Nobel-díj az üzleti ciklusok elemzéséért
A Svéd Tudományos Akadémia az odaítélés indokolásában az időben konzisztens gazdaságpolitika jelentőségének feltárását és az üzleti ciklusok mögötti hajtóerőknek az adott korban újszerű elemzését emelte ki. Az akadémiai méltatás rámutat, hogy az ötvenes-hatvanas években a ciklikusság magyarázatára és gazdaságpolitikai eszközökkel való kezelésére nagyjából megfeleltek az elégtelen kereslet mesterséges eszközökkel való élénkítését szentesítő keynesi nézetek. A hetvenes években azokban kiderült, hogy a krónikussá váló munkanélküliség ellen nem lehet az ismert, fiskális és monetáris ösztönzőkkel küzdeni, és tarthatatlan az a nézet, amely szerint az inflációval javítható a foglalkoztatás. A hetvenes évek elméleti közgazdaságtani zavarai és a gyakorta rögtönzött vagy kapkodó gazdaságpolitikai intézkedések közepette jelentkezett az újszerű megközelítést alkalmazó publikációval a Kydland-Prescott szerzőpáros.
A két kutató az időben konzisztens gazdaságpolitikát ajánlotta a labilis üzleti és pénzügyi viszonyok stabilizálására. Mint hangoztatták, a legjobb gazdaságpolitika az, amely képes befolyásolni a magánfogyasztást adó háztartásoknak és a vállalatoknak a leendő gazdaságpolitika iránti várakozásait. A baj akkor van - állították a szerzők -, amikor a politikaformáló intézmények az általános várakozások kialakítása és érvényre jutása után más, emezeket cáfoló kurzust folytatnak, akár csak azért, mert időközben megváltoztak a prioritások.
Gyakorlati példaként Kydland és Prescott utalt azokra a gazdaságpolitikai nyilatkozatokra, amelyekben az infláció csökkentése kapott kiemelt jelentőséget. Ha azonban a várakozások mind a vállalati árképzésben, mind a bérkövetelésekben ehhez a meghirdetett elvhez igazodtak, a politikacsinálók pedig váratlanul a foglalkoztatás javításának adtak prioritást, akkor ebből tartósan makacs infláció kerekedett. A szerzők szerint hasonló, makrogazdasági dezorganizációs hatást fejt ki például az is, ha a beruházások növeléséhez kötött fiskális könnyítést hirdetnek meg, az invesztíciók megtörténte után azonban - költségvetési bevételnövelés céljából - később visszavonják az adócsökkentést. A két kutató sürgette, hogy a gazdaságpolitika irányítását intézményi garanciákkal stabilizálják.
Az üzleti ciklusok mögötti hajtóerő megítélését illetően Kydland és Prescott javasolta a keresletingadozásoknak tulajdonított korábbi, meghatározó szerep mérséklését, és fontos kínálati faktoroknak (például a termelési tényezők árainak vagy a hatékonyságváltozásnak) az elemzésekbe való felvételét. A két kutató érdemének tulajdonítják, hogy a hoszszú távú növekedési trendek legfőbb hajtóerejeként a technológiai fejlődést jelölték meg, miközben a korábbi elemzésekben meghatározónak tekintett mennyiségeket (kereslet, beruházások, növekedés, infláció) a tartós trendeket kísérő, rövid távú irányzatok mozgatójaként kezelték.
