A bankszektor stabilitása 2003 első felében

2003 első felében a bankok aktivitása gyorsabban nőtt, mint a GDP, vagyis mélyült a bankokon keresztül megvalósuló pénzügyi közvetítés. A bankok mérlegfőösszege az első fél évben az előző esztendő végéhez viszonyítva 12,7 százalékkal, míg az előző év azonos időszakához viszonyítva 25,6 százalékkal bővült. A mérlegfőösszeg bővülését a magánszektor hitelezésének erőteljes növekedése kísérte. A háztartások és a nem pénzügyi vállalatok belföldi bankhiteleinek állománya az első fél év alatt 18 százalékkal (reálértelemben 12,2 százalék), míg egy év alatt 24,7 százalékkal (reálértelemben 14,3 százalékkal) növekedett. Az élénkülés mögött döntően továbbra is a háztartások növekvő hiteligénye állt, melyet tovább erősített a lakástámogatási rendszer 2003. júniusi szigorítása miatt előre hozott hitelkereslet. A gazdasági fellendülés előjelének tekinthető emelkedő vállalati költekezések miatt azonban a nem pénzügyi vállalatok hitelkereslete is megugrott, ami túlnyomóan az ingatlanfejlesztéseket, feldolgozóipart és kereskedelmi tevékenységet finanszírozó devizahitelezést élénkítette. A nem pénzügyi vállalatok hitelállomány-növekedésének közel kétharmad része tranzakciós és egyharmad része a forint árfolyamának gyengülése miatt bekövetkező átértékelődési hatásból származott.

A magánszektor hiteleinek erőteljes bővülését a bankok a külföldi források bevonásával, a banki értékpapírok, jellemzően jelzáloglevelek kibocsátásával, valamint az intézményi befektetők betéteinek bővüléséből és a saját eredmény növekedéséből finanszírozták. A forrásokon belül a háztartások csökkenő megtakarítási hajlandósága miatt a háztartási betétek súlya tovább csökkent, míg a vállalatok növekvő költekezése miatt a nem pénzügyi vállalatok betéteinek szerepe is mérséklődött.

Fontos megemlíteni, hogy a januári spekulációs támadás következtében a hazai bankok egy rövid időre jelentős rövid futamidejű külföldi többletforráshoz jutottak. A pluszlikviditás túlnyomó része azonban nem a devizahitelek növekedését finanszírozta (döntően inkább swapügyletekhez kötődött), hiszen a forint felértékelődésére történő spekuláció visszaverését követően, a rövid futamidejű külföldi források gyors apadása ellenére, mind a rövid, mind a hosszú lejáratú nem pénzügyi vállalati devizahitelek tovább emelkedtek az első fél év folyamán. A bankok pótlólagos külföldi forrásbevonását jól mutatja, hogy májustól elkezdődött a rövid futamidejű külföldi források növekedése, illetve az egész fél év alatt megfigyelhető volt a hosszú futamidejű külföldi források fokozatos emelkedése.

A nem pénzügyi vállalatok hitelkockázatainak megítélésénél kedvező fejleménynek tekinthető, hogy a szektor jövedelmezőségi kilátásai javultak az első fél év során. Bár a vállalatok tőkeáttétele növekedett, konjunkturális okok miatt nem tekintjük a szektor emelkedő eladósodottságát növekvő kockázatúnak. A vállalatok főként bel- és külföldről felvett devizahitelekkel fedezték felhalmozási kiadásaikat.

A hazai bankrendszer nem pénzügyi vállalati hitelállománya - az előző év végéhez viszonyítva - a mérlegfőösszeg bővülését kissé meghaladva, 13,8 százalékkal emelkedett a vizsgált időszakban. A kiugró növekedést a vállalatok hitelkeresletének élénkülése és a forint jelentős leértékelődése magyarázta. Az állományi változásból kiszűrve az árfolyam hatását, a nem pénzügyi vállalatok hiteleinek volumene 9,3 százalékkal bővült. A javuló gazdasági kilátásokkal összhangban a nagyvállalati szektor hitelkereslete újra felerősödött. Ezzel párhuzamban a kis- és középvállalati (kkv) hiteleknek a teljes vállalati hitelportfólióból való részesedése egy tartós, nagymértékű emelkedés után átmenetileg visszaesett. Hosszabb távon viszont a banki verseny erősödésével, a nagyvállalati piac telítődésével a kkv-hitelek további térnyerésére számítunk.

