Regionális különbségek a munkaerőpiacon
A '90-es évek gazdasági átalakulása térségenként rendkívül differenciáltan ment végbe, s ennek eredményeképpen a régiók között jelentős munkaerő-piaci különbségek alakultak ki. A legfejlettebb központi és dunántúli régiókban tavaly 62 százalék körül alakult a foglalkoztatási ráta, a munkanélküliség 5 százalék alatt maradt, s egyes térségekben a szakképzett munkaerő hiánya is tapasztalható. Ugyanakkor a keleti és déli régiókban a foglalkoztatás szintje tavaly alig haladta meg az 50 százalékot, a munkanélküliségi ráta pedig átlagosan 8 százalék feletti értéket mutatott - derül ki a Nemzeti foglalkoztatási akcióterv tervezetéből. A dokumentum rámutat: a regionális adatok önmagukban még nem is érzékeltetik igazán az egyenlőtlenségek valóságos méreteit. A munkaerőpiaci egyenlőtlenségek kistérségi és helyi szinten az elmúlt évtizedben helyenként a többszörösére nőttek, és ezek a különbségek a régiók szintjén mértnél nagyságrendekkel is nagyobbak lehetnek.
A területfejlesztés célja a kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítése, s ennek fontos eleme a regionális munkaerő-piaci különbségek csökkentése. A munkaerő-piaci viszonyok nem választhatók el a régiók gazdasági fejlődésétől, a munkaképes korú lakosság iskolázottsági és szakképzési szintjének javításától, valamint a térségi infrastruktúra adottságaitól, amelynek megfelelő fejlesztése foglalkoztatási szempontból is kiemelkedő fontosságú.
A munkaerőpiac területi különbségeinek csökkentésére a területi kiegyenlítést szolgáló támogatások, a területfejlesztés és a foglalkoztatáspolitika aktív eszközei önmagukban nem elegendőek. Érdemi eredmény a foglalkoztatáspolitika és egyéb ágazati politikák széles eszköztárával, ettől az évtől kezdve a Nemzeti fejlesztési terv operatív programjain keresztül elérhető uniós források bevonásával, az országos és a helyi szintű akciók koordinációjának megteremtésével érhető el - állapítja meg a foglalkoztatási akcióterv.
