A szekér már jó irányba megy, de még lassan

A terv semmi, a tervezés minden - mondta Eisenhower 1944-ben, a normandiai partraszállás indításakor. Egy másik, ugyancsak amerikai mondás szerint "a tervezés szárazanyag-tartalma a szerencse". Ami úgy ültethető át magyarra, hogy aki nem tervez, annak nem valószínű, hogy szerencséje lesz. A hazai innovációból éppen ezt a tervszerűséget és tervezhetőséget hiányolja Rakusz Lajos, az Ipari Parkok Egyesület (IPE) elnöke.

Mint kifejtette, a kutatás gyakran ugyanolyan jelentőségű, mint száz éve a vállalkozás volt. Ám míg a kutatás célja a megismerés, a vállalkozásé az ismeret alkalmazása. Az egyikben a tudós kíváncsisága motivál, a másikban a profit. A kutatás lételeme a függetlenség, a vállalkozásé a piaci viszonyok megléte. Az első esetben a tudománypolitika fogja össze a rendszert, a másikban a technológiapolitika. Ám míg a tudománypolitikának sok évtizedes múltja van hazánkban, a technológiapolitika lételeme, a piac csak jó egy évtizede jött ismét létre. Az egyiknek kiépült intézményrendszere van (felsőoktatás, akadémia, OTKA - mindhárom struktúrát törvény szabályozza) - a technológiapolitika intézményrendszere keserves folyamat során bontakozik ki - magyarázza Rakusz Lajos.





>> Világszínvonalú

tudományos eredmények



A technológiapolitika egyetlen kormányzati intézményét, az OMFB-t (amely tárca nélküli miniszterrel, Pungor Ernő akadémikussal az élén az 1990-es évek elején hozzálátott a technológiapolitika megvalósításához) néhány éve kiemelték a gazdasági területből, s helyettes államtitkársággá lefokozva az oktatás részévé tették. Az IPE elnöke szerint nemcsak megtorpantunk, de az ellenkező irányba indultunk el.

Nálunk a tudomány- és a technológiapolitika pozíciói minőségileg eltérőek. A tudomány pozíciója kiemelkedően jó. A tudományos publikációk száma 1990-1999 között 2500-ról 3770-re nőtt, a hazai tudományos publikációk súlya a világ teljes tudományos publikálási tevékenységében pedig 0,44 százalékról 0,52-ra emelkedett. Az idézettség mutatója a National Science Indicators (Philadelphia) szerint a jelzett időszakban 0,25 százalékról 0,40-ra emelkedett.

E számokban a magyar kutatók és fejlesztők rendkívüli alkalmazkodóképessége és kreativitása is megmutatkozik, hiszen a kutatás anyagi feltételei minden korábbi katasztrófa-forgatókönyvet meghaladóan romlottak. Mégis 1999-ben az egymillió dolláros egyetemi és akadémiai k+f ráfordításra jutó nemzetközi publikációk száma (107) szerint hazánk kutatóközössége hatékonyságban világelső volt.





>> Veszélyes és káros

elkülönülés



A tudomány publikációkkal mért teljesítménynövekedése arra utal, hogy a korábbi gyakorlati orientáció az elmúlt másfél évtizedben - vállalati megrendelések híján - megcsappant. A tudomány ma jobban rászorul a költségvetési támogatásra, mint korábban. Nemcsak megmaradt a kínálati piac a vállalkozások és az akadémiai terület viszonyában, de a vállalatok k+f eredmények iránti fogadókészsége is csökkent.

Az innováción belül a technológiapolitika marginális szerepe rontja le a tudományban lévő rendkívül jó pozíciónkat. Az elmúlt évtizedben az ipari k+f bázis 80 százaléka megsemmisült, a k+f ráfordítások töredékükre csökkentek, az államigazgatásban az irányítás intézményei jórészt leépültek.

A 26 milliárd dollár külföldi működő tőkével csak igen kis mértékben jött olyan fejlesztőbázis, vagy építettek a hazai k+f kapacitásainkra (Nokia, Knorr Bremse, Ericsson, General Electric Lighting Tungsram stb.), ami a hazai vállalati k+f-nél létrejött hanyatlást ellensúlyozhatta volna. A lehetőségektől messze elmaradóan alakult a külföldi vállalkozások és a magyar tudományos műhelyek közötti együttműködés.





>> Szemben

a fejlett világgal



Az 1990-es évek elején a társadalmi-gazdasági tervezés rendszere szétesett, miközben az uniós országokban az innovációpolitika tovább fejlődött, differenciálódott. Az utóbbi másfél évben azonban a csatlakozással összefüggésben létrejött a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-támogatások Hivatala, amely ma már szélesebb tartalommal Nemzeti Fejlesztési Hivatalként működik.

