökkentéséhez. A második legfontosabb bérjárulék-csökkentési eszköznek bizonyult az alkalmazotti munkaviszony kiváltása vállalkozói munkavégzéssel. Ennek súlyát 27 százalékosra becsülték. A részmunkaidős foglalkoztatás (15 százalék) és a mindig új próbaidős alkalmazottak felvételének gyakorisága (12 százalék) körülbelül hasonló mértékű.

A vállalkozások meglehetősen elterjedtnek tartják ezeket a módszereket. A cégek csaknem fele többnyire jellemzőnek véli, további 11 százalékuk teljesen általánosnak, minden vállalatra jellemzőnek tekinti. Tehát tíz cégből csaknem hat a magyar gazdaság többé-kevésbé jellegzetes vonásának tartja.

A vállalkozások saját ágazatukban kisebb mértékűnek gondolják az említett költségcsökkentő eljárások súlyát, igaz, még így is lényegesen több van közöttük, amely általánosnak tartja a felsorolt technikákat, mint az, amely ritkának vagy éppen el-

enyésző mértékűnek becsüli. A cégek 42 százaléka szerint például meglehetősen általános, hogy ágazatuk vállalatai minimálbér fizetésével, az alkalmazotti tevékenység vállalkozói munkával való kiváltásával, részmunkaidős vagy próbaidős alkalmazottak felvételével csökkentik bérterheiket.

A bérterhek csökkentésének egy másik gyakori eszköze a béren kívüli juttatások alkalmazása. A vállalatvezetőknek nyitott kérdés formájában tették fel a kérdést arról, melyek azok a béren kívüli juttatások, amelyeket ismernek. A spontán válaszok kategorizálását megnehezíti, hogy sokszor nem derül ki egyértelműen, természetbeni juttatásról, vagy költségtérítésről van-e szó.

Az így is egyértelmű az elemzők számára, hogy a listát a természetbeni juttatások, mindenekelőtt a különböző formákban nyújtott étkezési hozzájárulás és üdülési támogatás vezeti, noha ide tartozik a viszonylag ritkán említett ruhapénz, illetve a munkaruha-vásárlási lehetőség is. Elterjedt még a költségtérítés, amely leggyakrabban utazási költségekre vonatkozik. Az említett osztályozási nehézségek miatt még ideérthető a gépkocsihasználat és az üzemanyagköltség-térítés. A nyugdíjpénztári befizetések, továbbá az egészség- és egyéb biztosítások, valamint a különböző értékpapírok viszonylag magas említési aránya a béren kívüli juttatások különböző formáinak súlyában bekövetkezett változásra, az új típusú juttatások előretörésére utalhat. Lehet azonban, ez részben következménye annak, hogy a felvétel során a vállalatok felső vezetőit kérdezték, akik saját béren kívüli juttatásaikat sem felejtették el megemlíteni.

A béreken kívüli juttatások volumene egyáltalán nem elhanyagolható. A vállalatvezetők becslése alapján saját ágazatukban a bérekhez képest összesen 19 százaléknyi pluszjuttatásról lehet szó, míg a magyar gazdaság egészét tekintve 24 százalékról. A cégek 16 százaléka azonban nem tudott érdemi választ adni a kérdésekre.





>> Előremenekülés

a csődeljárásba



A vállalatok vezetőinek véleménye szerint közepes mértékben jellemző a magyar gazdaságra az értékesítésszolgáltatás továbbszámlázása az adófizetés időbeli elcsúsztatása céljából, valamint a veszteséges vállalkozások fenntartása egészen a csődeljárásig, és így a kifizetések elodázása, végül elmaradása. A továbbszámlázást a vállalkozások 36 százaléka közepes mértékben tartja jellemzőnek.

A veszteséges cégek fenntartása valamivel elterjedtebb módszer, amire az is utalhat, hogy a vállalatvezetők nagyobb része tud véleményt mondani ennek gyakoriságáról, és csak 6 százalék azoknak a cégeknek az aránya, amelyek nem tudtak válaszolni a kérdésre. A cégek relatív többsége (41 százaléka) azon a véleményen van, hogy ez a fajta gazdasági magatartás közepes mértékben jellemzi a magyar gazdaságot. Valamivel több mint egynegyedük viszont ennél jellemzőbbnek tartja.

Összesen 27 százalék azoknak a vállalkozásoknak az aránya, amelyek meglehetősen jellemzőnek vélik a magyar gazdasági életben a veszteséges vállalatok fenntartását azzal a céllal, hogy a csődbe ment cég későbbi megszüntetésével bújjanak ki a fizetési kötelezettségek alól. Ugyanennyien vannak, amelyek ezt viszonylag ritka jelenségnek tartják. Ezek közül azonban egyik sem képviselte azt az álláspontot, mely szerint egyáltalán nem jellemző ez a gyakorlat a magyar gazdasági életre.