Indokolt lenne Magyarországon a négymillió darabos éves sertésszám növelése, hogy a megtermelt gabonamennyiséget ésszerűen fel lehessen használni - derül ki a Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT) elemzéséből. Az idei események is igazolják, hogy a 12-16 millió tonnás gabonaágazati (rekord)terméseket nem tudjuk elhelyezni. Takarmányozásra ugyanis jelenleg 4 millió, emberi fogyasztásra 3 millió tonna terményre van szükség, gazdaságosan pedig mintegy 3 millió tonna áru exportálható. Ezért évi 2-4 millió tonna gabonatöbblet sorsa rendezetlen marad az állattenyésztés felfuttatása nélkül. Erre hosszabb távon is számítani lehet, mivel az uniós intervenciós rendszer és föld alapú támogatás a gabonatermelésre továbbra is ösztönzőleg hat majd.

A mai prognózisok szerint a sertéságazat megtarthatja belföldi értékesítési pozícióit, és megőrizheti hagyományos uniós (elsősorban német) piacait is. Előrelépés valószínűsíthető a távol-keleti országokban is, főként Dél-Koreában és Japánban. A piacbővülésre azért van esély, mert a magyar hízók minősége jobb a konkurensnek számító amerikai, dán és kanadai sertésekénél - állítják szakértők.

A versenyképesség megőrzése érdekében szerkezetváltásra is szükség van az ágazatban. Az utóbbi időszakban elsősorban a húsiparról derült ki, hogy a vágási tevékenységet nem tudja gazdaságosan végezni. Ezért a VHT azt javasolja, hogy brüszszeli és nemzeti támogatással épüljön egy 1,5-2 millió sertés leölésére alkalmas üzemóriás az országban. Az elképzelések szerint az új vágóhídnak termelői tulajdonban kellene lennie, hogy a beszállítói háttér stabil legyen, és a legalább 95 százalékos kapacitáskihasználtságot is garantálni lehessen (VG, 2004. december 21.).

Szakértők szerint a sertésállomány négy-öt éven belül nyolcmillió darabra nőhet az országban. Ám ehhez szükség lenne az ősszel megszüntetett, kétezer forintos egyedenkénti haszonállat-tartási dotációk visszaállítására is, amely jövőre mintegy nyolcmilliárd forint költségvetési forrást igényelne. Speciális, egyedi támogatásként további 1,5 milliárd forinttal kellene ösztönözni a "szalámisertések" termelését a tiszántúli és Bács-Kiskun megyei területeken. E pénzek szociálpolitikai támogatásként is felfoghatók lennének, mivel ebben az országrészben számos kistermelő kényszerből, más lehetőség hiányában foglalkozik a sertéstermeléssel.