A jegybanki eszköz: az irányadó kamat
A jegybank monetáris politikájának legfontosabb eszköze az alapkamat. Ez az a kamat, amelyet a jegybank a kereskedelmi bankoknak fizet az MNB-nél elhelyezett kéthetes futamidejű betéteik után. A jegybank a kéthetes jegybanki kamaton keresztül tudja befolyásolni a hosszabb futamidejű kamatokat. (Ennek korlátairól lásd cikkünket az 9. oldalon.)
A jegybanki kamatnak kulcsszerepe van a gazdasági stabilitás biztosításában, a jegybanki kamat a stabilitás eszköze. A gazdaságpolitika egészének legfontosabb célja a hosszú távon fenntartható, stabil gazdasági növekedés biztosítása. A jegybank a saját eszközeivel ezt azzal tudja támogatni, hogy az inflációt alacsony szinten tartja, és az általa végzett monetáris politika kiszámítható és hiteles a gazdasági szereplők számára.
Az MNB ezért a jegybanki kamat meghatározásánál elsősorban a törvényben is előírt kötelességét, az árstabilitás elérését veszi figyelembe. A jelen helyzetben ez az infláció csökkentését jelenti, amit a jegybank az egyes évekre kitűzött konkrét inflációs célok elérésével tud biztosítani. A jegybank az inflációra egyrészt a gazdasági élet különböző területein alkalmazott kamatok befolyásolásával tud hatni. Másrészt, mivel hazánk rendkívül nyitott gazdaságú ország - vagyis a külkereskedelem meghatározó szereppel bír a gazdaság egészét tekintve -, a forint árfolyama is komoly befolyásoló tényező a hazai árak alakulásában az importárakon keresztül. A jegybank az árfolyamra, illetve annak stabilitására szintén a kamatpolitikájával tud hatni, így ezt is figyelembe kell vennie, amikor a jegybanki kamat meghatározásáról dönt.
A 2003. év végén kialakult viszonylag magas kamatszintnek számos oka van. Az elmúlt években hazánkban az államháztartás, a vállalatok és a háztartások összességében többet költöttek, mint amennyi jövedelmet megtermeltek, azaz a gazdaság egészének eladósodottsága emelkedett. Ez már önmagában is magasabb kamatokat okozna: ha valakinek nagyobb adóssága van, csak magasabb kamatra tud kölcsönt kapni. Mivel a fogyasztást és beruházásokat a hazai megtakarítások nem képesek finanszírozni, a külföldi befektetőknek lett igen fontos szerepük a finanszírozásban. Tavaly a befektetők között felerősödött az a nézet, hogy a gazdaságirányítás ezt az egyensúlytalanságot a forint árfolyamának leértékelésével kívánja a jövőben enyhíteni. Így megnőtt számukra a forintban jegyzett befektetések árfolyamkockázata, és ezért csak magasabb kamatok mellett hajlandóak finanszírozni tovább a gazdaságot.
Ugyanakkor a forint leértékelődése az infláció gyorsulását okozná, ami ellentétes az MNB-törvényben előírt elsődleges céljával, és kétségessé teszi, hogy a leértékelés valóban megoldást jelentene a problémára. A helyzetre a legmegfelelőbb megoldás az államháztartás finanszírozási igényének csökkentése - az állami kiadások csökkentése, illetve a bevételek növelése - és a háztartások megtakarításainak ösztönzése. Az EU is ezt várja el hazánktól, és a konvergenciaprogramban is erre tett kötelezettségvállalást az ország. Emellett a stabilitás fenntartása érdekében szükség van az óvatos kamatpolitikára, amelynek lényege, hogy a jegybank csak megfontoltan, a befektetői bizalom fokozatos helyreállásával összhangban csökkenti a jegybanki kamatot.