Továbbra is folytatódott a banki projekthitelezés erősödése, mely mögött főként az ingatlanfejlesztéseket finanszírozó hitelek bővülése állt. Bár a fejlesztéseket finanszírozó bankok, felismerve a kockázatok növekedését, már 30-50 százalékos előbérletet várnak el az ügyfelektől egy-egy irodaház építésekor, úgy gondoljuk, hogy ezen a piacon még mindig túl nagy mértékű a bankok kockázatvállalása.

A termelői szektorokon belül erősödött a feldolgozóipar hitelezése. A tranzakciók növekedése mögött döntően rövid futamidejű, tipikusan forgóeszköz-finanszírozó devizahitel-emelkedés és kisebb mértékű hosszú futamidejű, főleg beruházási célú devizahitel-növekedés állt. Kedvező tendenciaként említhető, hogy a szektor javuló jövedelmezőségi kilátásai csökkenthetik a hitelkockázatokat.

A vállalati hitelkamatfelár jelenlegi 1 százalékpont körüli értéke nemzetközi összehasonlításban és a kockázatok mértékét figyelembe véve alacsonynak tekinthető. Ezzel együtt azonban ki kell emelni, hogy az elmúlt időszak a volatilitás szempontjából extrémnek tekinthető, továbbá a bankok az erős verseny és alacsony hitelkamatfelárak ellenére a vállalati források árazásával, illetve a nem kamatjellegű bevételek növelésével a vállalati üzletágon belül összességében pozitív jövedelmezőséget realizálhattak.

A háztartási jövedelmek növekedési ütemének csökkenő dinamikája, a fogyasztással és lakásvásárlással kapcsolatos hitelfelvétel továbbra is jelentős mértékű bővülésével párhuzamosan azt eredményezte, hogy a háztartási szektor 2003 második negyedévében nettó hitelfelvevő volt, ami rendkívül szokatlan és alapvetően egészségtelen folyamatokat jelez. Az eladósodottsági szint kiugró mértékű növekedését alapvetően a lakástámogatási rendszer kiszélesítése, illetve a szigorításokkal kapcsolatos folyamatos várakozások miatt előre hozott kereslet okozta. A támogatási rendszer júniusi változtatásai nem eredményezték a lakáshitel-dinamika számottevő visszaesését, így az eladósodottsági szint további, jelentős mértékű növekedése várható, ami komoly kockázatot jelent.

A támogatási rendszer megváltoztatása következtében szűkülő lakáshitelezési kamatmar-zsok miatt a bankok vélhetően a hitelezési feltételeket, standardokat fogják némileg szigorítani. A megváltozott feltételek ugyanakkor nem vetik vissza számottevően a keresletet. Az árbuborékból származó kockázatot nem tartjuk túl nagynak, mivel a rendkívül dinamikus hitelbővülés nem járt együtt az ingatlanárak nagymértékű emelkedésével. A nagyobb városokban a hitel/lakásár arány megítélésünk szerint biztonságos menekülési értéket jelent. Az ország azon régióiban viszont, ahol nincs likvid ingatlanpiac, kérdéses, hogy megfelelő áron értékesíthetők-e az ingatlanfedezetek. A tömeges lakáshitel-felvétel, illetve a nem banki hitelek szintén nagymértékű növekedése mellett a fogyasztási és egyéb bankhitelek piacán is számottevő bővülés tapasztalható. A szűkülő lakáshitelezési kamatmarzsok következtében a bankok vélhetően ismét a fogyasztási és egyéb hitelpiac felé fordulnak. Az új folyósítású fogyasztási és egyéb hitelek átlagkamatának emelkedését tapasztalva feltételezhetjük, hogy a bankok a hiteldinamikát a hitelezési feltételek, standardok lazítása révén akarják fenntartani, esetleg növelni. A banki hátterű pénzügyi vállalkozások háztartási kihelyezéseinek túlnyomó többsége deviza alapú. Az árfolyamváltozásból származó hitelkockázat-növekedés bankrendszeri szinten nem lenne drasztikus, egyes bankoknál ugyanakkor számottevő kockázatot jelent.

A hitelezés felfutása miatt a bankok portfóliójának minősége javult, hiszen az újonnan nyújtott hitelek szinte kivétel nélkül problémamentesek. A korábbi romló trendet megtörve a vállalati szegmensben is csökkent a nem teljesítő hitelek aránya. Az elmúlt egy évben jelentősen csökkent a nem teljesítő háztartási hitelek aránya is, azonban ez a javulás várhatóan csak átmeneti. Ha a jövőben a lakossági hitelállomány növekedése egy alacsonyabb szintre áll be, és a rendkívül nagy új hitelállomány a hitelezési életciklus egy érettebb szakaszába lép, akkor a nem teljesítő hitelek arányának növekedése várható.

