Környezeti károkat hoz az EU?

Az új tagállamok mezőgazdaságának javuló forrásellátása a természeti környezet romlásához vezethet, ha a hatóságok és a termelők nem járnak el fokozott gondossággal a fejlesztések végrehajtása során - hangoztatja az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) jelentése. A közös agrárpolitikát a korábbi tagországokban azzal vádolták, hogy a szakosodás és a termelés intenzívebbé tételével környezeti károkat okozott, amelyeket a bővítés után el kellene kerülni.

A kiinduló helyzetet elemezve a szerzők rámutatnak, hogy a kilencvenes években végrehajtott átmenet ínségei közepette egész Kelet-Közép-Európában csökkentek a mezőgazdasági beruházások. Ezzel együtt visszaesett a termelés növelését célzó anyagok felhasználása, ami mérsékelte az ágazat által okozott környezeti terhelést. Az állattenyésztés csökkenésével mintegy 40-50 százalékkal mérséklődött az ammónia, illetve a különösen veszélyes klímagáznak tekintett metán kibocsátása, és ugyanilyen arányban esett a nitrogénműtrágyák felhasználása. Ezzel ellentétes hatást váltott ki, hogy a biodiverzitás fontos támaszának tekintett réteket és legelőket jelentős arányban vontak be a szántóföldi termelésbe.

A közös agrárpolitika alkalmazásának az új tagokra való kiterjesztése nyomán előbbre fog haladni a termelés szakosodása és intenzifikálása, ami elsődlegesen a biológiai változatosság csökkenése irányába hat. Az előrejelzések szerint a marhahús- és a tejtermelés a mostani szinten fog stabilizálódni, a sertéshús előállítása szerény mértékben, a baromfié viszont jelentősen felfut majd a közeli években. A kibocsátás mindazonáltal az alágazatok többségében elmarad majd az 1990-es szinttől. Ezzel együtt fokozódik a létező ökológiai rendszerekben a szervesanyag-feldúsulás (az eutrofizáció) és a savasodás veszélye.

A kilátások elemzését az EEA az új tagállamok agrárágazatának összevetésével támasztja alá. Ebben szembeszökő, hogy 2000-ben a román foglalkoztatottaknak még 42,8 százaléka élt mezőgazdaságból, ez a munkavállalói hányad pedig a GDP 12,6 százalékát állította elő. Lengyelországban a két adat 18,8 százalék és 3,3 százalék, ami az ágazat akkor különösen rossz hatékonyságát jelezte. Magyarországon már az évtized elején is 5 százalék alatt volt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya.