Eurócsatlakozás: nem a dátum a fontos

A kormány ma hozza nyilvánosságra döntését arról, milyen euróövezeti csatlakozási időpontot céloz meg. Mint ismert, 2004 elején kiderült, hogy a kabinet nem vállalja a 2008-as euróbevezetés reálgazdasági áldozatainak politikai kockázatait, és egy pontosan később megnevezendő céldátum mellett tett hitet. Miután a korábbi csatlakozási időpont a maastrichti kritériumoktól való távolodás miatt ma már csak jelentősebb áldozatok (szigorú gazdaságpolitika) árán lenne megvalósítható, a mai bejelentés tétje, hogy 2009-es vagy 2010-es céldátumot tűz-e ki a kormány. A döntésnek várhatóan nem lesznek komolyabb következményei. A 2009-es időpont erősebb elkötelezettséget mutatna, ugyanakkor az utóbbi időben Draskovics Tibor pénzügyminiszter egyre egyértelműbben célzott arra, hogy a későbbi dátumot szerencsésebbnek tartaná. Ebben nyilván szerepet játszik az is, hogy így csupán 2008-ra, a következő választási ciklus közepére kellene a GDP-arányos költségvetési hiányt 3 százalék alá csökkenteni, vagyis akár kisebb, választások előtti élénkítés is beleférhet, amiről eddig nem nagyon mondtak le politikusaink. A gazdasági hatásokat tekintve a két időpont közötti választás dilemmája ismert: a gyorsabb csatlakozás költsége nagyobb, viszont az előnyökből és az önálló valuta kockázatának megszűnéséből is hamarabb profitálna az ország. (MI)

Balogh Imre, a Magyar Külkereskedelmi Bank stratégiai ügyvezető igazgatója: "A csatlakozás időpontjának meghatározása kapcsán nem kell számítani a kamatmarzsok és a kamatszint hirtelen csökkenésére. Egyrészt bár a már korábban csatlakozott államoknál a felkészülési periódusban szűkültek a kamatrések, teljes kiegyenlítődés nem következett be. Másrészt nem önmagában a csatlakozás ténye és időpontja, hanem a makrogazdasági fundamentumok alakulása határozza meg a konvergencia ütemét, a kamatszint alakulását. A fizetésiforgalom-elszámolás átalakulása és a forint-euró devizakonverziók kiesése csökkenti majd a bankok jövedelmezőségét, ám új termékekből és a forgalom bővüléséből eredő bevételek, a működési hatékonyság javítása részben vagy egészben kompenzálni tudja a kiesést. A csatlakozásra történő felkészülés két szakaszra osztható a bankok szempontjából. Az elsőt a hosszú távú, stratégiai jellegű alkalmazkodási lépések megtétele jelenti, a második, közvetlenül a csatlakozást megelőző szakasz pedig - amely a belépés előtt 1,5-2 évvel kezdődik - a szükséges technikai lépések, fejlesztések sorozatából áll. A következő években gyökeresen nem alakulnak át a versenyfeltételek a magyar hitelintézeti piacon, bár az európai uniós csatlakozás után megjelenhetnek új, jellemzően inkább külön szakterületre specializálódott szereplők is Magyarországon."

Fáth Péter, az Amerikai Kereskedelmi Kamara ügyvezető igazgatója: "A kamara tagjainak az a véleménye, hogy az eurózóna-csatlakozás tekintetében nem a fix dátum a fontos, hanem az, hogy a folyamat egy erős magyar gazdasággal menjen végbe. Vagyis azt kell kivárni, amikor a gazdaság szereplői megizmosodva fogadhatják a változást, használhatják ki annak pozitív következményeit. Persze ma még az sem biztos, hogy a maastrichti kritériumok ugyanazok lesznek a csatlakozás pillanatában, mint amelyek teljesítésére most készülünk. Ezek némelyikét ugyanis a jelenlegi tagok sem tudják vagy akarják betartani. Az is igaz, hogy aki egy klubba bekerül, annak elnézik, ha kicsit másképpen viselkedik, mint az, aki csak vágyik oda. Mégis, talán nem lenne reménytelen az egyezmény bizonyos pontjainak módosítására törekedni. Ehhez természetesen szövetségeseket kellene keresni. A jelenlegi feltételek borzasztóan nagy terhet rónak a gazdaságra, amely jobban járna, ha elsősorban csak a növekedésre kellene koncentrálnia. Ha azonban már eljutunk odáig és Magyarország is része lesz az euróövezetnek, akkor az mind a gazdaság szereplőinek, mind az embereknek jobb lesz."

