Első helyen a térségben

Az egy foglalkoztatott által megtermelt hozzáadottérték alapján Magyarországon az ipar termelékenysége az EU-átlag 47,9 százaléka - közli a bizottság. Az adat a hivatalos valutaárfolyamon alapul. Ha vásárlóerő-paritáson végezzük el az összehasonlítást, akkor a magyar termelékenység már elérte az EU-átlag 71,3 százalékát. Mindkét adat elsőséget biztosít hazánknak a többi közép- és kelet-európai tagjelölt országgal való összevetésben.

A magyar versenyképességet ilyen alacsony termelékenység mellett a még ennél is jóval alacsonyabb bérszínvonal teremti meg, miként a térség többi tagjelöltje esetében is - húzza alá a bizottság. Az ipar egészében a bérköltségek alig érték el az uniós átlag 20,5 százalékát (ismét a hivatalos árfolyamokat használva, de még vásárlóerő-paritáson is csak 42,8 százalékon állt a magyar adat). Ez azt jelenti, hogy 50 százalékos bérköltség-emelkedést még a vásárlóerő-paritásos vizsgálat alapján is "elbír" a magyar versenyképesség.

A bizottsági elemzés szépséghibája, hogy 2001-es adatokat használ - márpedig az azóta eltelt időszakban a termelékenységet meghaladóan emelkedtek a bérköltségek, sőt a forint felértékelődése tovább faragott a magyar versenyképességből. Ennek dacára a magyar versenyképesség még ma is jobb, mint a lengyel, a cseh mutatók pedig a magyarral hasonló szinten állnak - közölte a napokban tartott előadásában Oblath Gábor, a monetáris tanács tagja (VG, 2003. november 19., 4. oldal).

Az olcsó munkaerőn alapuló versenyképesség azonban veszélyes csapda - figyelmeztet mostani jelentésében Brüsszel -, mivel fennáll annak az eshetősége, hogy az erre alapozó országok "bennragadnak" ebben a szerepben. Ez pedig lehetetlenné teszi az egyik legfontosabb társadalmi cél, az átlagos életszínvonal emelésének megvalósítását az EU szintjére, ami a csatlakozás sikerének egyik mutatója.