2003-ban a forint árfolyamának korábban nem tapasztalt, nagymértékű ingadozása volt jellemző. A bankok továbbra is tartózkodtak az árfolyamkockázat- vállalástól, így a forint megnövekedett árfolyam-volatilitása közvetlenül nem jelenthetett számottevő veszteségforrást számukra. A jelentős forintgyengülés egyes ügyfélcsoportok devizakitettségén keresztül viszont közvetve a bankok (hitel)kockázati kitettségének növekedése irányába hathatott. Figyelembe véve, hogy a forintgyengülés által kedvezőtlenül érintett adósok hitelállományának aránya a teljes portfólión belül mérsékelt, az ebből adódó kockázatnövekedés mértéke bankrendszeri szinten nem ítélhető számottevőnek. Ennél fontosabb kockázati tényezőt jelent azonban az a tendencia, hogy a külföldiek által nyitott határidős pozíciók fedezésében a bankok jelentős mértékben támaszkodnak vállalatokkal kötött forward ügyletekre. Megítélésünk szerint kétséges, hogy elég széles-e a fedezeti célú ügyletkötésben érdekelt vállalatok köre, amelyekre a bankok mindig "átháríthatják" a külföldiek által nyitott határidős pozíciók nagymértékű ingadozását.

2003-ban jelentősen felerősödött a pénzpiaci kamatok és a hosszú hozamok volatilitása is. A kamatvolatilitás növekedése az eszközök és források átlagos átárazási ideje közötti jelentős különbség (átárazási rés) miatt fokozhatja a bankok kamateredményének ingadozását. Az állampapírhozamok nagymértékű emelkedése potenciálisan komoly veszteséget okozhat a nagyobb portfólióval rendelkező bankok számára, a kamatkockázati kitettséget mérsékli viszont a bankrendszeri állampapír-portfólió viszonylag rövid átlagos hátralévő futamideje (durationje).

Az előző évek tendenciájához hasonlóan, a betétállomány növekedése 2003 első felében is jóval elmaradt a hitelezés nagyon gyors dinamikájától. Ennek megfelelően a bankrendszeri hitel/betét arány jelentős mértékben emelkedett, és június végére már megközelítette a 100 százalékot. A hitel/betét mutató elmúlt másfél évben tapasztalható nagyon erőteljes emelkedése döntően a rendkívül gyors lakáshitelezési dinamikával és a háztartások mérsékelt betételhelyezési hajlandóságával magyarázható, amelyhez már a vállalatok nettó finanszírozási igényének növekedése is hozzájárult. A hitel/betét arány gyors emelkedésére tekintettel, a bankrendszer likviditási kockázatát növekvő mértékűnek ítéljük meg. A magas hitel/betét mutató a likvid eszközök arányának csökkenésével párosulva ugyanis azt jelzi, hogy a bankoknak egyre kisebb puffere marad az esetlegesen felmerülő likviditási vészhelyzetek kezelésére.

Az elmúlt fél évben a szektor tőkemegfelelési mutatója némiképpen romlott. Ezt elsősorban az okozta, hogy a bankok aktivitásának növekedése meghaladta szavatoló tőkéjük növekedését. Összességében bankrendszeri szinten a tőkeellátottság megfelelő. A jövőben a tőkehelyzet mérsékelt romlása várhatóan folytatódik.

A gazdasági növekedés további lassulása ellenére 2003 első felében a bankrendszer jövedelmezősége az előző évi nagyon jó teljesítményhez képest is jelentős javulást mutatott, a szektor 104 milliárd forintos adózott eredménye 46 százalékkal haladja meg a bázisidőszakit. A bankrendszeri jövedelmezőség elmúlt másfél évben megfigyelhető javulásában meghatározó szerepe volt az állami támogatású lakáshitelek dinamikus bővülésének, amely a magas kamatmarzson keresztül jelentős többletnyereséghez juttatta a bankokat. A bankrendszeri eredmény jelentős javulása mellett fontos kiemelni, hogy a bankok közötti jövedelmezőségi differenciák erősödtek 2003-ban, mivel a legjövedelmezőbben működő bankok előnye jelentősen nőtt az "átlagos bankhoz" képest. A lakáshitelek gyors expanziójának köszönhetően a bankrendszer kiváló eredményében fontos szerepe volt a nettó kamatjövedelem előző évinél jóval erőteljesebb növekedésének, emellett folytatódott a jutalékeredmény dinamikus bővülése is. 2003 első felében a működési költségek bankrendszeri szinten az inflációt jóval meghaladó ütemben emelkedtek, ez viszont jóval elmaradt a bevételek és kisebb mértékben a mérlegfőösszeg bővülésétől is, így a bankrendszer költséghatékonysági mutatói is javulást jeleznek.