Túlélhető reformért lobbizik a cukoripar

A cukorpiacon mindenképpen szükség van reformokra, ezek elsődleges célja azonban nem a költségcsökkentés - emelte ki egy múlt heti brüsszeli sajtótájékoztatón Franz Fischler uniós agrárbiztos szóvivője, Gregor Kreutzhuber. Az uniót nemcsak a verseny hiánya, a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulása és az igen magas belpiaci cukorár miatt érik folyamatosan támadások, hanem a magas vámok miatt kiszoruló fejlődő országok is eljárást kezdeményeztek az EU ellen a WTO-nál. Ráadásul a közös agrárpolitika átalakításánál a cukorpiacon kívül már mindenütt elérték, hogy a gazdák a termelt mennyiségtől függetlenül kapnak támogatást. Ezzel a mai rendszer lényegében tarthatatlanná vált.

A cukorgyártók nem a módosítás szükségességét, hanem az alkalmazott eszközök megválasztását vitatják. Johann Marihart, aki az unió nemzeti cukorgyártó szövetségeit tömörítő, 51 éve létrehozott CEFS elnöke és az osztrák Agrana csoport vezérigazgatója, úgy véli: a július 14-én publikálandó tervezet előzetesen kiszivárgott részletei (VG, 2004. június 25., július 12.) komoly aggodalomra adnak okot.

Ha valóban vám- és mennyiségi korlátozás nélkül vihetnének az EU-ba cukrot a fejlődő országok, az komoly következményekkel járna. Emlékeztetett ara, hogy a nyugat-balkáni megállapodás keretében Szerbia és Horvátország hasonló lehetőséget kapott, ami oda vezetett, hogy az országok teljes nemzeti termelésüket az EU-ba irányították át, belföldi igényeiket pedig a világpiacról pótolták, az uniós ár nagyjából harmadáért. Sőt, Szerbia még az uniós exportba is kevert világpiaci importból származó édesítőszert, ami miatt az unió egy évre felfüggesztette az ország exportálási jogát.

Az EU-biztos konkrétumokat egyelőre titokban tartó szóvivője szerint az ilyen visszaéléseket pontosabb adminisztrációval, fokozottabb ellenőrzéssel és esetleg kvóták bevezetésével lehetne kiküszöbölni. Ezt nagyon komolyan veszik, hiszen a cél a fejlődő országok támogatása, nem pedig a nagy termelőktől származó reexport ösztönzése.

Aláhúzta: a piac teljes kinyitásáról egyelőre szó sincs, pedig jól értesültek szerint Svédország, Dánia és az Egyesült Királyság ezt a megoldást is támogatta volna. Az mindenesetre biztos, hogy az ágazatban dolgozók száma tovább csökken. Csakhogy ez szerinte aligha írható a reformok számlájára: az utóbbi évtizedben is 15 ezerrel csökkent a dolgozók száma, miközben a cégek száma az 1970-es háromszáz feletti nagyságrendről 135-re fogyott.

Az unió úgy számol, hogy minimum ötmillió tonnával kellene csökkenteni a 17,4 millió tonnás éves belpiaci kvótát, de ha a WTO elmarasztaló döntést hoz, további 3-3,5 millió tonnáról is le kell mondani. (A kiszivárgott hírek szerint végül 16 százalékos csökkentést javasolnak.) Ezt a biztos hivatala szerint politikailag csak úgy lehet kivitelezni, ha mérséklik a vámokat, és minden ország termelési kvótáját arányosan csökkentik.

Csakhogy egy ilyen lépés rendkívül súlyosan érinti a lényegében csak önellátásra berendezkedett országokat, így például hazánkat. A kvótacsökkentés importigény megjelenésével jár, miközben a nemzeti szükségletnél ma többet termelők megőrizhetnék exportképességüket - emelte ki Fischer Béla, aki egy személyben az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének alelnöke és az Agrana csoporthoz tartozó Magyar Cukor Rt. vezérigazgatója. Így nemcsak a belpiaci ár csökkenne, de a magyar termelők piaca is szűkül. Ez igencsak kérdésessé teszi az utóbbi esztendők befektetéseinek megtérülését.

A termelői árak állítólag 632-ről 421 euróra csökkennének tonnánként, ám ezt nem feltétlenül érzik meg a fogyasztók. Gregor Kreutzhuber is elismerte: a cukor jórészt feldolgozott termékekben kerül a piacra, márpedig ezek árazásánál a márkák szerepe jóval nagyobb a költségekénél. Bárhogy legyen is, az EU azt reméli, hogy a mostani lépés után a szabályozást már senki sem hibáztatja majd a drágaság miatt.

A CEFS vezetése szerint különösen aggasztó, hogy a mostani reformok csak 2008-ig terveznek, így a cégek hosszabb távon képtelenek a piaci viszonyokat előrejelezni. Ha a terveknek megfelelően ténylegesen lehetőség lesz a nemzeti kvóták adásvételére is, 2008-ra a mai 21 helyett csak 5-6 uniós országban lesz majd cukorgyártás. Éppen ezért az érdekvédelmi szövetség még most igyekszik stabil jövőt kiharcolni az ágazatnak, mivel a miniszterek tanácsában csak a termelés koncentrációja előtt lehet remény arra, hogy a bizottság liberalizációs javaslatait többségi szavazattal meg tudják fékezni a tagországok. Később aligha lehet a teljes piacnyitást meggátolni, ami viszont a jóval olcsóbb - mostanság a világpiacon tonnánként mintegy 200 euróért kínált - nádcukor importja miatt a teljes európai cukortermelés megszűnéséhez vezetne.