A monetáris politika kérdései
A legtöbb országban az állam a költségvetés hiányának finanszírozása érdekében hitelfelvételre szorul. A fejlett gazdaságokban - így hazánkban is - a jegybank nem nyújthat hitelt az államnak. Ez a megszorítás növeli az államháztartás gazdálkodási fegyelmét, és megakadályozza, hogy az állam a "bankóprés" beindításával pótolja a hiányt, ami hosszú távon az infláció gyorsulásához, a gazdasági teljesítmény romlásához vezetne. Az állam ezért állampapírok kibocsátásával piaci feltételek mellett vesz fel hitelt. A hitelfelvétel állampapír-aukciók keretében zajlik, oly módon, hogy az állam által felkínált állampapírok vásárlására a piaci szereplők ajánlatokat tesznek. Az aukciók során kialakuló kamatok határozzák meg az állam tényleges hitelfelvételi költségeit.
A gazdaság szereplői, így az állam is számos különböző futamidőre vehetnek fel hitelt: a Magyar Államkincstár például 3 hónaptól egészen 15 évig terjedő futamidőkre bocsát ki állampapírokat. Az egyes futamidőkhöz tartozó hitelezési feltételek - például a fizetendő kamatok - gyakran eltérnek.
Az egy évnél rövidebb futamidejű kamatra a jegybanki kamat is hatással van. A kereskedelmi bankok a mindenkor érvényes jegybanki kamat mellett helyezhetnek el kéthetes betétet az MNB-nél. A kéthetes futamidejű hitelek és betétek kamatát tehát a jegybank közvetlenül meghatározza. A futamidő növekedésével azonban a hitelek kamatai egyre kisebb mértékben függnek a jegybanki kamattól.
Az egy évnél hosszabb futamidejű állampapírok kamatainak alakításában a jegybanki kamat szerepe már meglehetősen korlátozott. A hosszabb futamidőkhöz tartozó kamatok meghatározásakor a piac szereplői a gazdaság egészének teljesítményét, sőt a gazdaságon kívüli tényezőket is - például a politikai bizonytalanságot, nemzetközi eseményeket - is figyelembe vesznek. A legfontosabb gazdasági tényezők: a várt infláció, a költségvetési hiány, a folyó fizetési mérleg hiánya és a gazdasági növekedés. Nálunk emellett az euró hazai bevezetésének várható időpontja is fontos szerepet játszik az állampapírkamatok alakításában.
Az euró bevezetéséhez a maastrichti kritériumokat kell teljesítenünk, melyek egyike a költségvetési hiány mértékére vonatkozik. Egy jelentős mértékű hiány azt üzeni a befektetőknek, hogy a követelményeket a közeljövőben nem tudjuk teljesíteni, így az euróövezethez történő csatlakozás és a vele együtt járó kiszámíthatóbb gazdasági környezet késlekedik. Ez a forintbefektetésekhez társuló kockázatokat, és ezeken keresztül az állampapírkamatokat növeli.
A nagy költségvetési hiány és a magas államadósság általában magas állampapírkamatokat eredményeznek. Az állam ahhoz hasonló helyzetbe kerül, mint egy eladósodott háztartás, amely szigorúbb feltételek és magasabb kamatok mellett jut csak hitelhez.
A gazdaság szereplői, bár figyelembe veszik a jegybank lépéseit, a hosszú hozamokat saját értékelésüknek megfelelően alakítják ki. A jegybanki kamat és a hosszú futamidejű államkötvények hozamai között tehát nincs szoros kapcsolat. A jegybank bizonytalan gazdaságpolitikai környezetben önmagában nem képes alacsonyan tartani a hosszú állampapírok hozamait.
Az idén öt lépésben összesen két százalékponttal csökkentette az MNB a jegybanki kamatot. Ezzel egy időben a hosszú lejáratú állampapír-piaci hozamok alig csökkentek, ami jól érzékelteti, hogy a jegybanki kamat és az állampapírhozamok sokszor eltérően alakulnak.
