Ki lesz a következő az orosz oligarchák sorában?
Csütörtök óta, amikor az állam összesen egymilliárd dolláros megkárosításával vádolt nagytőkés ügyében a moszkvai ügyészség váratlanul zároltatta a JukoszSzibnyefty (jogilag nem is Hodorkovszkij tulajdonában lévő) 11 milliárd dollár értékű részvénycsomagját, felerősödött azok hangja, akik egy totális visszaállamosítás fenyegető rémétől tartanak. Az aggodalom annak ellenére jogos, hogy azóta visszavonták a történelmi "déjá vu" kínos érzését keltő intézkedést. Hiszen hiába Vlagyimir Putyin elnök minden kínkeserves erőlködése, amellyel hazáját az amerikai-orosz csúcsértekezleten, a G8 találkozóin és öt kontinens szinte minden rangos nemzetközi tanácskozásán igyekszik a plurális demokrácia és a piacgazdaság törvényei szerint működő nagyhatalomnak feltüntetni - ha a jog oroszországi letéteményesei a fennálló törvények megsértésével ráteszik a kezüket a másik tulajdonára. Ez bizony a zabrálás elemi erővel feltörő ösztönét és a diktatúra eszközeivel megvalósított politika gyakorlatát idézi, amellyel az 1917 októberében hatalomra került bolsevikok már 1918 januárjában siettek államosítani az egyházi kincseket, meg a vagyonos rétegek minden ingó és ingatlan tulajdonát. Felidézi az orosz mezőgazdaság vandál kolhozosítása során a világ éléskamrájának számító termőföldek elkobzását. 1939 augusztusát követően a Molotov-Ribbentrop-paktum értelmében megszállt idegen országok nemzeti vagyonának megrablását és a második világháború vége felé a náci megszállóktól felszabadított országokban már egész zsákmányszerző különítmények által végzett, módszeres fosztogatásokat.
Ez a mentalitás, amelynek 1917 előtt nyomát sem találjuk az orosz történelemben, ma óhatatlanul a felszínre bukik a vadprivatizációs vagyonok iránti féktelen gyűlöletben. "Odalent", ahol a létminimum határán vergődő, magukat joggal kisemmizettnek érző sokmilliós tömegek haragja dominálja a társadalmi közhangulatot. És "odafent", ahol a politikai elit titkosszolgálati eszközökkel egyeduralomra törő rétegei úgy érzik, kimaradtak a Nagy Osztozkodásból.
Az orosz történelem mélységesen mély kútjában ritka a társadalmi gúla alján és csúcsán élők ilyen közmegegyezése. Ezért is valószínű, hogy Mihail Hodorkovszkij - aki a Kreml célpontjai között a korábban külföldre kényszerített Borisz Berezovszkij és Vlagyimir Guszinszkij után már maga is a harmadik volt a sorban - nem az utolsó ebben a láncolatban.
Már csak azért sem, mert az "oligarchák" ellen indított támadás az orosz politikai elit tagjait busás haszonnal kecsegteti mind a javában folyó választási kampányban, mind az új garnitúra irányítása alá került Kreml-adminisztráció jóindulatáért folyó versengésben. Így azután nem az a kérdés, hogy a populista körítéssel ellátott feljelentések elkezdődnek-e, hanem az, hogy ki lesz a következő célpont. Moszkvában a Hodorkovszkij letartóztatása miatt aggodalmának hangot adó Kaszjanov miniszterelnöknek, a jelcini gárda talán utolsó képviselőjének a bukására tippelnek. A brit Observer szerint ellenben Roman Abramovics a következő célpont. Vlagyimir Jugyin, az orosz alsóház, az állami duma gazdaságpolitikai és vállalkozási bizottságának helyettes elnöke már hivatalosan kérte az orosz főügyészségtől a Jukosszal nemrég egyesült Szibnyefty vállalatnál 1995-ben lezajlott privatizáció felülvizsgálatát. Akkor a Jelcin-adminisztráció kezdeményezte az állami részvénycsomag értékesítését. A győztes, Roman Abramovics cége pedig 137 millió dolláros állami szubvenció segítségével magánosította a pakettet.
A The Financial Times tapasztalt kremlinógiai szakírói szerint mégsem Abramovics, hanem Mihail Fridman, az Alfa Grupp elnöke - Hodorkovszkij és Abramovics után Oroszország harmadik leggazdagabb embere - lesz a következő áldozat. Hiszen ő egyike volt az 1996-os elnökválasztás előtt bukásra állt Borisz Jelcin újraválasztását finanszírozó hét orosz milliárdosnak, akik kivétel nélkül megkapták a maguk jutalmát a Kremltől - a nép vagyonából. A közelmúltban Fridman és üzlettársa, German Han állítólag azért egyesítette az Alfa Grupp zászlóshajóját, a TNK vállalatcsoportot a British Petroleummal, hogy ezzel kivonja vagyonát a Kreml hatóköréből.
Persze még a Hodorkovszkij-ügy sincs lefutva. Jogalkalmazás helyett az ügyészség próba, szerencse játékba kezdett. Péntek este visszavonta a Hodorkovszkijnak tulajdonított, ám formálisan két off-shore cég birtokában lévő részvénypakett zárolásáról hozott határozatát. Még idejében, hogy megakadályozza a tulajdonosok ellenlépéseit, akik az orosz állam külföldi tulajdonainak zárolásával, netán a célállomás felé csordogáló olaj konfiskálásával fenyegették Moszkvát. Vasárnapra az is kiderült, hogy a Jukosz vezérkara életbe léptette a Hodorkovszkij halálára vagy cselekvésképtelenségére tervezett forgatókönyvet. Annak értelmében már október 25-e óta a Rotschild-ház 67 éves tagja, Lord Jacob rendelkezik a moszkvai Matrózcsönd börtön foglyának részvényei felett; ők évek óta együtt finanszírozzák Hodorkovszkijjal a Nyitott Oroszország Alapítvány tevékenységét. Ebben a hátborzongató sakkjátszmában egyre gyorsabban követik egymást a lépések. Azt már észre se vette a világ, hogy a nyugati bankok felfüggesztették a Jukosz nemrég elnyert egymilliárd dolláros modernizációs kölcsönének folyósítását.
