A monetáris politika kérdései
Az MNB felkérésére a Tárki Társadalomkutató Intézet 2004 októberében személyes megkérdezésen alapuló, 1000 fős, reprezentatív közvélemény-kutatást végzett az MNB lakossági megítéléséről, tevékenységi körének ismertségéről és az euróbevezetéssel kapcsolatos várakozásokról. A kutatás számos ponton megismételte a tavalyi év hasonló időszakában ugyanezzel a módszerrel végzett felmérés kérdéseit, az eredményeket fókuszcsoportos beszélgetés árnyalta.
Az idei kutatás legmarkánsabb eredménye, hogy az MNB szakszerűségében bízó emberek száma megduplázódott tavaly óta: míg tavaly csak 29 százalék mondta, hogy megbízik az MNB döntéseiben, ma már ez az arány 65 százalék. A tavalyi bizonytalanok, érdektelenek döntő többsége valószínűleg kedvező irányban mozdult el: míg tavaly a megkérdezettek 47 százaléka nem tudott a kérdésben véleményt formálni, addig ma csak 14 százalék a "Nem tudom" válasz. Azoknak, akik tudták, hogy az MNB független intézmény, még nagyobb többsége (77 százalék) bízik az MNB szakszerűségében. Az állami intézmények bizalmi rangsorában az MNB-t csak az Alkotmánybíróság előzte meg (74 százalék), az összehasonlításban az MNB-nél messze alacsonyabb a PM (45 százalék) vagy a kormány (43 százalék) támogatottsága. Egyéb tényezők mellett feltételezhető, hogy a kormány és a jegybank között a nyilvánosság előtt zajló viták és konfliktusok inkább az MNB támogatottságát növelték. A fókuszcsoportos vizsgálatban legtöbbször elhangzott jelzők: "színvonalas", "komoly" és "megbízható" és gyakran szerepelt még a "titokzatosság" is.
A jegybank intézményi függetlenségével kapcsolatos tájékozottság 10 százalékkal nőtt tavaly óta: ma már a lakosság 42 százaléka van tisztában azzal, hogy a jegybank nem tartozik semmilyen intézmény (PM, kormány) alá. Ennek egyik oka - ahogyan az a fókuszcsoportos beszélgetéseken felmerült - szintén a kormány és a jegybank közötti nyilvános vita: egyes érvelések szerint, ha az MNB nem lenne önálló, akkor nem lennének ellentétek a kormány vagy különböző állami intézmények és a jegybank között. (A fókuszcsoportos terepmunka még a jegybanktörvény-módosítás kezdeményezése előtt folyt.)
A fókuszcsoportos és a reprezentatív kutatás egyaránt azt mutatja, hogy alacsony az emberek aktív ismerete a jegybank tevékenységéről, a reprezentatív kutatásban megkérdezettek 31 százaléka semmilyen MNB-hez kapcsolódó tevékenységet nem tudott magától említeni, további 23 százalék rossz választ adott. Az idén is a pénzkibocsátás és az infláció leszorítása az a két fontos feladat, amelyet az intézménnyel asszociálnak. Bizonyos szintű közöny övezi az intézményt: az emberek mindössze 21 százaléka szeretne további információt a bankról, s ez a csoport főként azokból áll, akik már most is érdeklődnek a jegybanki tevékenységek iránt.
Az idén kiugróan nagy jelentőséget tulajdonítottak az emberek a jegybank kereskedelmi bankok fölötti ellenőrzési funkciójának és lehetőségeinek. Ennek oka lehet egyrészt, hogy általános igény mutatkozik a kereskedelmi bankok kontrolljára, másrészt, hogy a lakosság döntő többségének normatív jellegű elképzelése van a kétszintű bankrendszer elvi és gyakorlati működéséről. A legtöbben úgy vélik, hogy ha nem működne az MNB, akkor a kereskedelmi bankok csak saját érdekeiknek megfelelően működnének: ezzel a válaszadók kétharmada értett egyet. A válaszadók 62 százaléka értékelte úgy, hogy az MNB tevékenysége nélkül nagyobb lenne az infláció.
Hasonlóan bizonytalanok az ismeretek a jegybanki alapkamat, az infláció és az MNB kapcsolatáról és hatásmechanizmusáról. A legnagyobb csoport (40 százalék) ugyan átlátta a viszonyrendszert, de a többségnek bizonytalan elképzelései voltak arról, hogyan határozza meg az MNB az alapkamatot, és mit tehet az inflációval.
Némileg nőtt a lakosság érdeklődése az euró magyarországi bevezetését illetően, ugyanakkor a kérdés még mindig megosztja a társadalmat. A többség (71 százalék) tudja, hogy kötelező bevezetni az európai valutát, sőt tisztában van azzal is, hogy ennek pénzügyi-gazdasági feltételei vannak (67 százalék). A maastrichti kritériumok közül legismertebb az infláció leszorításának feltétele. Az elmúlt évek többszöri céldátum-változtatása egyértelműen elbizonytalanította az embereket: 38 százalék ugyan 2010-re tette az eurózóna-csatlakozást, a másik nagy csoport (24 százalék) azonban 2008-at jelölte meg, és nagy az egyéb dátumok közötti szóródás is. A jegybank által gyakran megfogalmazott legfontosabb célkitűzés, az infláció leszorítása, valamint az árstabilitás megvalósítása és fenntartása jelenik meg a lakossági vélekedésben az euróbevezetés legfontosabb, rövid távú előnyeként is. Hosszú távon lényegesen optimistábbak az emberek: a lakosság közel fele minden területen javulást vár, a többség az életszínvonal emelkedésével (75 százalék), az utódok lehetőségeinek bővülésével (75 százalék) és a bérek emelkedésével (73 százalék) számol.
