A konvergenciafolyamat helyzete Magyarországon

Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük az Európai Uniónak benyújtott konvergenciaprogramról megfogalmazott európa tanácsi véleményt, a csatlakozással esedékessé váló túlzottdeficit-eljáráshoz fűzött uniós ajánlásokat, beszámolunk a Fitch Ratings hitelminősítő intézet konvergenciajelentésének hazánkat érintő részeiről, valamint a Deka Bank által készített konvergenciaindex legfrissebb eredményeiről.



A konvergenciaprogram: vélemény



Az Európai Unió tanácsa, tekintettel az Európai Közösségeket létrehozó szerződésre, valamint tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97. számú tanácsi rendeletre, és különösen annak 9. cikke (7) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság ajánlására, és konzultálva az Ecofinnel a következő véleményt alkotja:

A tanács 2004. július 5-én megvizsgálta Magyarország konvergenciaprogramját, amely a 2004 és 2008 közötti időszakra szól. A program alapvetően eleget tesz a "stabilitási és konvergenciaprogramok tartalmi és formai követelményeiről szóló" módosított szabály által megkövetelt adatkövetelményeknek.

A program célkitűzéseit megalapozó költségvetési stratégia értelmében a GDP-arányos államháztartási hiány 2008-ra csökken a háromszázalékos referenciaérték alá, ezzel egyidejűleg az állami szektor súlya is mérséklődik. Ilyen megfontolásból a program "orrnehéz", vagyis az első évben nagyobb hiányredukálást megcélzó konszolidációt tűz ki. Ennek értelmében a GDP-arányos államháztartási hiány a 2003-as 5,9 százalék után, az idén 4,6 százalék lesz, hogy aztán majdnem minden évben fél százalékponttal mérséklődjön. (Jövőre 4,1, 2006-ban 3,6, 2007-ben pedig 3,1 százalék lesz a passzívum, hogy aztán az előrejelzett periódus végére, 2008-ra 2,7 százalékos deficit legyen.) Ezek a célszámok már magukban foglalják a nyugdíjrendszer reformjának hatását is, amely 2003-ban a bruttó hazai termék 0,7, 2008-ban pedig 0,9 százalékára rúg. A felvázolt konszolidáció kiadás alapú, amelyet túlnyomórészt a közszolgáltatások, valamint az egészségügyi és az oktatási rendszer strukturális reformjai támasztanak alá. Ugyanakkor ezeket a reformokat közelebbről meg kell határozni és végre kell hajtani. A teljes kiadások GDP-hez viszonyított arányának csökkenése figyelembe veszi az állami beruházások bruttó hazai termékhez viszonyított részarányának emelkedését, amelyhez hozzájárul az európai uniós finanszírozás. Ezzel a teljes adóterhelés a GDP jelenlegi 39 százalékáról 37 százalékra esik.

A program két különböző szcenáriót vázol fel a makrogazdasági és költségvetési tervezetekhez: egy alap- és egy optimistább pályát ismertet. A költségvetési prognózisok értékeléséhez az alappályás változat tekinthető a hivatkozási szcenáriónak, mivel jóval plauzibilisebb feltételezésekkel él a reál-GDP növekedésére vonatkozóan. Eszerint a dinamika 2004-ben és 2005-ben három és fél-négy százalék közötti lesz, amelyet - optimista becslésként - évente körülbelül fél százalékpontos gyorsulás követ 2008-ig. A 2004 utáni gyors dezinflációs előrejelzés többé-kevésbé reálisnak tűnik, feltéve, ha a reálbér-növekedés számottevően mérséklődik, összhangban a termelékenység alakulásával.

A benyújtott konvergenciaprogram azzal számol, hogy az államháztartási deficit csak 2008-ban lesz kisebb a bruttó hazai termék 3 százalékánál. A leírt hiánycsökkentés elérhetőnek látszik. Ennek ellenére, az a tény, hogy csak négy év múlva megy alá a tervezett államháztartási hiány a 3 százaléknak, és akkor is kevéssel, ráadásul a kiigazodás jelentős része a kamatteher mérséklődéséből ered, aggodalomra ad okot. A költségvetés kimenetelét érintő kockázatok abból származnak, hogy előfordulhat, az előrejelzettnél kisebb lehet a gazdasági növekedési ütem, vagy a költekezés múltban tapasztalt elszaladása esetleg megismétlődik, ráadásul a kitűzött kiadásmérséklés beteljesítéséhez szükséges eszközökről nem sokat tudunk. Az "orrnehéz" kiigazítás valóra váltása a program első évében életbevágó fontosságú a hitelesség szempontjából: a cél ismételt felüllövése az egész kiigazítási pálya megvalósítását teheti kétségessé. A programból kiolvasható államháztartási hozzáállás lehet, hogy nem lesz elegendő a referenciaérték alá szorítani a deficitet 2008-ra, és így minden lehetőséget meg kell majd ragadni a költségvetés fenntartható pályára állítása érdekében. A programban felvázolt út az állami beruházási projektek számottevő megszaporodását is magában foglalja, aminek köszönhetően a kormányzati beruházások GDP-hez viszonyított aránya a 2004-re a tervezett 4 százalékról négy év alatt 5,5 százalékra emelkedne.

