Ideges végjáték a Jukosz olajvállalat ügyében

n Ebben az éppen egy esztendeje - Platon Lebegyevnek, a Jukosz pénzügyeit irányító Menatep vállalat elnökének tavaly július 2-i letartóztatása óta - zajló drámában a pénteki nap jelentette a fordulópontot. Aznap a rosszat sejtő külföldi hitelezők egy csoportja visszakövetelte az olajvállalatnak korábban nyújtott egymilliárd dolláros hitelt. A Jukosz azonban, amelynek számláit a moszkvai ügyészség kérésére zárolták, nem tudott fizetni. A Standard & Poor's még aznap újra leminősítette az október 25-e óta ugyancsak börtönben ülő Mihail Hodorkovszkij - nemrég még a leggazdagabb orosz - cégét. A legutóbbi események növelik a Jukosz közeli csődjének kockázatát, mivel likviditási gondjai miatt a cég nem tud eleget tenni kötelezettségeinek - szól a befektetési tanácsadó magyarázata.

A moszkvai Kommerszant szerint azonban a folyószámlák zárolása még nem veszélyeztetné a Jukosz szállításait. Ezt támasztja alá a legnagyobb állami olajszállító, a Transznyefty alelnökének, Szergej Grigorjevnek hétfői bejelentése is, miszerint a Jukosz nem közvetlenül, hanem minden gyanú felett álló leányvállalatain keresztül fizeti a szállítási díjat. A pénz rendben érkezik, így semmi okunk rá, hogy leállítsuk a Jukosz szállításait - tette hozzá. Ez 2004 első fél évében napi l,7 millió hordó olajat jelent, amivel az olajóriás még végóráiban is megelőzi az összes orosz olajvállalatot. (A félelmetes Jukosz-játszma nem kevésbé félelmetes méreteit jelzi, hogy az év első hat hónapjában Oroszország napi 800 ezer hordóval 13 év óta a legnagyobb olajkitermelést produkálta, elérve a korábban világszerte behozhatatlannak számító, de az ottani terrorakciók után az idén aligha javuló szaúd-arábiai mutatókat.)

Pénteken publikussá vált az is, hogy a hatóságok elutasították a szorongatott helyzetben lévő Jukosz által a 2000. évre kirótt 99 milliárd rubeles (3,2 milliárd dolláros) adótartozás fejében felajánlott 4,2 milliárd dollár értékű Szibnyefty-részvénycsomagot. Ha valakit az egyre inkább gazdasági horrortörténetre emlékeztető események egy év alatt nem győztek volna meg arról, hogy a Kremlnek nem az elmaradt adó, hanem a cég kell, akkor most már az is tudja, miről van szó.

De ez még nem minden. A 2001. évre vonatkozó vizsgálat befejeztével az adóügyi minisztérium most újabb 98 milliárd rubeles igénnyel állt elő. A Jukosz ezt is ki tudná fizetni, pedig összesen már 6,2 milliárd dollárról van szó! Az ügyészi-bírói-rendőri túlerő azonban nem hagyja. A Kremlnek ugyanis a Jukosz aranyrészvénye kell.

Ennek nyomatékosítására szombaton 50 nyomozó, a rohamrendőrség alakulatai, meg az utcán odaterelt járókelők mint tanúk kíséretében (ez a szovjet korszak éjszakai letartóztatási rítusából maradt hagyomány!) megrohamozták a Jukosz 20 emeletes moszkvai székházát. Az épületben egyetlen vezető sem tartózkodott, az ott lézengő néhány biztonsági őr pedig nem tölthette be a cég képviselőjének szerepét, noha annak jelenléte a házkutatás törvényes feltétele.

A központot megrohamozó fegyveresek a Jukosz-vezetők irodáira koncentráltak. Látványosan kiráncigálták az asztalfiókokat, kiszerelték, dobozokba dobálták, és kicipelték a számítógépek winchestereit. Mihail Bruno irodáját például egy év alatt most már harmadszor kutatták át, annak ellenére, hogy a tavaly július óta körözés alatt álló fő részvényes azóta a lábát sem tette be oda.

Alekszandr Sadrin Jukosz-szóvivő közlése szerint egyébként a moszkvai sajtóban "a belügy kommunistaszombatjának" nevezett akció a Szamaranyeftyegaz, a Jukosz leányvállalata ellen az idén március 26-án indított nyomozás része. Az ügyészség szerint a cég fiktív szerződéseket kötött, amelyekben az árut nem "kőolaj", hanem "olajtartalmú folyadék" néven tüntette fel, s így jóval kevesebb adót kellett fizetnie utána. Akár igaz a vád, akár nem, az eset újabb példája annak, hogy az orosz politikai és gazdasági fejlődés "állatorvosi beteg lovává" vált Jukosz-ügyben már régen nem az a kérdés, kinek van igaza - mert egyik félnek sincs -, hanem, hogy mi lesz a következménye Oroszországra és a világgazdaságra nézve. Erről pedig már tudunk egyet s mást. Az orosz nemzeti bank most kiadott jelentése szerint 2004 első felében a magánbefektetők 5,1 milliárd dollárt menekítettek ki Oroszországból. A friss adatok sorában feltűnő, hogy az első negyedévről - megnyugtatásként? - tavasszal közölt 0,2 milliárd dolláros adatot a mostani jelentés 4,4 milliárdra módosította, a Vedomosztyi című lap elemzője szerint "feltárva ezzel a kormány által gondosan titkolt összefüggést a Jukosz-ügy és a befektetői magatartás között": Az adatokból ez egyértelmű: a 2000-ben regisztrált 24,8 milliárd dolláros tőkekivitel Mihail Hodorkovszkij letartóztatásáig valóban látványosan csökkent, egészen 3,9 milliárd dollárig. 2003 harmadik negyedévében azonban a duplájára nőtt.

Ma már nem az a kérdés, mi lesz a Jukosszal, hanem, hogy ki a következő. A túláradóan jókedvű Vlagyimir Putyin meg a merev, halálsápadt "oligarchák" hét végi találkozójáról szóló oroszországi tévétudósításokból ítélve a csúnya privatizációs ügyleteken meggazdagodott milliárdosok is sokkal inkább vagyonuk kimenekítésére, mintsem becsületes adózásra készülnek. A Jukosz-ügyről pedig Putyin és Fradkov megnyugtató ígéretei ellenére bizton elmondhatjuk, hogy az már csak az önbeteljesítő kedvezőtlen várakozások nyomása alatt is visszafordíthatatlan.