Ők és mi az Európai Unióban

Ugyanis alapkérdéseket érintő tanácstalanságra utal. Arra, hogy még mindig nem egészen világos: az EP nem egy tőlünk idegen EU-intézményként lebeg fölöttünk, hanem május 1. óta a mi parlamentünk is. Ahol nekünk is hoznak a mi képviselőink (is) törvényeket.

Láthatóan konokul él egy olyan kép az EU-ról, mint amelynek - na jó - hivatalosan most már magunk is tagjai vagyunk, de amelyhez képest ugyanúgy passzív szerepre volnánk ítélve, mint a tagság előtt. Az a bizonyos "ők és mi" kép? Lényege, hogy úgymond beléptünk, mert az ezzel foglalkozó szakértők, politikusok elhitették, ebből előnye lehet az országnak, de más befolyásunk nincs is dologra. Várhatjuk, hogy "ott, az EU-ban" ("ők") most aztán valóban úgy döntenek-e felőlünk, ahogyan az nekünk is jó?

E szemlélet szerint az Európai Unió nem más, mint egy nemzeteket fölülről figyelő, felügyelő, szabályozó, esetenként támogató, máskor szankcionáló valami. Valahol Brüsszelben. Pedig a valóság sokkal prózaibb. A valóság az, hogy az EU igazából nem egyéb, mint egy találkozási hely és egy keret. Találkozási helye (most már) 25 országnak meg néhány intézménynek (amelyeket azonban szintén e tagok hoztak létre, ők felügyelnek). És kerete annak, hogy ezek a szereplők milyen játékszabályok szerint működjenek együtt. Önmagában és önmagáért való "EU" nincs. Az EU az, amit e huszonötök közösen csinálnak, kihordanak, döntenek. És ez az, amiben május 1. óta immár Magyarország is egyenjogú partner és játékos.

A huszonötök találkozásainak, érdekegyeztetéseinek többféle terepe van. A maga módján ugyanúgy magyar érdekeket jelenít meg a brüsszeli diplomata, a tárgyalásra kiutazó miniszter vagy kormányfő - vagy éppen a parlamenti képviselő. Mindannyian ugyanazon - találkozási - platformon teszik ezt, csak éppen ki-ki a maga szerepe szerint avatkozik bele (de beavatkozik) a játékba.

Az Európai Parlament szerepe ebben a képletben különösen szédületes fejlődést járt be. Ha azt mondjuk, hogy az unió voltaképpen a tagországok találkozási platformja, akkor azt is látni kell, hogy e közös platformon közösen kihordott játékszabályok mintegy 80 százalékát ma már nem lehet véglegesíteni az EP valamilyen formájú egyetértése nélkül. Nem arról van szó, hogy ők határozzák meg a 80 százalékot. Önálló törvényalkotási joguk az európai honatyáknak nincs. De kihagyni sem lehet őket. A törvények többségénél elengedhetetlen az EP egyetértése, sőt, többségüknél beleszólási, társ törvényalkotó joga is van.

Ezért nem túlzás azt mondani, hogy mostantól az országnak voltaképpen két - igaz, különböző - parlamentje van. Azokban a kérdésekben, ahol továbbra is kizárólag nemzetállami keretek között marad a törvényalkotás, ezután is az Országgyűlés a kulcsszereplő. Ott azonban, ahol a tagságból eredően bizonyos törvényeket Magyarország a huszonnégy másik tagtárssal közösen alkot meg - s aztán vezet be (a többiekhez hasonlóan) nemzeti törvényként -, a folyamatban az egyik kikerülhetetlen szereplő az Európai Parlament. Ahol viszont ugyanúgy ott ülnek a magyar képviselők, ahogy a miniszteri tárgyalóasztal körül is ott van a magyar delegáció.

Ettől érdekes az egész - például az egy hónap múlva esedékes választás is. Most van alkalom arra, hogy a választó maga befolyásolja: kik lehetnek azok, akik a parlamenti oldalon júliustól a magyar érdekek szerint szólhatnak bele az EU-szinten zajló - de magyarországi bevezetéssel (is) végződő - törvényalkotási vitákba. És ezért valós az a hasonlat, hogy miként a - magyarországi - jogalkotás szempontjából a helyi kis közösségek számára érdekes lehet, ki képviseli őket az Országgyűlésben, így fontos az országnak, hogy ki szólal fel (persze eltérő politikai platformról, de mégiscsak a nevében) az Európai Parlamentben.

Felmerül persze a kérdés: ugyan mit tehet 24 képviselő egy 732 fős testületben? Valójában nem kevesebbet, mint amit Kiskőrös vagy Komárom képviselője tehet az Országgyűlésben. Egymagukban nyilván kevesek. De egy képviselő általában nem egymagában cselekszik. Hanem társakkal, meggyőzött vagy meggyőzendő alkalmi és visszatérő szövetségesekkel. Pesten is - Strasbourgban is. A taggá válással egyformán fontos hely mindkettő.