Csikai Miklós, a Magyar Agrárkamara elnöke: "A magyar agrárgazdaság az adottságoknál és a lehetőségeknél rosszabb helyzetben csatlakozik az Európai Unióhoz. Ennek oka elsősorban az, hogy mostanra tizenöt évre nőtt a lemaradás a technikai fejlesztésekben, nem épültek ki az ágazati integrációs kapcsolatok, és nem sikerült kidolgozni nemzeti konszenzuson alapuló agrárstratégiát sem. Emiatt a több mint 2000 milliárdos földvagyonból, az éghajlati előnyökből és a piaci lehetőségből származó lehetőségeket nem használhatjuk ki. Bízom abban, hogy az agráriumban senki sem tartozik majd a nagy vesztesek közé, de várhatóan nagy nyertesek sem lesznek. Egy-egy ágazat képviselőit egyébként sem lehet teljes egészében a nyertesekhez vagy a vesztesekhez sorolni, mivel a csatlakozás utáni pozícióikat nagymértékben meghatározza az egyéni alkalmazkodási képességük is. Ugyanakkor rövid távon, a támogatási különbségek kiegyenlítődéséig az valószínűsíthető, hogy több állattenyésztési ágazat rosszul járhat. Ez lehet a helyzet a sertés-, a baromfi- és a tejszektorban is. A növénytermesztés és a kertészeti ágazatok egy része viszont nyertesnek mondhatja majd magát, de itt is főként azoknak kedvezhet a tagság, akik az uniós intézményes áraknál olcsóbban tudnak majd termelni."



Fáth Péter, az Amerikai Kereskedelmi Kamara ügyvezető igazgatója: "Az AmCham vezetése és tagsága óriási várakozásokkal tekint a csatlakozás elé. Ez életünk talán legfontosabb történelmi eseménye. Egyúttal reméljük, hogy a magyar gazdaság mielőbb profitál a történésekből, noha tudjuk, nehézségekre is számítani kell, május 1-jétől nem lesz máris Kánaán Magyarországon. Ugyanakkor azok a vállalatok, amelyek eddig is versenyképesnek bizonyultak, s megtalálták az exportpiacaikat, ezután még sikeresebbek lehetnek. Az amerikai cégeknek - amelyek kamaránkban képviseltetik magukat - kifejezetten kedvező az integráció. Ezek a vállalatok ugyanis azért is jöttek ide már évekkel ezelőtt, mert arra számítottak: a nem éppen hatalmas magyar piac jelentős mértékben kibővül az Európai Unióban. Várakozásaik most beteljesülnek, ezáltal a lehetőségek nagymértékben kibővülnek. Várható az is, hogy az eddig távol maradt amerikai - és persze európai - közép- és kisvállalkozások is ráébrednek: van keresnivalójuk Magyarországon. Az ő számukra is célravezető lehet újabb országokban szerepet vállalni, élni a megnövekedett esélyekkel. Összességében köszönjük és gratulálunk mindazoknak, akik az európai uniós csatlakozást előkészítették és megvalósították."



Fekete István, a Joint Venture Szövetség felügyelőbizottságának elnöke: "A kiszámíthatóság növekszik az európai uniós csatlakozással. Hogy néhány konkrétumot is említsek: a Joint Venture Szövetségben arra számítunk, hogy az azonos jogviszonyok és a kiszámítható környezet révén sok vállalkozás átteszi székhelyét Magyarországra és a régióba. Természetesen nem a multikra gondolok - hiszen ők már itt vannak -, hanem a közepes méretű cégekre, ezen belül is a beszállítókra. Megjegyzendő, az elmúlt hónapokban, hetekben egyfajta jogszabályalkotó rohamot figyelhettünk meg, ám az ennek eredményeként kissé kaotikusnak tűnő rendelethalmaz a közeljövőben letisztul, értelmezése világossá válik. A szövetség régóta nagyon fontosnak tekinti a közszolgálati reformot. Mottónk szerint nincs versenyképes ország versenyképes vállalatok nélkül, de versenyképes vállalatok sincsenek versenyképes közszolgáltatások nélkül. Most úgy látjuk, reális, hogy a közszolgálat elindul a minőségorientáltság felé, teljesítménye pedig mérhető lesz. A kiszámíthatóságot majd az euróövezethez való csatlakozás teszi teljessé; a közös európai fizetőeszköz mielőbbi bevezetését pártoljuk. Végezetül, azzal kalkulálunk, hogy az infláció már az első évben érezhető csökkenést mutat, s a GDP jelentős növekedését is okvetlenül elképzelhetőnek véljük."



