Peruban vér folyt, elnököt buktatnának, rendkívüli állapotot vezettek be
Az új perui kormány csütörtökön bejelentette, hogy rendkívüli állapotot vezet be a fővárosban, Limában és a szomszédos Callao kikötővárosban, válaszul az elharapódzó erőszakra és a napok óta tartó tömegtüntetésekre. Ernesto Alvarez átmeneti kormányfő egy miniszteri ülést követően közölte, hogy a 10 millió embert érintő intézkedés értelmében a kormány jogosult a hadsereget az utcákra vezényelni, korlátozhatja az alapvető jogokat, például a gyülekezési szabadságot, és nem zárta ki a kijárási tilalom bevezetésének lehetőségét sem. A kormány a következő napokban ismerteti a részletes intézkedéscsomagot.
Mi volt és mi van most Peruban?
Bejelentjük a rendkívüli állapot kihirdetéséről szóló döntést, legalábbis Limában
– nyilatkozta a sajtónak Ernesto Alvarez átmeneti kormányfő egy miniszteri ülést követően.
A drasztikus lépés közvetlen előzménye a szerdán Limában lezajlott heves összecsapás a tüntetők és a rendőrség között, amelynek hivatalosan egy halálos áldozata és legalább 113 sérültje volt, többségük rendőr. Szemtanúk szerint a 32 éves hiphopénekest, Eduardo Ruízt egy civil ruhás rendőr lőtte le a tüntetők közé vegyülve. A demonstrációk alig egy héttel azután robbantak ki, hogy a kongresszus elsöprő többséggel, „tartós erkölcsi alkalmatlanság” indokával menesztette a hivatalban lévő elnököt, Dina Boluartét, helyére pedig a törvényhozás elnöke, José Jerí került.
A kijárási tilalom nem kizárt (…), mivel a bűnözés nem tartja tiszteletben az éjszakát
– hangoztatta Alverez.
Az ország gazdasági helyzetére tekintve ellentmondásos képpel találjuk szembe magunkat.
Az elmúlt két évtizedben az ország látványos gazdasági és társadalmi fejlődésen ment keresztül: a szegénységi ráta a 2002-es 60 százalékról 2013-ra 24 százalékra esett, az egy főre jutó GDP pedig a 2003-as 2100 dollárról 2024-re több mint 8400 dollárra ugrott. Ezt a sikert a megfontolt monetáris és fiskális politikának, az alacsony inflációnak, a kezelhető államadósságnak és a stabil pénzügyi rendszernek köszönhették. A lendület azonban az elmúlt évtizedben megbicsaklott: a 2005 és 2014 közötti időszak 6,2 százalékos átlagos növekedése 2015 és 2024 között a töredékére, 2,4 százalékra lassult. A magyar szemmel már-már felfoghatatlan politikai instabilitás, a gyenge intézményrendszer és a régiós egyenlőtlenségek komoly gátat szabnak a további fejlődésnek, és nagymértékben járulnak hozzá a társadalmi elégedetlenséghez, ami a lakosság megosztottságában, utcai zavargásokban és az ország elnökökre vonatkozó, rendkívüli étvágyában mutatkozik meg.
A tartós politikai káosz ellenére Peru makrogazdasági alapjai egyelőre stabilnak tűnnek, ami némi reményt ad a jövőre nézve. A költségvetési hiány a 2024 végi 3,5 százalékról 2025 júliusára a GDP 2,6 százalékára csökkent, az infláció pedig a jegybank 1–3 százalékos célsávján belül mozog. A nemzetközi tartalékok mértéke szintén jelentős, a GDP 26,5 százalékát teszi ki, ami közel 14 havi import fedezetére elegendő. A gazdasági előrejelzések 2025-re 3,0, 2026-ra pedig 2,5 százalékos növekedést vetítenek előre. A jelenlegi válság tétje azonban óriási: a Világbank elemzése szerint, megfelelő reformokkal az ország két évtizeden belül magas jövedelmű státuszt érhetne el, a jelenlegi feltételek mellett azonban ehhez több mint 60 évre lenne szüksége. Jelen körülmények között a szegénység, bár várhatóan enyhén csökken, továbbra is a pandémia előtti szint felett marad, ami kitartóan szítja a társadalmi elégedetlenséget.
Más kérdés, hogy az előző évtizedek ugrásszerű fejlődését nézve mennyire beszélhetünk racionális dühről a lakosság részéről. A látszólagos ellentmondást kielégítően oldja fel az, hogy a tüntetők jellemzően a Z generáció tagjai(ként hivatkoznak magukra), és valószínűsíthetően kevésbé érezték a bőrükön a robbanásszerű gazdasági fejlődés áldásos hatásait. Törekvéseik céljaként ezért elsősorban a „korrupt politikai osztály” leváltását hangoztatják, még ha néha inkább gazdasági motivációkat is megfigyelhetünk, mint például a nyugdíjreform kapcsán kirobbant elégedetlenségi hullám idején.
A tüntetők most is az új elnök lemondását és a teljes politikai elit távozását követelik, miközben Jerí csütörtökön kijelentette, nem mond le, mert az ő felelőssége a stabilitás fenntartása. Az elnök a parlamentben tett látogatása során nagyobb felhatalmazást kért a bűnözés elleni harchoz, a tüntetéseket pedig bűnözői csoportok által szított zavargásnak minősítette.
Peru politikai válsága hónapok óta mélyül. Boluarte elnökségét, aki 2022 decemberében, elődje, Pedro Castillo leváltása után került hatalomra, folyamatos botrányok, korrupciós vizsgálatok és a növekvő bűnözés miatti elégedetlenség jellemezték. Népszerűségi mutatói rekordalacsony, 2-4 százalékos szintre zuhantak, miután többek között megduplázta saját fizetését, és „Rolexgate” néven elhíresült korrupciós botrányba keveredett.
Az elégedetlenség már szeptember végén erőszakos tüntetésekhez vezetett.
A feszültséget tovább szította az a Boluarte által augusztusban aláírt amnesztiatörvény, amely több száz, az 1980 és 2000 közötti, a Fényes Ösvény terrorszervezet és a kormányzat között dúló fegyveres konfliktus alatt elkövetett atrocitásokkal vádolt katonának és rendőrnek kegyelmezett meg. Ez a lépés kiváltotta a nemzetközi emberi jogi szervezetek tiltakozását. A pohár végül azzal telt be, amikor egy limai koncerten történt lövöldözés után korábbi támogatói is kihátráltak mögüle, ami a leváltásához vezetett.
José Jerí, aki az elmúlt nyolc évben a hetedik elnöke az országnak, egy politikailag és társadalmilag is nehéz időszakban került hatalomra. Azáltal, hogy hivatalba lépésének első hetében a hadsereg bevetésével kell megpróbálnia rendet teremteni a főváros utcáin, adódik a kérdés, hogy vajon eljutunk-e egy olyan jövőbe, amelyben az országnak nem jut minden évre egy új kormányfője.
A The Tribune, a tüntetésekről készült videóját itt tekinthetik meg:
