Mérgesedő EU-török viszony

A Brüsszel és Ankara viszonyában zavarokat okozó körülményeknek se végük, se hosszuk. Török kormánykörökben felháborodást keltett, hogy a már korábban is sértőnek tartott feltételek sora további követelményekkel bővült. A december 16-17-i csúcsra készített legutóbbi holland javaslat még csak időpontot sem tartalmaz a csatlakozási tárgyalások kezdetére, emellett az EU megkövetelné Ankarától, hogy előzetesen ismerje el Ciprust. Azt a kitételt egyenesen sértőnek tartják, hogy a török munkaerőnek tartósan távol kell maradnia az uniós munkaerőpiacoktól. A Boszporuszon túl a legsúlyosabbnak azonban azt az esedékességet tartják, hogy a csatlakozást népszavazások özönének kellene megelőznie a tagállamok körében. Mindezek mellett eltörpülnek azok a korábbi - és Ankarában inzultusként kezelt - kitételek, hogy a csatlakozási tárgyalások bármikor félbeszakíthatók, ha a tagjelölt részéről bármilyen, az EU alapelveivel ellentétes megnyilvánulás észlelhető.

A török tagságot szemlátomást leginkább Franciaország fékezné. Párizsban - a kulturális különbségek hangoztatásán túl - olyan aggályokat is megfogalmaznak, hogy Törökország (a mai feltételek szerint) több mint 15 milliárd eurót vinne el a közös költségvetés regionális és mezőgazdasági támogatásából, szemben a franciák által ma ilyen címeken kapott hétmilliárddal. Nicolas Sarkozy, a gaul-le-isták új csillaga egyenesen úgy fogalmazott, hogy a törököknek "speciális státust kell adni, mert az ország kulturális értelemben nem eléggé európai".

Ankara már a korábban megfogalmazott feltételekkel szemben is ellenvetéseket hangoztatott, ezért külön sérelmesnek tartja, hogy ezeket az új, holland előterjesztésben figyelemre sem méltatták. Szemlátomást semmit sem használtak azok a nyilatkozatok, miszerint az ország teljesítette a koppenhágai kritériumokban szereplő politikai feltételeket, és az Európai Bizottság október 6-i támogató nyilatkozata sem vitte igazán előbbre a török csatlakozást ügyét.