Hetényi Péter, a Siemens Rt. elnök-vezérigazgatója: "A csatlakozás történelmi fordulópont a magyar gazdaság és társadalom számára. A világgazdaság nem teszi lehetővé, hogy egyes országok szigetként működjenek. A hosszú távú siker titka egy nagy és erős csapat részének lenni. Aki kimarad a csapatból, lemarad a versenyben is. Magyarországnak - elsősorban infrastrukturális területen - sok még a pótolnivalója a tőlünk nyugatabbra fekvő országokhoz képest. A Siemens szeretne tevékeny részt vállalni országunk modernizációs folyamatában. Vállalatcsoportunk rendelkezik azokkal a termékekkel és szolgáltatásokkal, amelyek a hazánkban felmerülő igényeket lefedik - legyen szó közlekedésről, energiaszektorról, számítástechnikai berendezésekről, távközlési eszközökről, egészségügyről. Sőt, azokon a területeken is rendelkezünk megoldásokkal, amelyek horizontális igények kiszolgálását célozzák - gondoljunk csak a jelenleg épülő logisztikai bázisok fejlődési lehetőségeire. A felzárkózást célzó beruházások egy részét az EU központi forrásai támogatják - közös feladatunk és felelősségünk ezeket a lehetőségeket kihasználni. Közvetlen feladat nem hárul ránk a csatlakozás kapcsán. A cégcsoport nemzetközi mércék szerint működik, teljesítményünket nemzetközi összehasonlításban értékelik. Elszámolásunkat is, tervezésünket is euró alapon végezzük. A modernizációban való részvétel azonban nagy és történelmi feladat - és nem is csak a Siemens számára."



Lepsényi István, a menedzserszövetség elnöke: "A vállalatok többsége számára nem hoz jelentős változást a csatlakozás. Igaz, kismértékben ugyan, de egyszerűbbé válik az élet, például az utazásokkal és főként a vámoltatással összefüggésben. A versenyhelyzet természetesen erősödik, ami elősegítheti, hogy a beszállítók munkájának minősége is javuljon. Sőt: a beszállítóknak lehetőségük nyílhat arra, hogy ne csak a magyar piacokon legyenek jelen, hanem más országokat is megcélozzanak. Mint kitűnt, alapvetően kedvező fejleményekre számítok. Egy-két negatívumot is említhetek: bizonyos áremelkedés is bekövetkezhet. Az it-cégek például eddig speciális árképzést alkalmaztak Magyarországon, ezután viszont áttérnek az általános európai szintre. Ennek a hatása sem lesz óriási. Összességében azoknak a vállalatok, amelyek eddig sikeresek voltak, nyilván volt életképes stratégiájuk. Nekik legfeljebb itt-ott kell kiigazítani koncepciójukat. Akik viszont stratégia nélkül próbálkoztak, tönkre fognak menni. Másképpen: azok számíthatnak előrelépésre, akik eddig sem irtóztak a kihívásoktól. Akik nem látnak tovább az orruknál, készülhetnek a bukásra. Ez végső soron nem európai uniós kérdés. Hacsak annyiban nem az, hogy a csatlakozás több esélyt ad a felkészülteknek, és több veszéllyel fenyegeti a felkészületleneket."



Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: "Mára sok minden közhelyszerűvé vált, és emiatt az emberek nem is figyelnek oda egyes fontos dolgokra. Pedig a csatlakozással valóban nő a verseny, és valóban nőnek a lehetőségek is. Azonban semmi sem következik be egyik pillanatról a másikra - magától. Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen nem ugyanonnan indulunk: az európai cégektől általában meglehetősen le vagyunk maradva, például a vállalati kultúra vagy a tőkeellátottság terén. Nem véletlen, hogy gyakorta Európában is úgy fogalmaznak: van a régi EU meg az új EU. Vagyis ők is arra számítanak, hogy nem egyszerű kihívás a csatlakozók végleges felzárkózása. Ráadásul maga az unió - bővítés előtti állapotában is - igen nagy versenyben van a világgal, és ebben a versenyben nem áll túl jól. Gondoljunk csak az Egyesült Államok gazdaságának elképesztő túlsúlyára, Kína lendületes növekedésére, vagy akár Indiára, amelyről az indokoltnál kevesebbet beszélünk. Úgy látom, a kis- és középvállalkozásoké az a szektor, ahol a leginkább sikerülhet eredményeket felmutatnunk. Csakhogy ehhez is dinamikus élénkítő stratégiára van szükség. Összességében az az ország léphet előre, amelyben aktív gazdaságpolitikát folytatnak, koncentrálnak az oktatásra és a képzésre, az infrastruktúrára, a megfelelő adórendszer kialakítására. A belépésünket tehát történelmi pillanatnak tekintem, de az igazi munka még csak ezután következik."