Gyuris Dániel, az FHB Földhitel- és Jelzálogbank vezérigazgatója: "A magyarországi bankszektorban a kamatszintek mérséklődésére és a kamatmarzsok folyamatos szűkülésére lehet számítani az elkövetkező időszakban: ez erősödő versenyt és csökkenő eredményességet okoz a hitelintézeteknél. Már az ERM II-csatlakozást követően enyhül az árfolyam-kockázati kitettség, az euróövezeti csatlakozás pedig a jelenleginél jóval kiszámíthatóbb feltételeket teremt a bankszektor és az ügyfelek szempontjából is. Az euróövezeti csatlakozásig tartó időszakban arra kell számítanunk, hogy a lakosság hitelfelvételi és megtakarítási hajlandósága igazodik a már EMU-tagállamokban megszokott szinthez. A leírt pálya ívét nagyban meghatározza, hogy a jövedelmi viszonyok milyen tempóban tudnak felzárkózni a nálunk fejlettebb országokéhoz. Ha lassan, akkor nyilvánvalóan a pénzügyi szektor fejlődése is visszafogottabb ütemű lehet. Az ingatlanhitelezésnél - ami az FHB szempontjából meghatározó terület - arra számítunk, hogy az EMU-csatlakozásig valamilyen mértékben mindenképpen csökken az a különbség, ami jelenleg az ingatlanárak és a jövedelmek szintjénél mutatkozik."

Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára: "Az euró bevezetése a mezőgazdasági számára több szempontból is kockázatos lehet. Mivel az agrárium várhatóan hosszabb távon is jó exportpozícióban marad, nem a közös pénz átvételi időpontja, hanem a csatlakozáskori árfolyam lesz a döntő. Ha az eurózónához erős forint mellett társulnánk, az új fizetőeszköz bevezetése visszavetheti a kiviteli lehetőségeket, ezért az átváltási árfolyam meghatározása fontos kérdés. A kormánynak óvatosan kell bánnia az átvételi időpont megállapításával is, mert nem ismert, hogy az uniós tagság milyen traumákkal jár, mennyire tudjuk kihasználni az új (pályázatos) támogatási lehetőségeket. Valószínűsíthető: a belépés utáni sokkot több ágazatnál költségvetési szerepvállalással kell kompenzálni, e mozgásteret minimálisra szűkítheti, ha gyorsan és minden áron meg akarnánk felelni az eurózóna követelményeinek. E szempontból az lenne a jó megoldás, ha az euró átvételi időpontjának meghatározása csak két év múlva kerülne komolyan napirendre. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a több száz milliárd forintos hitelellel működő, eladósodott agrárium számára jól jönnének az euró bevezetése utáni olcsó források, ami viszont a minél hamarabbi átvételi időpont mellett szól."

Lepsényi István, a menedzserszövetség elnöke: "Az eurózóna-csatlakozás időpontjának meghatározásakor többféle érdeket kell egyidejűleg figyelembe venni. A gazdasági szereplők elsődleges érdeke nyilvánvalóan a minél korábban történő csatlakozás. Ez biztosítja ugyanis a gazdaság fejlődéséhez leginkább szükséges stabilitást. A másik oldalról viszont hatalmas teljesítményre van szükség a feltételek teljesítéséhez, és vigyázni kell arra, hogy ezek az erőfeszítések ne bizonyuljanak elviselhetetleneknek. Összességében azt gondolom, 2008 és 2010 közé kellene tenni a dátumot. Egyfelől korábban nem lenne lehetséges bevezetni a közös valutát, a későbbi időpont pedig a gazdaság szempontjából nem lenne jó. Az élet mindeközben dinamikusan alakul, és egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az Európai Unióban még újragondolják a feltételeket. Másfelől pedig abban bízom, hogy az EU-ban most várt élénkülés valóban bekövetkezik, miáltal akár a jelenleg érvényes kritériumokat is különösebb fejfájás nélkül teljesíteni tudnánk."

