Ezer sebből vérzik Európa

Az Európai Unió, szűkebb értelemben az eurózóna tagországai a gazdasági növekedést tekintve az elkövetkező egy-két évtizedben a világ többi része mögött kullognak majd - állítják egybehangzóan banki vezető közgazdászok, piaci elemzők és gazdasági szervezetek. A hátrány ledolgozását számos tényező nehezíti: a szigorú munkapiaci szabályozás (elbocsátások, a munkaidő hossza) lazítása szinte garantálja az adott kormánypártok népszerűségvesztését, ráadásul a gazdaság versenyképességének növelése adócsökkentést is megkívánna olyan helyzetben, amikor az idősödő lakosság egyre nagyobb jóléti juttatásokat igényel.

Öt évvel az euró 1999-es bevezetése után a közös pénzt használó övezetben a GDP-dinamika az utóbbi tizenkét évben immár tizenegyedszer marad el az USA hasonló mutatójától, továbbá a gazdasági bővülés átlagos üteme negyedik évtizede esik - emeli ki a Bloomberg. Az Európai Központi Bank statisztikái szerint a hetvenes években az eurózóna tagországainak bruttó hazai terméke éves alapon átlagosan 3,2, a nyolcvanas években 2,4, míg a kilencvenes években 2,1 százalékkal nőtt, az új évezred első évtizedében pedig az expanzió 1,5-2 százalék közötti lesz - prognosztizálja a Credit Suisse vezető elemzője. Ami még borúsabbá teszi a jövőképet, az a potenciális növekedési ütem alakulása. Az infláció felgyorsulása nélküli bővülési ráta a húsz évvel ezelőtti 2,7 és az Egyesült Államok jelenlegi 3,2 százalékával egybevetve igen alacsony, 2 százalékos - véli az OECD. Ráadásul az elkövetkező két évtizedben ez akár a felére is eshet.

Hogy nemhogy essen, inkább növekedjen az említett mutató, ennek egyik eszköze lehetne az ezredfordulón elfogadott úgynevezett lisszaboni stratégia, amely az EU-t a világ legversenyképesebb, tudás alapú gazdaságává szándékozik emelni 2010-re. A megvalósítás azonban számos népszerűtlen kormányzati intézkedést is megkövetel. Könynyebbé kellene tenni a vállalati elbocsátásokat, szigorítani kellene a munkanélküli-támogatáshoz jutás feltételeit, az utóbbi időben pedig a munkaidő növelése került a figyelem középpontjába. A Goldman Sachs szerint az euróövezet amerikai gazdasághoz képest gyengébb teljesítménye annak tudható be, hogy lassabban nő a munkaerő, mint ahogyan csökken a ledolgozott munkaórák száma. (Egy átlagos német dolgozó amerikai társához képest 15 százalékkal kevesebb időt tölt munkahelyén.)

Az idősödő lakosság egyre több szociális juttatás iránt támaszt keresletet, politikai erejüknél fogva a kormányzatok kezét pedig megkötik. A nyugdíjak körüli bizonytalanság, megfejelve a munkapiaci kilátások romlásával az európaiakat pedig megtakarításra ösztönzi, így a GDP legnagyobb részét kitevő lakossági fogyasztás több éve gyengélkedik. Ebben a helyzetben kellene ledolgoznia Európának a lemaradását. (BR)