Spéder Zoltán, az OTP Bank Rt. alelnöke: "Azt gondoljuk, lakossági oldalon mind a betéti, mind a hiteltermékeknél dinamikus bővüléssel számolhatunk a következő években, hiszen a GDP-hez viszonyított állományok messze alatta maradnak a nyugat-európai átlagnak. Ami a versenyfeltételek változását illeti, a "single european passport" révén az Európai Unión belül lehetővé válik a leányvállalat alapítása nélküli fióknyitás. Ennek kapcsán nem számítunk arra, hogy tömegesen új fiókok nyílnának Magyarországon, ám arra igen, hogy jó néhány külföldi bank magyarországi leányvállalatát átminősíti, és nem önálló jogi személyként, leányvállalati formában működteti tovább, hanem fiókként. Ezeken túl lehetnek új szereplők, akik fiókokat sem biztos, hogy nyitnak, hanem elektronikus csatornákon keresztül kínálnak szolgáltatásokat. Ez új kihívásokat jelenthet, ám véleményem szerint piaci súlyunk elegendő ahhoz, hogy kivédjük ezeket a támadásokat. Figyelembe kell venni azt is, hogy az ilyen típusú vállalkozások előbb-utóbb bővíteni kényszerülnek tevékenységi körüket: interneten ugyanis néhány termék jól eladható, ám ezek önmagukban kevesek ahhoz, hogy teljeskörűen lefedjék az ügyfelek szolgáltatási igényeit."



Straub Elek, a Matáv Rt. elnök-vezérigazgatója, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke: "A Matáv fő tulajdonosa az EU-ban tevékenykedik, így közelről látom a különbséget az unión belüli és kívüli világ között. Kijelenthetem: számtalan kézzelfogható előnnyel jár hazánknak az uniós csatlakozás. Testvéreim egyébként a 70-es években kivándoroltak, Münchenben élnek. Hamarosan tehát megszűnnek a határok a családunkban is. A távközlés területén a jogharmonizáció hosszabb ideje folyamatban van, ezért alapvetően nem áll elő új helyzet. Mégis fontos fejlemény, hogy a távközlési szabályozás jövőbeni változtatásai során s a jelenlegi keretek gyakorlati kialakításában már a magyar piaci szereplők is teljes jogú tagokként léphetnek fel. Az EU egyik stratégiai célja, hogy a tagországok modernizációján keresztül a világgazdaság vezető innovációs és gazdasági nagyhatalmává váljon. Ezt szolgálja az információs társadalom eszméje, amely fejlett technológiával kombinált kommunikációs hálózatokra épül. A soron következő kommunikációs-infrastrukturális feladatok megvalósításához lehetőség nyílik EU-többletforrások megszerzésére. A szabályozási környezet ugyanakkor még nem teljes, emiatt egyelőre nem látunk előre minden esetleges további feladatot. A Matáv mindenesetre aktív szerepet kíván vállalni az it-szakadék megszüntetése, a hazai piac fejlesztése érdekében elérhető pénzek felkutatásában is. Az élet tehát nem áll meg a csatlakozással, sőt csak most kezdődik igazán."