Mosonyi György, a Mol Rt. vezérigazgatója, a Joint Venture Szövetség elnöke: "Nem a dátum a legérdekesebb. Alapjában véve a minél korábbi csatlakozás lenne a leghasznosabb a magyar gazdaságnak, ám mindig a realitásokat kell figyelembe venni. Ma már talán fölösleges részletezni, mit kellett volna tenniük a kormányoknak, hogy már 2007-ben vagy 2008-ban bevezethessük az európai pénznemet. Most a mai állapotokból kell kiindulnunk, és bizonyosan nem célszerű a gazdasági növekedés esélyeit eljátszani a gyors eurózóna-csatlakozás miatt. 2008 érdekében ugyanis olyan megszorító intézkedéseket kellene végrehajtani, amelyek igen hátrányosan érintenék a gazdaságot. Márpedig az elsődleges feladat lehetővé tenni a folyamatos felzárkózást és a versenyképesség növelését. Ehhez egyebek mellett az infrastruktúra fejlesztésére, az autópálya-építések gyorsítására van szükség. Mindezeken kívül nagyon nagy figyelmet kell fordítani az elkövetkező években a forintárfolyam stabilitásának fenntartására. Tekintettel arra, hogy az euró bevezetésének időpontja kitolódik, a spekulációs tőke rendelkezésére álló idő is hosszabbodik. A várható támadásoknak nem szabad teret engedni."

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: "Sokszor elmondtuk: az eurózóna-csatlakozás időpontját nem politikai szempontok szerint kell meghatározni, hanem a reálgazdaság állapotához kell igazítani. A kritériumok teljesíthetősége nem javult a legutóbbi periódusban. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, strukturális reformokra van szükség. A megszorító intézkedések ehhez képest csak pillanatnyi javulást eredményeznek, hiszen az igények újratermelődnek. Az MKIK ragaszkodni kíván ahhoz, hogy a kormány ismertesse elképzeléseit arra vonatkozóan, miként kívánja a gazdaságpolitikát alakítani az euró bevezetéséig hátralévő talán hat esztendőben. Fontos momentumnak tartom, hogy lesznek ágazatok, ahol a közös valuta már korábban megjelenik. Ilyen például az ingatlanpiac: a fővárosban jószerével már ma is csak euróért lehet lakást bérelni. Egyre több cég esetében is felmerülhet az euró alapú elszámolás gyakorlata. Lényegesnek tartom azt is, hogy a dátum, amelyet a kormány megjelöl, tartható legyen. Ez ugyanis nagyon szorosan összefügg a hitelességgel és az ország iránti bizalommal. A kritériumok kapcsán megjegyzendő még: egyáltalán nem biztos, hogy a játszma azon szabályok mentén fejeződik majd be, amelyek mentén elkezdődött. És végül: nem mindegy az sem, hogy a szomszédos versenyországok mikor lépnek be. Ha hozzájuk képest késlekedünk, az újabb versenyhátrányt jelenthet a számunkra."

Pál László, a Magyar Villamos Művek Rt. vezérigazgatója: "Az MVM Rt. számára az euró mint egységes valuta mihamarabbi magyarországi bevezetése lenne a legkedvezőbb. Társaságunk villamosenergia-nagykereskedőként jelentős mennyiségben importál áramot. Miután a villamosenergia-ipari piacnyitást követően is ellátási kötelezettséggel rendelkezik a közüzemi piacon, a hazai termelést külföldi árambeszerzés is kiegészíti. Ugyanakkor az MVM Rt. beruházásaiban is szerepet játszanak az importbeszerzések. A társaság intenzív hálózatfejlesztési programot hajt végre, melynek keretében csak ebben az évben is több mint tízmilliárd forintot fordít az átviteli hálózat fejlesztésére. Az importügyletek elszámolása jelentős részben euróban történik, így cégünk erősen kitett az árfolyamkockázatnak, az euró, illetve a forint árfolyam-ingadozásának, hiszen jelenleg bevételeink az áramszolgáltatóknak történő áramértékesítés során forintban realizálódnak. Így a társaság pénzügyi folyamatai is jobban tervezhetők volnának, ha kereskedelmi ügyleteink egységesen euró alapon zajlanának."

