A közgazdasági Nobel-díj nyerteseinek névsora 1990-től

Az utóbbi évek közgazdasági Nobel-díjasai

2003: Robert F. Engle: a gazdasági idősorok és az időben változó ingatagság összehasonlító elemzésének módszertanáért

és

Clive W. J. Granger: a gazdasági idősorok és az általános trendek összehasonlító (kointegrációs) elemzésének módszertanáért

2002: Daniel Kahneman: a pszichológiai kutatások tapasztalatainak a gazdaságtudományba való bevonásáért, különös tekintettel a bizonytalanság körülményei közötti döntésre és ítéletalkotásra

és

Vernon L. Smith: az empirikus gazdaságelemzés eszközeként használt laboratóriumi kísérletek kimunkálásáért, különös tekintettel az alternatív piaci mechanizmusok vizsgálatára.

2001: megosztva: George A. Ackerlof, A. Michael Spence és Joseph E. Stiglitz: az aszimmetrikus információkon alapuló piacok elemzéséért.

2000: James J. Heckman: a szelektív minták elemzésére szolgáló elmélet és módszer kigolgozásáért

és

Daniel L. McFadden: az elkülönülő választások elemzését célzó elmélet és módszer kimunkálásáért.

1999: Robert A. Mundell: a különböző árfolyamrendszerek keretében folytatott monetáris és fiskális politika, illetve az optimális valuta-térségek elemzéséért.

1998: Amartya Sen: a jóléti gazdaságtanhoz való hozzájárulásáért.

1997: Robert C. Merton és Myron S. Scholes: a derivatívok értékének meghatározását célzó új módszer kidolgozásáért.

1996: James A. Mirrlees és William Vickrey: az aszimmetrikus információk közepette ható ösztönzők gazdasági elméletéhez való, alapvető hozzájárulásukért.

1995: Robert Lucas: a racionális várakozások hipotézisének kifejlesztéséért és alkalmazásáért, amivel megváltoztatta a makrogazdasági elemzést és a gazdaságpolitikáról vallott felfogásunkat.

1994: megosztva: John C. Harsanyi, John F. Nash és Reinhard Selten: a nemkooperatív játékok elméletében szereplő egyensúly úttörő jellegű elemzéséért.

1993: megosztva: Robert W. Fogel és Douglass C. North: a gazdaságtörténeti kutatások megújításáért, aminek során gazdasági elméleteket és mennyiségi módszereket alkalmaztak a gazdasági és intézményi változások magyarázatára.

1992: Gary S. Becker: a mikrogazdasági elemzéseknek az emberi magatartásra és interakcióra való kiterjesztéséért, beleértve a nem-piaci magatartások vizsgálatát.

1991: Ronald H. Coase: annak feltárásáért és magyarázatáért, hogy a tranzakciós költségeknek és a tulajdonjogoknak milyen hatásuk van az intézményi struktúrára és a gazdaság működésére.

1990: megosztva: Harry M. Markowitz, Merton M. Miller és William F. Sharpe: a pénzügyi gazdaságtan elméletének fejlesztésében végzett úttörő munkásságukért. (VG)