Sugár András, a Westel Rt. vezérigazgatója, a befektetési és a versenyképességi tanács társelnöke: "Az első időkben az uniós csatlakozás politikai jelentősége lesz napirenden: mindenki örül majd, hogy visszakerülünk oda, ahová mindig is tartoztunk. Utána pedig következik a verseny, ahol meg kell állnunk a helyünket. Úgy gondolom, a vállalkozások többsége gyorsan alkalmazkodhat a megváltozó körülményekhez. Ahogyan korábban Olasz- vagy Spanyolországban - ahol egész ágazatok emelkedtek ki, a divatipartól az élelmiszeriparig -, Magyarországon is megmutatkozik a gazdasági szereplők innovatív képessége. A nagymértékben megnövekvő piac bizonyosan kihozza belőlük a maximumot. Sokkal több pozitívumra számítok tehát, de az biztos, hogy meg kell tanulnunk levetkőzni kishitűségünket. Ami a mobil távközlést illeti: a roamingon keresztül bizonyos értelemben mi csatlakoztunk először Európához. Öszszességében nem vitás, hogy a nyugat-európaival azonos színvonalon kell tevékenykedni. Mi ezt már tudjuk: a Westel 2001-ben elnyerte az Európai Minőségi Díjat, így példaként emlegettek bennünket a kontinensen. Ezt mások, más ágazatokban is elérhetik. Számítok arra is, hogy magyar menedzserek jelennek meg más országok topvállalatainak vezető pozícióiban. Ez várható és el is várható, mivel sokakban megvan a tehetség a nagy lépésekhez."



Széles Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége elnöke: "A csatlakozás következményeit külön kell vizsgálni a kis-, a közép- és a nagyvállalati szektorban. A nagy cégek számára a fejlemények nem hoznak lényegbe vágó változásokat. Egy dolgot említek: a Videoton eddig is száz százalékban uniós exportra termelt, és ez így marad május 1-je után is. A legérzékenyebben a középvállalatokat érintheti az integráció. Várható, hogy az elsősorban a háttériparban tevékenykedő középvállalatok megtelepednek Magyarországon - például az alkatrészgyártásban -, miáltal alaposan megnövekedhet a konkurencia. A kisvállalkozások versenypozíciói sem romlanak érdemben. Vegyük a példa kedvéért a gasztronómiát: nem valószínű, hogy étteremláncok sora érkezne hazánkba. Amit hiányolok, az az, hogy nem látszik a kormányzati szándék a szükséges megaprojektek elindítására, amelyeken keresztül segítenék a gazdaság szerves fejlődését. A MGYOSZ már régóta szorgalmaz ilyeneket a gyógyturizmus vagy a logisztika területén, de nem tapasztalunk előrelépést. Márpedig ha nincs átfogó gazdaságpolitika, negatívba fordulhat a mérleg. Ha viszont van, sikertörténetté válhat az EU-csatlakozás. Összességében, minél később készül el a versenyképesség javítására szolgáló koncepció, annál inkább lemaradhatunk."



Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetsége elnöke: "Az európai uniós csatlakozás újfajta gondolkodásmódot igényel.

Vagyis tudatosítani kell, hogy semmi nem lesz önmagától pozitív vagy negatív. Nem május 1-jén dől el, hogy valaki sikeres lesz-e az EU-ban, vagy kudarcot vall: felkészülésünk több éve zajlik. Problémának tartom, hogy mindmáig nem dolgozták ki minden ponton az uniós követelményekhez kapcsolódó részletszabályokat. Emiatt a vállalkozások számára nem mindig ismeretesek a jogi lehetőségek és kötelezettségek. Az is kérdéses, miként, milyen szervezettség mellett lesz mód hozzájutni az uniós forrásokhoz, ami igen fontos egy olyan helyzetben, amikor sokan tőkehiánnyal küzdenek. Fontos még, hogy a magyar ellenőrző szervek ne akarjanak pápábbnak lenni a pápánál. Számos kisvállalkozás van, amely nem biztos, hogy teljesíteni tud minden követelményt. Úgy gondolom, az újonnan létesülő kis cégek esetében az összes előírást érvényesíteni kell, de egy száz éve működő kispékség esetében nem biztos, hogy a mestertől el kell venni az egzisztenciáját. A jogi intézményrendszer siettetett átvétele az alapelvekkel - nyilvánosság, partnerség, esélyegyenlőség - mehet szembe. Különösen fontos az esélyegyenlőség: a nagy-, közép-, kis- és mikrovállalkozásoknak nem egy megmerevedett struktúrában kell létezniük. Fontos, hogy legyen átjárhatóság, hogy a vállalkozások ne szoruljanak be egy-egy kategóriába."