Nemzetközi kitekintés
A jegybanki kamat szintjének megítélésekor figyelembe kell vennünk az ország aktuális gazdasági helyzetét, azon belül is elsősorban az infláció alakulását. Ha a jelenlegi hazai jegybanki kamatot összehasonlítjuk azzal, hogy más országok jegybankjai hasonló gazdasági helyzetben milyen kamatszintet szoktak fenntartani, azt tapasztalhatjuk, hogy a jelenlegi jegybanki kamatszint egyáltalán nem tekinthető kirívónak, de még szokatlan mértékűnek sem. A fejlett gazdaságokban, ahol a jegybank az infláció csökkentéséért, illetve az alacsony infláció fenntartásáért felelős, teljesen általános, hogy magasabb infláció esetén - annak viszszaszorítása érdekében - magasabb kamatszintet tart fenn. Ez a gyakorlat nem csak a kelet-közép-európai országokra jellemző; a ma már eurózónabeli országokban is számos esetben találkoztunk hasonlóan magas jegybanki kamatszinttel a múltban.
Magyarországon az infláció többéves csökkenés után 2003 közepén kezdett átmenetileg ismét emelkedni, majd 2004 májusában 7,6 százalékon tetőzött. Az év hátralévő részében várhatóan folytatódik az infláció csökkenése, így az elkövetkezendő hónapokban előreláthatólag 6-7 százalék közötti inflációra számíthatunk. Hasonló inflációs szint mellett más országokban is hasonlóan magas, vagy akár magasabb is volt a jegybanki kamatszint.
Lengyelországban többéves, tartós inflációcsökkenés után 1999 elejétől kezdve 6 százalékról ismét 10 százalék fölé nőtt az áremelkedések mértéke. A lengyel jegybank ezzel párhuzamosan 15 százalékról 20 százalék fölé emelte a jegybanki kamat szintjét. Az infláció csökkenése 2000 közepén indult meg, amire a jegybank - némi késéssel - kamatcsökkentéssel reagált. 2001 közepére az infláció 5 százalékra csökkent, míg a kamat még mindig 17 százalékos volt. A jegybanki kamat csak 2002 közepén csökkent 10 százalék alá, amikorra az infláció tartósan alacsony, 5 százalék alatti szinten stabilizálódott.
Csehországban 1999 elején csökkent 5 százalék alá az infláció, és ugyanebben az időszakban csökkentette a cseh jegybank 10 százalék alá a kamatot. Korábban, az 1996 elejétől 1997 közepéig jellemző, 6-8 százalék körüli inflációhoz 11-13 százalék közötti jegybanki kamat tartozott. 1997 közepétől, az infláció átmeneti emelkedésével párhuzamosan 15 százalékra emelkedett a jegybanki kamat. Az infláció csökkenésekor a 7 százalékos inflációhoz 12 százalék körüli jegybanki kamat tartozott.
Görögországban a kilencvenes évek elején indult meg az infláció csökkenése. A jegybanki kamat szintje 20 százalék körül volt egészen 1995-ig, amikor is 10 százalék alá került az infláció. A jegybanki kamat és az infláció közötti csaknem 10 százaléknyi különbség a későbbiekben is fennmaradt, s csak egy évvel az eurózóna-csatlakozás előtt, 2000 elején csökkentette a görög jegybank 10 százalék alá a kamatát. Ekkor már másfél éve 5 százalék alatti inflációt mértek.
A spanyol gazdaságot 1992- 93-tól az euró bevezetéséig folyamatosan 5 százalék alatti infláció, és az infláció szintjét jellemzően 4-6 százalékkal meghaladó jegybanki kamat jellemezte. Az ezt megelőző években - 1988 és 1992 között - az 5-7 százalék közötti infláció mellett 12-15 százalék között mozgott a kamat.
Írországban annak ellenére, hogy a nyolcvanas évek közepétől kezdve sikerült folyamatosan 5 százalék alatt tartani az inflációt, a jegybank egészen 1993-ig 10 százalék felett tartotta a kamatot. A tartósan alacsony infláció és az 1993 elején bekövetkezett nagyobb mértékű kamatcsökkentések ellenére a jegybanki kamat az inflációt 4-6 százalékkal meghaladta, egészen az eurózóna-csatlakozásig.
Olaszországban az infláció csökkenésének folyamata a nyolcvanas évek elején kezdődött. A 20 százalékot meghaladó inflációt 1987-re sikerült 5 százalék alá szorítani, miközben a jegybanki kamat fokozatosan csökkent 19-ről 12 százalékra. Az ezt követő években - egészen 1993-ig - az 5-6 százalék körüli infláció mellett 12-14 százalék közötti kamatot tartott fenn az olasz jegybank. Portugáliában szintén az 5 százalék alatti inflációs szint elérése után, 1993-ban csökkent a jegybanki kamat 10 százalék alá. Ezt követően a további folyamatos inflációcsökkenés tette lehetővé a jegybanki kamat fokozatos mérséklését 3 százalékra az eurózóna-csatlakozásig. Korábban, 1988 és 1993 között, csökkenő és növekvő infláció mellett is előfordult 7 százalék körüli inflációs szint, amihez 14-16 százalékos jegybanki kamat tartozott.
Nem csak a kevésbé fejlett EU-tagországok esetében fordult elő magas jegybanki kamat a múltban. A brit jegybank például 10-15 százalék között tartotta a kamatot a nyolcvanas évek folyamán, miközben az infláció 4-8 százalék között ingadozott.
A jegybanki kamat gyors infláció mellett más országokban is magas szokott lenni. Mindezek tükrében a jelenlegi hazai jegybanki kamatszint nem tekinthető különösebben magasnak.
