Hét kulcsfontosságú szektor
A RIS-DD program az EU által támogatott stratégiaalkotási folyamat, melynek célja, hogy egyes, a dél-dunántúli régió szempontjából kulcsfontosságú ágazatok bevonásával kidolgozza az innováció alkalmazásának lehetőségeit, és ezzel segítse a versenyképesség és az életminőség javulását. A szektorális munkacsoportok feladata volt, hogy a helyzetfelmérés után kijelöljék a fejlesztés, az innováció irányait is.
A helyzetfelmérés szerint az élelmiszer-ipari és agrárinnováció beszállítói szintje gyenge, az ágazat szétforgácsolódott és tőkeszegény. A gabona- és a húsvertikum túlsúlya jellemzi, kertészeti adottságai kihasználatlanok. Az élelmiszer-ipari termelés legnagyobb része néhány nagy cég kezében összpontosul. A sok kis cég értékesítési ismeretei gyengék, vezetési képességeik, piaci és marketingismereteik hiányosak, kiszorulóban vannak a piacról.
Az innovációs feladatok többrétűek: az érintett vállalkozások szaktudásának és a termékek minőségi színvonalának növelése, agrárinnovációs és élelmiszer-tudományi tudásközpont létrehozása, agrárinformatikai rendszerek támogatása. Fontos még a környezetkímélő termelési rendszerek kiépítése és működtetése, újszerű termékek kifejlesztése és bevezetése.
A borászat szövetkezeti formája fejletlen, exportja gyenge a bormarketing hiánya miatt, intézményrendszere elmaradott. A szervezetek nem működnek együtt, hiányos a borforgalmazás infrastruktúrája, ráadásul a versenyhelyzet tovább romolhat az uniós kereskedők által a világ feltörekvő bortermelő országaiból behozott borok miatt.
A fő innovációs tennivaló a minőségi termelés megteremtése. A szőlőállományt fel kell frissíteni a helyi viszonyoknak megfelelő fajtákkal. Ki kell alakítani az ágazati szaktanácsadási rendszert és a regionális laboratóriumi hálózatot, közben meg kell teremteni a bormarketing alapjait is. Fejlesztendő a borúthálózat is. A Pannon Borrégió Egyesületet mint szakmaközi szervezetet fel kell fejleszteni.
A gépipar, fémfeldolgozás és elektronika nem felel meg a térség vállalkozói igényeinek. A szakképzés gyenge. Az iparág szerkezetét a nagy sorozatban gyártott, automatizált termékek alkotják, viszont kevés az önálló termék. A vállalatok erős árversenyben állnak a környező országok vállalataival, emiatt költségeik drasztikus csökkentésére kényszerülnek. A szakma nem vonzza a fiatalokat. A kiutat egyrészt a technológiafejlesztés jelenti, de fontos a rugalmas, kisszériás termelési rendszerek kiépítése és a beszállítói és az integrátori hálózatok kialakítása.
A textil-, ruházati és bőriparban működő cégek legtöbbje bérmunkában dolgozik, és ez is megszűnik 10-15 éven belül. Ez a terület sem perspektíva a fiatalok számára az alacsony bér és a több műszak miatt. Az érintett tömegtermékek piacán élesedik a verseny, az ágazat szereplői között mégis csekély az együttműködés.
Változást a saját termékek előállításához szükséges képességek megszerzése jelenti. Szükséges az információs és a tanácsadó központ felállítása is, valamint a piaci, a divat-, és a műszaki információk begyűjtése és terjesztése. Továbbképzéseket, szakképzéseket kell szervezni.
A környezeti ipar és a megújuló energetikai ágazatba tartozó szereplők között gyenge az együttműködés, holott akár szinergikus hatású is lehetne a közös munka. Hiányzik az egyetemekkel való együttműködés rugalmas formája. A vállalkozások érdektelenek a környezetvédelemben, azt csupán költségnek tekintik. A környezetvédelemnek, környezeti iparnak nincs átfogó stratégiája.
Ám itt is van olyan innovációs megoldás, amely előreviszi a területet. Együttműködést kell teremteni a környezeti szolgáltató és termelő cégek, a kutatás-fejlesztés és a gazdaság között. Fontos egy energetikai és környezeti kompetenciacentrum létrehozása is. Támogatni kell a regionális, illetve a kistérségi megújuló energetikai koncepciók készítését, a kis- és középvállalkozások anyag- és környezetközpontú működését. Ki kell építeni a komplex hulladékgazdálkodási rendszert is.
A kulturális ipart is jellemzi a koordináció hiánya. Hiányoznak az önkormányzatok és a nonprofit intézmények marketingismeretei is. Sok a rendezvény, de alig akad közöttük olyan, amely akár európai méretekben is jelentős lenne. Hiányoznak a látnivalók, a programok, az érdekességek egy csomagként, egységes arculattal történő kezelése.
Innovációra itt egyrészt a koordinált rendezvényszervezés megteremtése terén van szükség. Támogatásra vár a kulturális marketingmunka is, javítani kell a specifikus turisztikai termékek imázsát, promócióját. Fontos a korszerű menedzsment- és marketingismeretek elsajátításának pártolása, a kreatív iparágak fejlesztése és a tartalomszolgáltatás.
Az egészségiparról is kedvezőtlen kép alakult ki. Az egyetemi kutatások eredményei alig hasznosulnak a gazdaságban, és hiányzik a megfelelő egyetemi szabályozás, ösztönzés is. Kihasználatlanok az egészségturizmus lehetőségei, csekély az együttműködés a régió két egyeteme között, holott az élettudományi kutatásokban profiljuk kiegészíti egymást.
Nélkülözhetetlen az élettani kutatásokon alapuló biotechnológiai ipar támogatása, a reagensek, a diagnosztikai eljárások, a műszerek, a környezeti ipar biotechnológiai kutatásainak fejlesztése. Meg kell szervezni az egészségturisztikai szolgáltatásokat is (lovas- és barlangterápia, gyógyfürdők, wellness). Létre kell hozni egy innovációs irodát az élettudományi kutatások gazdasági alkalmazására. Kialakításra vár a környezet-egészségügy intézményi és informatikai rendszere, ki kell fejleszteni az egészségügyi informatikai és logisztikai rendszert, azaz az eszközök adás-vétel koordinációját, a betegellátást, az egészségi állapot felmérésében alkalmazható adatbázis-kezelést.