A program szerint a 2004-ben a GDP 60 százalékát elérő államadósság 2008-ra 54 százalékra szelídül, ami összhangban van a fiskális kiigazítás alakulásával, de számít a mérséklődő kamatteherre és a negatív stock-flow kiigazításra is. Amíg ez plauzibilisnek tűnik, a vártnál lassabb kamatesés veszélybe sodorhatja az államadósság redukálását.

Ami a hosszú távú fenntarthatóságot illeti, Magyarország számára a költségvetési egyensúllyal kapcsolatosan rizikófaktort jelent, ha beigazolódnak az idősödő lakossággal kapcsolatos költség-előrejelzések. Habár az 1998-as, progresszív hárompilléres nyugdíjrendszert megteremtő nyugdíjreform csillapította a hosszú távú államháztartási egyensúlytalanság kockázatait, de megszüntetni nem tudta. Ahhoz, hogy középtávon az elsődleges egyenleg elfogadható nagyságú szufficitet mutasson, az életkorfüggő kiadások emelkedésének megakadályozásán túl, elsősorban az egészségügy a kulcstényező.



Deficiteljárás: ajánlások



Az Európai Unió tanácsa 2004. július 5-én az Európai Közösséget létrehozó szerződés 104. cikke (6) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Magyarországon túlzott államháztartási hiány áll fenn.

A tanács meglátása szerint a költségvetési konszolidációs intézkedéseknek biztosítaniuk kell az államháztartási egyensúly tartós javulását, miközben az állami költségvetés minőségi javulására, valamint a gazdasági növekedés potenciáljának megerősítésére irányulnak.

Javasolja:

? a magyar hatóságoknak, hogy a lehető leghamarabb szüntessék meg a jelenleg fennálló túlzott hiányból eredő helyzetet,

? a magyar hatóságoknak, hogy középtávú keretek között tegyenek hitelt érdemlő és alátámasztható módon intézkedéseket azon céljuk elérésére, hogy 2008-ra a hiány - a 2004 májusában benyújtott konvergenciaprogramról szóló 2004. július 5-i tanácsi véleményben meghatározott, a hiány csökkentését célzó útmutatásnak megfelelően - a GDP 3 százaléka alá csökkenjen,

? a magyar hatóságoknak, hogy szigorúan hajtsák végre a 2004. májusi konvergenciaprogramban előirányzott intézkedéseket, különösen - amennyiben szükséges - álljanak készen a 2004-es államháztartási hiányra vonatkozó célkitűzés elérését célzó kiegészítő intézkedések bevezetésére,

? a magyar hatóságoknak, hogy 2004. november 5-re tegyenek hatékony lépéseket az államháztartási hiányra vonatkozóan 2005-re kitűzött célok elérése érdekében.

Továbbá a tanács felhívja a magyar hatóságokat, hogy

? ragadjanak meg minden lehetőséget a költségvetés kiigazításának felgyorsítására,

? kezdjék meg a közigazgatás, illetve az egészségügyi és az oktatási rendszer előirányzott reformjait annak érdekében, hogy biztosítsák a kiadások arányának tervezett csökkentését, és erősítsék az állami költségvetés hosszú távú fenntarthatóságát,

? biztosítsák a tervezett adócsökkentések megfelelő finanszírozását, és azok végrehajtását a hiányra vonatkozó célkitűzések elérésétől tegyék függővé.



