Időszerűvé vált az új csődtörvény megalkotása

A munkát koordináló Keller László közpénzügyi államtitkár már 2005 májusában szeretné a parlament elé vinni a tervezetet. Szakemberek azért sürgetnék a mielőbbi hatálybalépést, hogy megállítsák azt a nem kizárólag gazdaságilag, hanem morálisan is súlyos károkat okozó folyamatot, amelyben a vállalkozások sokasága megy tönkre, "eltakarításuk" mind nagyobb problémát okoz, miközben a hitelezők semmit sem látnak viszont pénzeikből.

A Felszámolók Országos Egyesületének adatai szerint az elmúlt évtizedben több mint 421 ezer gazdasági társaság jött létre és 206 ezer szűnt meg. Ez idő tájt csaknem harmincezer céggel szemben folyik megszüntető eljárás: 17,5 ezer áll hitelezők által indított felszámolás, 11,5 ezer pedig maga kezdeményezte végelszámolás alatt. Ehhez képest az utóbbi időben mindössze évi 10-25 között mozog a cégek talpra állítására hivatott csődeljárá-

sok száma. Ám hiányzik a helyrehozatalra irányuló valódi akarat, még inkább és általában a reorganizációs kultúra, így az egyezkedések, intézkedések erőtlenek, következésképp az eljárások nagyrészt sikertelenek, és felszámolás a végük.

Az elhúzódó felszámolások folyamatosan emelkedő száma mára mintha azt jelezné, hogy nincs is más út, csak a válságba jutott társaságok megszüntetése. A felszámolandók között, az egyes cégformákat tekintve, a kft.-k képviselik a legnagyobb arányt, mellettük felzárkózóban a betéti társaságok. A kft.-k egy része, a bt.-k döntő hányada kényszervállalkozás: kis tőkéjű szervezet, amelynek egyetlen célja, hogy tagjait valamilyen módon eltartsa. Anyagi helyzetüket meggyőzően szemléltetik a cégeljárási illetékemeléseket megelőző idősza-

kok ügyfélrohamai a cégbíróságokon. Mert bár a takarékoskodás minden társaságnál alapvető követelmény, vajon mennyire tekinthető komolynak az a cég, amelynek egy-két ezer forint illetékemelés is sokat számít? A felszámolói irodákban többnyire az ilyen vállalkozások aktái gyűlnek.

A szakemberek szerint nagyrészt a törvényi változtatások következménye, hogy a tönkrement vállalkozások több mint 90 százalékánál nincs mit felszámolni: vagy azért hiányzik a vagyon, mert soha nem is volt igazán, vagy azért, mert az adósok már megtanulták kimenteni azt. Ha más utat-módot nem találnak, egyebet sem kell tenniük, mint végigfutni az újsághirdetéseket, amelyekben rendre ott kínálják magukat a bajba jutottakra szakosodott vevők: a cégeltüntetés immár külön üzletágként virágzik. Nem a csődszabályok terhére írandó, de a kialakult helyzethez hozzájárul a valódi felelősségre vonás hiánya is. A társasági törvény ugyan rögzíti, hogy ha a cég saját tőkéje a jegyzett alá apad, úgy azt utólag be kell fizetni, vagy tőkeleszállítással, esetleg átalakulással megoldást találni. Ám nem jár következménnyel, ha ezt nem teszi meg.

Mindebből óriási a hitelezők, köztük a magyar állam kára. Egyes statisztikák szerint a hitelezői követelések egy százaléka sem térül meg, míg ez az arány némely nyugati országban eléri a 10-15 százalékot. A folyamatban lévő felszámolási ügyek érintettjei például mintegy 277 milliárd forinttal tartoznak az APEH-nak. Nyilvánvaló, hogy az átmeneti, egyszerűbb likviditási problémákkal bajlódó cég újjászervezése, működőképességének helyreállítása magának a társaságnak, az adós tulajdonosoknak, a munkahelyüket megtartó alkalmazottaknak és a hitelezőknek is hasznos. A szakemberek hangsúlyozzák: összgazdasági szempontból ugyancsak kevesebbe kerül a meglévő cég rendbehozatala, mint a régi megszüntetése és egy új kiépítése.

Világszerte törekednek a még életképes vállalatok megmentésére. Nálunk sokkal fejlettebb országok - így Japán vagy Németország - sem mondanak le erről a lehetőségről. Ezért az elgondolások szerint az új fizetésképtelenségi törvény elsősorban a reorganizációt teszi majd lehetővé, mielőbb bevonná a vállalkozást egy olyan eljárásba, amelyben támogatást kap a további működéshez. Kívánatos megfelelően szabályozni, hogy a cégek mikor kezdeményezzék a mentőövet nyújtó eljárást, amelyben mindvégig a hitelezők döntenek. A szakemberek szűk határidőt szabnának a reorganizációról vagy a felszámolásról szóló határozathozatalra, hogy meggátolják a vagyonkimentéseket. Nyilvánvaló az is: ha nincs mód a cég működésének megújítására, úgy minél gyorsabban ki kell vezetni a gazdaságból, és a lehető legteljesebben kifizetni a hitelezőket.

Az átfogó - a csődjogot érintő gazdasági törvények összhangjára törekvő - szabályozást különösen időszerűvé teszi az uniós csatlakozás. Május elsejétől Magyarországon is közvetlenül hatályosul a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó közösségi rendelet. Ennek lehetőségeit ugyancsak kihasználva - a hazai hitelezőkre figyelemmel - készülnének a magyar törvényi előírások. Az unió szinte minden országában napirenden van a csődszabályok reformja. A kérdéskör a nemzetközi szervezeteket is foglalkoztatja: az ENSZ nemzetközi kereskedelmi jogi bizottsága csődjogi modelltörvényt készít elő, ami iránymutatást adhat a hazai szakembereknek.