Állóháború a cukorreformnál
A huszonötök mezőgazdasági miniszterei tegnap, lapzártánk után véget érő egyeztetést tartottak a cukorpiaci reformtervről. Mint ismeretes, az idén júliusban Franz Fischler akkori agrárbiztos előterjesztette az ágazat messzemenő liberalizációját előirányzó javaslatát, amelyet azonban a tagországok többsége elutasított. Brüsszel azt javasolta, hogy 2005-2008 között két lépésben 33 százalékkal - 632-ről 421 euróra - csökkenjen a cukor intervenciós ára, és ennél is nagyobb mértékben - 37 százalékkal, 43,6-ről 27,4 euróra - mérséklődjön a cukorrépa garantált ára. A cukortermelési kvóták uniós szinten négy lépcsőben, 2,8 millió tonnával csökkennének, és az eddig különleges területnek számító cukorpiac is betagolódna az agrárgazdaság egészébe, tehát itt is a termelési mennyiségtől független támogatásokkal ellentételeznék részlegesen a garantált árak lefaragását.
Magyarország nem vitatja a reform szükségességét, de óvatosabb, mérsékeltebb változtatásokat akar - nyilatkozta a Világgazdaságnak Németh Imre agrárminiszter. Hozzátette: olyan feltételeket kell kialakítani, amelyek között a cukorágazatban hosszú távon is fenntartható viszonyok alakulhatnak ki. Tájékoztatása szerint a kérdés mára két táborra osztotta a tagországokat: Dánia, Svédország és az Egyesült Királyság a teljes liberalizáció híve, míg Magyarország, Szlovákia, Ír-, Olaszország, Litvánia, Lettország és Portugália a konzervatív "blokkhoz" tartozik. Több meghatározó tagállam ugyanakkor - így Német-, Franciaország vagy Ausztria - még nem foglalt egyértelműen állást. Magatartásuk mögött vélhetőleg taktikai okok húzódnak meg.
Ha a brüsszeli terveken nem sikerülne módosítani, újabb cukorgyárbezárásokra lehetne számítani Magyarországon - közölte Németh. Ezért mi is aláírtuk azt a levelet, amely a konzervatív országcsoport változtatási elképzeléseit tartalmazza. A miniszter elmondta: Magyarország nem fogadja el a reformlépések 2005. július elsejei bevezetését, ehelyett egy évvel későbbi kezdési időpontot javasol. Az árcsökkentést a ma tervezett kettő helyett három lépcsőben hajtaná végre, az ezt ellentételező termelői kompenzációt pedig 60 százalékról 100 százalékra növelné. Magyarország nem ért egyet a cukortermelési kvóták kilátásba helyezett összevonásával és tagországok közötti átruházhatóságával sem. Egyúttal ragaszkodik ahhoz, hogy Brüsszel - a WTO-tárgyalások függvényében - a lehetséges piacszabályozási eszközöket (például exporttámogatásokat) minél tovább alkalmazza.
Szeptemberben a Világkereskedelmi Szervezet határozatban ítélte el az EU keresztszubvenciós rendszerét; ezt ugyan Brüsszel megtámadta, ám egyáltalán nem biztos, hogy a WTO fellebbviteli testületének döntése kedvező lesz. Így aztán az új Európai Bizottság felállítása körüli viharok közepette ősszel is folytatódott az ügyben az egyeztetés; a tervek szerint 2005 tavaszára kell elkészülnie a végleges törvényjavaslatnak.
Az álláspontok azonban továbbra is eléggé merevek. A soros holland elnökség szerint a tagországok többsége a jelenlegi termelési kvóták és árak fenntartását szeretné. Néhány, versenyképesebb cukoriparral bíró ország elképzelhetőnek tartja a reform enyhébb változatának megvalósítását, míg a hazai répacukor helyett importált cukornád feldolgozását végző államok a rendszer teljes liberalizálásáért szállnak síkra.
