Lakásért életjáradék program

A lakásért életjáradék program az egyik alappillére a Belügyminisztériumban legutóbb elkészített, a következő két év prioritásait megfogalmazó lakáskoncepciónak. Az előterjesztők szerint a program indítása 1-2 milliárd forintos központi pénzt igényelne, a terhek nagyobbik részét a helyi önkormányzatoknak kellene vállalniuk. Kérdés, hogy képesek-e a rájuk eső forrást előteremteni.

Az évek óta visszatérő téma fontosságát alátámasztja, hogy Magyarországon sok idős ember él, akit a családja nem támogat, s neki egyre nagyobb gondot okoz lakásának a fenntartása, a napi megélhetés biztosítása. Arra nem tudnak vállalkozni, hogy az igényeiknek megfelelő kisebb lakásba költözzenek. Számukra kínálna segítséget, ha lakásuk tulajdonjogáért cserébe az önkormányzat vagy egy központi állami szervezet életük végéig életjáradékot fizetne, ami fedezetet nyújt a lakás fenntartására. A havi apanázs összege függne a lakás nagyságától, minőségétől, elhelyezkedésétől, és attól is, hány éves a tulajdonos.

Az elképzelések két lehetőséget kínálnak. Az egyik szerint az életjáradéki szerződést az önkormányzat köti meg a tulajdonossal. A fizetendő összegbe az állam "beszáll", ha az önkormányzat vállalja, hogy a majdan megüresedő lakást legalább két évig bérlakásként hasznosítja. Az előnye ennek a verziónak abban áll, hogy növekszik a bérlakásállomány, s mindez kevesebb állami pénzt feltételez, mint a jelenlegi támogatási rendszer. Hátránya viszont, hogy a lakások csak évek múlva jelennek meg a bérlakáspiacon.

A másik változat, hogy az állam létrehoz egy speciális szervezetet, amely kezelné a programot. Ez az inkább szociális jellegű megoldás a nehezebb anyagi helyzetben lévő időseket támogatná havi rendszeres "jövedelemmel". Az üressé váló lakásokat a szervezet értékesítené. Ezzel hosszabb távon önfenntartóvá válhat a rendszer.

Jónak tartja az alapgondolatot Varga Dénes, a DEM Információs és Gazdaságkutató Iroda ügyvezető igazgatója, ám elgondolkodtatónak véli, hogy ez a nem új ötlet mindmáig nem tudott kormányzati szinten létjogosultságot szerezni. A szakember szerint határozottan és következetesen kellene végigvinni a programot, hiszen a kezdetben befektetett összegek néhány év alatt megtérülnek.

Horváth Csaba, az MSZP lakáspolitikai szakértője is helyesli az elképzeléseket, sőt II. kerületi polgármesterként már tett is lépéseket a program elindítására. A kerületben ősztől elérhető konstrukcióra 30 millió forintot különítettek el az idén. Úgy véli, hosszú távon 200-300 lakást tudnának bevonni. Szerinte 5-8 év alatt önfenntartóvá válhat a rendszer. Elismerte, hogy nem minden önkormányzat engedheti meg magának ekkora forrás kiszakítását a költségvetéséből, tehát szükség van az állam szerepvállalására is.