Jegybanki helyszíni ellenőrzések - 2003

Az MNB külső ellenőrzéseket végző egysége - a jegybanki ellenőrzési főosztály és az összesen négy területi igazgatóságon tevékenykedő revizori osztályok - az elmúlt évben összesen 115 intézmény helyszíni ellenőrzését végezték el, ezekhez kapcsolódott - a központok mellett - további, több mint 50 fiók, kirendeltség, illetve telephely vizsgálata is.

A jegybankspecifikus kockázatok felmérésén alapuló, éves tervben meghatározott szervezeteket a helyszíni ellenőrzési terület egységes kritériumok és meghatározott prioritások alapján vizsgálta.

A pénzforgalmi vizsgálatok 2003-ban a pénzforgalmi kormányrendelet és MNB-rendelkezés előírásainak a hitelintézetek gyakorlatával és belső szabályzataival történő egybevetésére, valamint a jegybank felé teljesített pénzforgalmi adatszolgáltatások összeállítási rendszerére és a közölt adatok megbízhatóságára terjedtek ki.

A pénzforgalom szabályozottságáról (ügyviteli szabályozottság és ügyfelek tájékoztatása) összegezve elmondható, hogy a vizsgált hitelintézetek pénzforgalmi folyamatai döntő részben a hatályos pénzforgalmi normákkal összhangban kerültek szabályozásra, a belső intranetes hálózat minden esetben biztosította a szabályzatokhoz történő hozzáférést, és az egységes pénzforgalmi gyakorlat kialakításának lehetőségét.

A fizetési forgalom legjelentősebb részét kitevő átutalási megbízások esetében általánosan elmondható, hogy a vizsgált hitelintézetek elvégezték a rájuk háruló feladatokat tartalom és határidő szempontjából, így a tárgynapi terhelést követően biztosított, hogy a megbízás összege a kedvezményezett számláján a következő munkanapon jóváírásra kerüljön. További javulást tapasztaltunk a vizsgálatok során a korábbi években is kiemelten vizsgált és általában kifogásolt azonnali beszedési megbízások kezelése terén.

Az elmúlt évben az MNB engedélyével pénzfeldolgozási tevékenységet végző vállalkozások vizsgálatának összegezhető tapasztalata, hogy bár kedvező változások történtek a belső szabályozás és a szerződéses kapcsolatok területén, a személyi és tárgyi feltételekkel kapcsolatosan, valamint a pénzfeldolgozás gyakorlatában még mindig előfordultak hiányosságok.

Az elmúlt évben a jegybanki kötelező tartalék alapja megállapításának vizsgálata során speciális szempontok alapján kiemelten ellenőrizte az MNB a tartalékmentes források helyes számbavételét, azaz a két éven túli külföldi forrásokat, valamint azt, hogy az egyéb elszámolások nem tartalmaznak-e olyan tételeket, melyek tartalékkötelesek lennének.

Az elmúlt évben a hitelintézeti, a vállalati és az egyéb pénzügyi szervezet szektorokban összesen több mint 400 statisztikai adatszolgáltatást ellenőrzött a jegybank annak érdekében, hogy a jelentett adatok megbízhatóságáról, illetve teljes körűségéről meggyőződjön.

Ezek között meghatározók voltak a monetáris politikai döntések bázisául szolgáló, úgynevezett monetáris adatszolgáltatások (felügyeleti mérleg, hitel-betét napi jelentés, kamatstatisztikák, operatív deviza napi jelentés), valamint a fizetésimérleg-jelentések (banki és nem pénzügyi vállalati körben egyaránt).

Ezen vizsgálatok minden esetben kitérnek a szabályozottság, a nyilvántartási rend, az összeállítási rend, a folyamatba épített és beküldés előtti ellenőrzés rendszerszemléletű áttekintésére annak érdekében, hogy az adatszolgáltatások minőségét alapvetően befolyásoló legfontosabb tényezőkről, feltételekről a jegybank információval rendelkezzen.

A különböző intézménycsoportok között még mindig jelentős eltérések vannak az adatszolgáltatások megfelelő minőségű előállítását biztosító egyes feltételek rendelkezésre állásában.