Rakusz Lajos úgy fogalmaz: mindenki elismeri, hogy az innováció Magyarország egyik kitörési pontja, mégis 1987 és 1996 között a fejlett világgal ellenkező irányban mentünk. Egy példa: Finnországban 1990-ben elhatározták, hogy a kutatási és fejlesztési kiadásokra GDP-jük 3 százalékát fordítják. Magyarországon ez az arány már 1987-ben ezen a szinten volt, de a rendszerváltás után 0,7 százalék alá csökkent, és ma is csak 1,1 százalék. A finnek ma már GDP-jük 3,5 százalékát költik k+f-re. Az Európai Unió országaiban az elmúlt évtizedben egyre erőteljesebben növelték a k+f ráfordításokat, nálunk ennek GDP-aránya csaknem tíz éven át csökkent. Összehasonlító áron ma is mintegy ötödével kevesebbet fordítunk k+f-re, mint 15 éve.





>> A bostoni példa



A k+f keresleti piac kialakulására Rakusz Lajos egy egyesült államokbeli példát hoz. Georges Benko a Bostont elkerülő 128-as utat övező ipari parkok létesítéséről írja: "A szövetségi kormány rendszeresen növelte a tudományos kutatás és fejlesztés költségvetését, és Massachusetts állam egyébként is az országos átlagnál nagyobb arányban részesedett a központi javakból. Az új vállalatokat könnyű volt szakmai alapon országos forrásokból finanszírozni, tehát a piacot ismerték az új technológiát alkalmazó új vállalatok. A statisztikák szerint a kutatási és fejlesztési szerződések 60 százalékát megegyezéssel, a vállalatok közötti hivatalos verseny nélkül kötik. A piac egyensúlyban volt, mivel az állam viselte azt a kockázatot, amelyet egyébként a vállalkozóknak kellett volna viselniük. Nyilvánvalónak látszik, hogy állami finanszírozás nélkül az új technológiát alkalmazó vállalatok nem terjedhettek volna el általánosan."

A fentiek alapján Rakusz Lajos azt javasolja, hogy a fővárost övező M0-s körgyűrűre készüljön fejlesztési stratégia, hogy ott jöjjön létre az ipari, technológiai, tudományos parkok füzére. E téren eddig csak helyi kezdeményezések történtek. A budaörsi ipari parkban már épül az innovációs központ, és megindult a zsámbéki Talentis program is.

Az is baj, hogy nálunk az innovációs létesítmények és az innovációval kapcsolatos ügyek kezelése egyedi és szektorális s nem hálózatos szervezésű. Jó példa erre a kitűnő adottságokkal, tudományos háttérrel rendelkező szegedi biotechnológia-kutatás, amelyre mégsem épültek tudományos, technológiai parkok. Ugyanez áll a gödöllői agrár-biotechnológiai kapacitásokra is.





>> Kiépül

az intézményrendszer



Tavaly a kormány elfogadta az innovációs törvény koncepcióját. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal az idén megkezdte működését. Az innovációs törvény a parlament előtt van. Törvény született a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról. Mindezeket azonban Rakusz Lajos csak kezdeti lépéseknek tartja, mert a kormánynak bár van tudománypolitikája, átfogó technológiapolitikája, innovációs politikája nincs. A kormány által meghirdetett Európa-tervnek sincs innovációs fejezete.

Nagyon le vagyunk maradva az EU-követelményekhez képest. A lisszaboni csúcson 2000-ben elfogadott irányelvek szerint 2010-re az uniós országok átlagában a GDP 3 százalékát kell kutatás-fejlesztésre fordítani. Mi most az 1,1 százaléknál tartunk, melyből 0,7-et a költségvetés áll, a többit a vállalati szféra. A tervek szerint a költségvetési hozzájárulást 1 százalékra, a vállalatit pedig 2-re kell emelni. Ez utóbbi irreálisnak tűnik, hiszen ötszörös növekedést igényelne. A dilemma: vagy elmaradunk a szellemi kapacitásunk adta lehetőségtől, az unió középmezőnyétől, vagy felzárkózunk, s versenyképesek leszünk.

A lemaradás felszámolásában az innovációs alap igen jelentős ösztönzőerő lesz: a vállalati befizetések mellé a költségvetés ugyanannyit tesz hozzá. A vállalatok ma még ezt inkább elvonásként élik meg, nem a befektetés jellegét látják. Ezt a pénzt nem lehet más célra átvinni, felhasználásáról csak a vállalati szféra bevonásával lehet dönteni. Ennek biztosítéka a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal és a mellette működő Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács.

Tudásban erősek vagyunk, ezért a szekér jó irányba megy, ha lassan is - foglalja össze a helyzet lényegét Rakusz Lajos.