Irak - még nincs itt a tanulságok ideje

Semmi sem érzékeltetheti jobban az iraki történéssorozat jellegének képtelenségét, mint Colin Powellnek az NBC amerikai televízió vasárnapi adásában tett "vallomása": a CIA megvezette őt, amikor mozgó biológiaifegyver-laboratórium bizonyítékait prezentálta neki. Az amerikai külügyminiszter tavaly februárban a Biztonsági Tanácsban ezt a labort nevezte az egyik döntő érvnek amellett, hogy Szaddám Huszein iraki elnöknek tömegpusztító fegyvere van, és ezért megérdemli, ha fegyverrel utasítják rendre.

Powell katonából lett politikussá, és már egyenruhában is arról volt "hírhedt", hogy csak többszörös túlbiztosítással hajlandó bármilyen feladatra. Idősebb Bush elnök iraki háborúja idején éppen a jelenlegi alelnök, Dick Cheney volt az, aki rendre utasította őt egy haditanácson - miszerint: "Tábornok úr, a véleményét kértük, nem a megfontolásait" -, amikor Powell a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökeként egy hadművelet előnyeiről és hátrányairól értekezett ahelyett, hogy igen-nem válaszokat adott volna a politikusoknak. Talán ez az emlék is ott lehetett a háttérben, amikor külügyminiszterként és az elnök ifjabb Bush alárendeltjeként fölsorakozott az iraki háború elmaradhatatlansága mellett kiálló héjapolitika mellett.

Kényszerűségből - mondhatnánk, ha végső soron nem állt volna rendelkezésére a lemondás lehetősége. Ha most ő csalódottnak nevezi magát, és kijelenti, hogy "a forrás téves és rossz volt, egyes esetekben szándékosan félrevezető", akkor ezt nyugodtan általánosítani lehet, az adott konkrét eseményről kiterjeszteni az egész helyzetre. S mint a címben jeleztük, a tanulságok levonásának ideje ugyan még nem jött el, de annyi máris biztosra vehető, hogy a jelenlegi amerikai vezetőgarnitúrának az a része, amely nem kötődik közvetlenül a neokonzervatív messianizmushoz, már túl van a mély levegővételen, és elkezdett gondolkodni.

Hogy ez mire vezet, azt egyelőre nem tudjuk, de az állításban az is megbújik, hogy viszont a neokonzervatív kötődésű "legfejesebb" csoport még csak kellemetlen körülmények véletlen egybeesésének tekintheti a történteket, s ugyancsak egyelőre kitart legutóbbi eredeti forgatókönyve mellett. Ez pedig a következőkből áll(na): június 30-án az USA ünnepélyesen átadja a polgári, kormányzati hatalmat egy iraki ideiglenes testületnek, amely idővel választásokat rendez, hogy önmagát 2005 végén, 2006-ban legitim kormánnyal váltathassa fel. Közben a nemzetközi koalíció erői (amerikai csapatok) benn maradnak az országban, míg az újjáépítés ügyeit (a vállalkozás gazdasági lefölözését) a földkerekség legnagyobb létszámú amerikai nagykövetsége intézi Bagdadból. Mindehhez a Bush-kormányzat most már meg akarja szerezni az Egyesült Nemzetek áldását is, ami szükségessé tenné a Biztonsági Tanács három másik állandó tagjának megnyerését, miután Nagy-Britannia támogató kiállása nem kérdéses.

Ez a forgatókönyv (igazán függetlenül attól, hogy vasárnap éppen lelőtték az aktuális iraki ideiglenes kormányzat soros elnökét) lett volna hivatott arra, hogy az őszi amerikai elnökválasztási kampány témái közül kizáródjon az iraki ügy. Egyelőre azonban Bush újraválasztása szügyig merült a közép-keleti sivatag homokjába (vagy olajába - nem kívánt rész törlendő). A Time és a CNN közös felmérése szerint a választók 55 százaléka úgy véli, az elnök rosszul kezeli az iraki helyzetet, s ma már csak 46 százalékuk választaná Busht, 51 százalékuknak Kerry kellene. Sokan fölróják a massachusettsi demokrata szenátornak, hogy nem aknázza ki az iraki blamát. Szerintem John Kerrynek igaza van: ha a témával kampányol, minimum annyit kell mondania, hogy azonnal véget vet ennek a sötét kalandnak. Elnökként viszont már nem tehetné meg, hogy kivonulva otthagyja az országot, mint eb a... Az ilyen háborúsdiknak az szokott a következményük lenni, hogy évekre, esetleg évtizedekre szóló elkötelezettség szakad a kezdeményező nyakába, többnyire nagyobb utólagos költségvetési kiadásokkal, mint amennyi bevétel a magánkonyhák számláira befut.

A kőolaj ára a másik (sokadik) olyan kérdés, amellyel az egykor olajon meggazdagodott G. W. Bush nem kalkulált. A kőolaj olyan különleges jószág, amelynek áralakulása nem kizárólag a szokványos keresleti viszonyoktól függ, hanem rendkívül érzékeny mindenfajta politikai bizonytalansági tényezőre. Azáltal, hogy Bushnak költséget és fáradságot nem kímélve sikerült az iraki olajat most már valóban kiszolgáltatni a terroristák kénye-kedvének, arra sincs biztosíték, hogy ugyanezek a terroristák nem kerültek közelebb egyik további kitüntetett céljukhoz, a szaúdi olajkincs ellenőrzéséhez, akár a hercegi családon keresztül, akár annak trónfosztásával. És akkor milyen csalódott lesz Colin Powell.