Általában a legkedvezőbb helyzetben - szabályozottság, informatikai és vezetői támogatottság, jelentésszolgálati kultúra tekintetében - a bankok vannak. A szektoron belül élen járók a nagy bankok, amelyek adatszolgáltatási kötelezettségeiknek nem tudnának eleget tenni jelentős számítástechnikai támogatottság nélkül. Jellemző rájuk, hogy még mindig több elkülönült rendszerből kell kinyerniük az adatokat, ami a jelentések összeállításának széles körű szabályozottságát és a folyamatba épített ellenőrzés kiépítettségét igényli. Ugyanakkor a rendszerfejlesztések során figyelembe veszik a felügyeleti szervek információigényének szempontjait is, támogatva a jelentésszolgálat tevékenységét.

Számottevően javult az elmúlt évben a szövetkezeti hitelintézetek helyzete az informatikai fejlesztések következtében. Ezek azonban új kockázati tényezőt hoztak felszínre, az adaptált rendszerek nem kellő mélységű ismerete, illetve a külső szakértőknek való kitettség jellemzővé vált.

A vállalatok jelentős hátrányban vannak a jelentést készítők, a számítástechnikai rendszerekből automatikusan kinyerhető adatok és a vezetői támogatottság vonatkozásában a pénzügyi szektorhoz képest. A vállalati fizetési mérlegadat-szolgáltatások minőségének ellenőrzése kiemelt feladat, mivel felhasználásra kerülnek a fizetésimérleg- és a hozzá kapcsolódó állományi statisztikák elkészítése során, amely statisztikák összeállításáért Magyarországon a jegybank felelős.

A jelentések az adott gazdaság szempontjából rezidens és nem rezidens gazdasági szereplők közötti reálgazdasági és pénzügyi műveletek, továbbá a közöttük fennálló pénzügyi követelés- és tartozásállományok, valamint az azokban bekövetkező változások számbavételére szolgálnak.

A vállalati kör által szolgáltatott fizetésimérleg-adatok jelentősége az utóbbi két évben, a 2001. évi devizaliberalizációt követően nőtt meg. A jegybank e körben 2003 végéig közel 100 cégnél végzett ellenőrzést.

Az ellenőrzések kiemelt célja volt annak megállapítása, hogy a vizsgált cégek a fizetési mérleggel kapcsolatos adatszolgáltatások közül melyek kitöltésében érintettek, illetve az adatszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tettek-e. E téren az ellenőrzési tapasztalatok még mindig nem voltak kedvezőek, a vizsgált cégek egy része - a jogszabályi háttér ismerete hiányában - nem volt tisztában a jelentési kötelezettségével.

A jelentések tartalmát tekintve a leggyakoribb hibák közé tartozott, hogy nem teljeskörűen vették számba a jelentési kötelezettség alapját képező konstrukciókat, továbbá, hogy a nem rezidensekkel elszámolt, jelentésben szerepeltett tranzakciók fizetésimérleg-jogcímét helytelenül határozták meg. Mindezek mellett azonban érezhetőek kedvező változások a már ellenőrzött cégek jelentőszolgálati kultúrájában, az ellenőrzést követően jelentett adatok megbízhatósága - a beküldött jelentésekből leszűrhető tendenciák alapján - javult. Várhatóan megerősítik ezen tapasztalatokat a 2004. évtől megkezdett utóvizsgálatok is, amelyek mellett a jegybank fokozott figyelmet fordít a még nem ellenőrzött cégekre is.

Az egyéb pénzügyi szervezetek esetében általában biztosítottak a feltételek az adatszolgáltatások készítéséhez. Miután mind a PSZÁF, mind az MNB felé teljesítenek adatszolgáltatást, azok elkészítésében nagyobb jártassággal és számítástechnikai támogatottsággal rendelkeznek, mint a nem pénzügyi vállalatok. A humán erőforrások, a folyamatba épített ellenőrzés, valamint részben a belső szabályzatok terén még lemaradásban vannak a bankokhoz képest.

Az MNB kiemelt hangsúlyt fektet az ellenőrzések során feltárt hibák kijavítására, a vizsgált szervezetek számára előírt intézkedések végrehajtását figyelemmel kíséri, és meghirdetett ellenőrzési politikájának megfelelően utóellenőrzésekkel ellenőrzi. Az MNB helyszíni ellenőrzési politikája, és az adott évre meghatározott kiemelt vizsgálati szempontok a jegybank honlapján megtalálhatók.