Magyarországon megbénulna az igazságszolgáltatás, ha minden fogyatékosügyi jogsértés kapcsán pert indítanánk

- Teljesül-e az uniós jogharmonizáció a fogyatékosok életviszonyaiban Magyarországon?

- A jogalkotásban előrébb tartunk, mint az Európai Unió. Törvény tiltja a diszkriminációt, s egyben felsorolja az esélyegyenlőség megteremtéséhez szükséges teendőket, és elrendeli a kormány tanácsadó testületeként működő Országos Fogyatékosügyi Tanács létrehozását. A közoktatási törvény előírja az integrált oktatás követelményét, s bevezeti az oktatási kötelezettséget minden állampolgár számára, beleértve a súlyosan fogyatékosokat is. A felsőoktatási törvény megadja a lehetőséget a személyre szabott oktatásban való részvételre. A Munka törvénykönyve tiltja a fogyatékosság miatti diszkriminációt, és - akárcsak az EU-ban - nálunk is a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy nem tesz különbséget a fogyatékosság miatt. Az Építési törvény előírja a közhasználatú épületek akadálymentesítését. Sajnos messze van egymástól a jogalkotás és a jogalkalmazás. Az úgynevezett "fogyatékosügyi" törvények a puha előírások közé tartoznak. Ha egy épület nagyobbra épül, mint engedélyezték, az büntetést, gyakran bontást von maga után. Ha az akadálymentességre vonatkozó, ugyanabban a törvényben foglalt kötelezettség nem teljesül, ez nem jár különösebb következménnyel.



A márványlépcső elsőbbsége

Jogorvoslatért fordulhat a bírósághoz az, akinek a jogát, vagy jogos érdekét sértik, sőt nem csupán a sértett perelhet, hanem kollektív jogsértés esetén az őt képviselő szervezet is. Ám ma Magyarországon teljesen meg lehetne bénítani az igazságszolgáltatást, ha minden egyes ilyen esetben pert indítanánk. A közhasználatú épületek akadálymentesítésének végső határideje 2004. december 31., ugyanakkor a munkának még 20%-ánál sem tartunk.

- Mit tehet a MEOSZ?

- A társadalmi tudatformálást részesítjük előnyben. A politika a "fogyatékosügyet" alapvetően szociális kérdésként kezeli, s nem a társadalmi esélyegyenlőség kérdéseként. A fogyatékosok életfeltételeit biztosítani kellene, ám ők valójában nem egyenrangú állampolgá-

rok, mert ehhez pénz is kellene, ami viszont nincs. Orwelli hasonlattal élve: mindenki egyenlő, de a mozgássérültek ma Magyarországon kevésbé egyenlőek, mint mások, mert a társadalom teljesítőképességével ezt nem lehet megvalósítani. A pénzügyi keret azonban mindig egy kicsit kérdéses. Közhasználatú épületekbe több millió forint értékű márványt építenek be, de ebből a márványból lépcsőket készítenek, s nem fordítják ugyanezt az öszszeget arra, hogy rámpákat, vagy lépcső nélküli bejáratokat építsenek, pedig ezek az eszközök nem csupán a fogyatékosok életét könnyítik meg: egy babakocsis kismama, vagy egy idős látogató számára azok a lépcsők hasonló problémát jelentenek.

- Működik-e a fogyatékosok társadalmi támogatása?

- A szociális alapú gondoskodás abból indul ki, hogy a fogyatékosok társadalmi terhet jelentenek: el kell őket tartani, miközben ők nem termelnek hasznot, nem hoznak létre értéket. Pedig ha megfelelő helyzetbe hozzák a fogyatékosokat, adófogyasztóból adófizetővé válhatnak, ami társadalmi érdek! Ez több országban megvalósult már: Németországban például a társadalombiztosítási hálón túl létezik a rehabilitációs támogatási rendszer is. Ha valaki csak segédeszközt kér, azt a tb támogatja, úgy, hogy azt meg tudja vásárolni. Ám ha a mozgássérült vállalja, hogy munkát vállal, rehabilitációban vesz részt, akkor a rehabilitációs keretből többlettámogatást kap. A munkaügyi központ, a német rehabilitációs törvény szerint, finanszírozhat egy komplett gépkocsi-átalakítást - úgy, hogy az magának a mozgássérültnek egy fillérjébe sem kerül -, ha az érintett vállalja, hogy munkába fog járni a gépkocsival.

Az integráció ugyanis az állam számára megtérülő befektetést jelent. Németországban az ipari beruházások átlagos megtérülési ideje kilenc év, a fogyatékosok rehabilitációjának megtérülése pedig hat év. A nyugati társadalmakban nem azért jobb a fogyatékosok helyzete, mert humánusabbak volnának, hanem azért, mert jobban tudnak számolni. Magyarországon azonban a szo-

ciális szemlélet uralkodik, ami rossz, "veszteséges" mind az államnak, mind a mozgássérülteknek, mind a társadalom egészének.



Jó privatizációt szeretnénk

- És a gyógyászati segédeszköz-ellátásra mi a jellemző?

- A rendszerváltás előtt a régi Gyógyászati Segédeszközök Gyára - mai nevén Rehab Rt. - egyedül volt jelen a piacon. Az elmúlt évtized során azonban új gyártók és számtalan importtermékeket forgalmazó cég jelent meg, ami szétaprózta a piacot. A legjelentősebb és legátfogóbb szolgáltatást nyújtó cég ennek ellenére még a Rehab Rt., amely - megbízhatósága révén - a MEOSZ stratégiai partnere lett. Ez az együttműködés lehetőséget ad arra, hogy a termékeiket használó fogyatékosok szervezetten visszajelezzenek a gyártónak, és így alakítani tudjuk a termékfejlesztést is. Ötleteket adunk, teszteljük a termékeket, adott esetben kritizáljuk azokat.

- A Rehab Rt. most éppen privatizáció előtt áll?

- Ennek lefolyása bizonyos kockázatokat rejt magában. A vállalat jelenleg száz százalékig magyar tulajdonban van, tradi-cionálisan a magyar piacra termel, s ebből következően ismeri a piaci igényeket, sőt alkalmazkodik a speciális magyar viszonyokhoz és árakhoz. A magyar utak példának okáért nem hasonlíthatók össze a nyugat-európai utakkal, s ez például a kerekesszékesek számára nem elhanyagolható szempont. Ezeket a tényezőket a privatizációnál nem szabadna figyelmen kívül hagyni. Egy rosszul sikerült privatizációs folyamatnak súlyos következményei lehetnek

- ha mondjuk egy nemzetkö-

zi konszern vásárolná fel a Rehab Rt.-t, lehet, csak piacot szerezne a saját termékeinek. Ez hosszú távon az állam számára is többletköltségekkel járna, hiszen elkerülhetetlenül az eszközök árának emelkedéséhez vezetne. A várhatóan drágább importtermékek magasabb támogatási összegeket követelnének anélkül, hogy a mozgássérültek komplexebb termékekhez jutnának. Ez vagy a mozgássérülteknek, vagy az államnak, vagy, ami leginkább valószínű, mindkettőnek többletkiadást jelentene, s paradox módon az ellátás színvonalának csökkenéséhez vezetne. Ezért mi annak a megoldásnak szurkolunk, amely a jelenlegi Rehabot őrizné meg a privatizáció utánra is.