Fitch Ratings: konvergenciajelentés



Magyarország konvergenciaprogramja lényeges változásokat tartalmaz a 2003-as előcsatlakozási gazdasági programhoz képest. A tervezett középtávú fiskális konszolidáció sokkal lassabban megy majd végbe, ezáltal a GDP-arányos államháztartási hiány a korábbi elképzelésekben szereplő 2005 helyett csak 2008-ban esik a háromszázalékos referenciaérték alá. Egyúttal az euróátvételi céldátum is két évvel, 2010-re tolódott. Továbbá, tavaly év közepén a kormányzat még úgy gondolta, a 2004-es év nemcsak az ország európai uniós tagsága miatt legyen emlékezetes, hanem az ERM II árfolyamrendszerbe való belépés miatt is. Jelenleg nincs konkrét dátum ez utóbbira, a valószínű az az időpont, amikor a piac a költségvetési pályát hitelesnek tartja, és a forint az egyensúlyi szintje közelében tartózkodik.

2003 júliusában Magyarország A mínusz besorolásának stabil kilátását negatívra változtatta a Fitch Ratings, amely az inkonzisztens makrogazdasági politikák eredménye. Miközben több, az idén csatlakozott állam hitelbesorolását vagy annak kilátásait javította a hitelminősítő intézet, a magyar kedvezőtlen kilátás (egyedüliként a tíz új uniós tagország között) érvényben maradt a konvergenciaprogram hitelességével kapcsolatos kétségek miatt. A bonitás későbbi emelése a fiskális konszolidáció alakulásának a függvénye.

Habár a fiskális célok és az euróátvételi dátum csúszása önmagukban negatív fejlemények, a Fitch mégis úgy látja, az ország felülvizsgált gazdaságpolitikai céljai konzisztensebbek és reálisabbak. Ez azonban nem szabad, hogy elfeledtesse, fennállnak még kockázatok az új menetrend teljesítése tekintetében is. A túlzottan laza fiskális és jövedelempolitika ikerdeficitet (az államháztartási és a folyó fizetési mérleg egyidejű passzívumát) eredményezett, az infláció felgyorsult, a kamatok is emelkedtek és volatilis árfolyam volt jellemző. Ennek következtében az ország csak egyetlen maastrichti kritériumot (a GDP-arányos államadósságra vonatkozót) teljesít, és azt is csak alig. Az euróátvétel még messze van, így van idő a dezinflációra, ennek és a költségvetési hiánycsökkentésnek a megvalósítása maga után vonja majd a kamatesést (így kisebbek lesznek a büdzsé kamatkiadásai) és az árfolyam-stabilitást is.

Az euróövezethez való csatlakozás időzítése főként az államháztartási folyamatokon múlik. Az idei 4,6 százalékos GDP-arányos deficit megerőltető, a szigorítások nagy része a második fél évben várható. Az IMF - újabb lépések nélkül - 5,3 százalékos hiányt vár, ugyanakkor a mostani célelőirányzat teljesítése a hitelesség visszaszerzése szempontjából életbevágó. Az évi fél százalékpontos hiánymérséklés hoszszan tartó kiadási oldali reformoktól függ - ezek azonban politikai téren népszerűségvesztéssel járnak. A 2006-os választási év bizonytalansági faktor, ami akár a közös pénz bevezetésének következő évtizedre való halasztásával is járhat. Ellenben egy erőteljes gazdasági expanzió és államháztartási fegyelem elegendő lenne arra, hogy az ország már 2009-ben tagja legyen az Európai Monetáris Uniónak, és ugyanerre vezetne, ha a magán-nyugdíjpénztári befizetésekkel (amelyek a bruttó hazai termék 0,9 százalékára rúgnak) kapcsolatosan kedvező döntés születik. Mindent egybevetve, a legvalószínűbb, hogy Magyarország a konvergenciaprogramban megjelölt időpontban, azaz 2010-ben váltja fel a forintot euróval.



Deka Bank: konvergenciaindex



A Deka Bank negyedévente vizsgálja, hogy a konvergencia területén milyen előrelépést mutatnak az idén EU-taggá váló, illetve a várhatóan a következő körben csatlakozó országok. A tanulmányról a múlt héten már - többek között - beszámolt a Frankfurter Allgemeine Zeitung az alábbi címmel: Szlovákia bizonyítja: a reformok kifizetődők. A cikk alcíme: Észtország, Szlovénia és Csehország az éllovasok - Magyarország visszaesett. A hazánkra vonatkozó így hangzik: miközben Szlovákia nyilvánvalóan előrelépett a reál- és nominális konvergenciafolyamatban, sikeresen bogozva ki a reál- és nominális konvergencia gordiuszi csomóját, addig ez Magyarországon az elmúlt években tovább bonyolódott. A DCEI (Deka Converging Europe Indicator) értéke visszaesett. Az index csökkenését az előző negyedévhez képest elsősorban az infláció növekedése okozta. Így Magyarország a mutató tekintetében Litvániával egy szinten áll. (BR-MI)