Sugár András, a T-Mobile Magyarország Rt. vezérigazgatója, a befektetési és a versenyképességi tanács társelnöke: "Az első megjegyzésem: remélem, hogy az EU15-ök pontosan ugyanolyan igényesek lesznek önmagukkal szemben, mint az újonnan csatlakozott országok vonatkozásában. Jelenleg ugyanis azt látjuk, hogy Németországban sem tudják teljesíteni a maastrichti egyezményben foglaltakat, de Francia- és Olaszország is megcsuklott. A feltételeket akkor tekinthetjük jóknak, ha az országokat nagyobb teljesítményre ösztönzik. Ezért aztán nem tudom megmondani, Magyarország számára mi lenne a legjobb. Hazánknak a felzárkózás érdekében még hatalmas összegeket kell beruháznia az infrastrukturális reformokba, az oktatásba, az egészségügybe, a környezetvédelembe. Nem pusztán arról van szó tehát, hogy húzzuk meg a nadrágszíjat, és majd csak lesz valahogy. Magyarán, a társadalom elvárásait is teljesíteni kell, vagyis duplán nehéz problémáról indokolt beszélnünk. Több feladatot kell elvégeznünk egyidejűleg. Összegezve: nem tartanám helyesnek, ha az EU régi tagállamai másként ítélnék meg a mi teljesítményünket, mint a sajátjukat. A dátum tehát önmagában nem fontos, és külön megítélés illeti a szigorú és nehezen teljesíthető feltételeket ott, ahol évtizedes lemaradásokat kell behozni."

Széles Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége elnöke: "Valójában csak akkor lenne helyes az eurózóna-csatlakozásról beszélni, amikor a magyar gazdaságnak már sikerült tartós növekedési pályára állnia. Két okból sem gondolom, hogy ez a közeljövőben bekövetkezhet. Az egyik, hogy továbbra is rendkívül magas a költségvetési hiány, és ezzel a problémával a jelenlegi és az utána következő kormányoknak is sokáig küzdeniük kell még. A másik, hogy a forint árfolyama sem állt még be a minden szempontból elfogadható szintre. A devizakitermelés mutatója szempontjából szakemberek szerint ennek 270-280 forint körül kellene lennie, ekkor lehetne megteremteni az export és az import egyensúlyát. Én azonban úgy látom, erre vonatkozóan egyelőre egyformán hiányzik a politikai, a társadalmi és a közgazdasági konszenzus. Amíg ez így van, addig korai meghatározni a csatlakozás időpontját. Ha a kormányban kialakul az elszántság, hogy a költségvetési hiány csökkentésének menetrendjéről és az euró/forint árfolyamról is lényegi egyeztetéseket folytasson és konszenzust alakítson ki, megváltozhat a helyzet. Lehet, hogy a kabinet most újabb dátumot nevez meg, de volt már egy másik időpont, és születhetnek még újabbak is."

Szőke András, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke: "Az euróövezeti csatlakozás új céldátumának bejelentése egyelőre nem gyakorol közvetlen hatást a takarékszövetkezetek működésére, hiszen a szektornál a forrásgyűjtés és a hitelkihelyezés 95-98 százaléka forint alapon történik, és várhatóan ez a tendencia nem változik érezhetően a közeljövőben. Persze a lakáshitelpiacon a deviza alapú konstrukciók megjelenése új helyzetet teremt a takarékszövetkezetek szempontjából, és erre megfelelő választ kell találniuk. A későbbiekben - a piac többi szereplőjével együtt - értelemszerűen a takarékszövetkezeteknek is alkalmazkodniuk kell a változó körülményekhez. Ezzel együtt a szektort nem csak Magyarország monetáris uniós felzárkózása érinti. Érdekes lehet számukra a szlovákiai folyamatok alakulása is, hiszen az ottani piacon meg kívánnak jelenni szolgáltatásaikkal. Ami a kamatszint jövőbeni alakulását illeti: úgy vélem, a gazdaság- és a monetáris politikának egyaránt a hazai kamatszint tovább folytatódó csökkentésére kell törekednie, hiszen a forrásköltségek mérséklése nélkül gazdaságélénkülés nem képzelhető el."