Szótár

Monetáris politikai rezsimek

A monetáris politika koronként és országonként eltérő lehet. A szakirodalom több monetáris politikai rezsimet is megnevez, a megkülönböztetés általában a célok sajátosságai alapján történik. Mivel a végső cél a fejlett országokban ma már szinte kizárólag az árstabilitás fenntartása, illetve az infláció letörése, ezért a különböző rendszerek a köztes cél alapján azonosíthatók be leginkább. A központi bankok a történelem folyamán leggyakrabban a pénzmennyiséget, az árfolyamot, illetve újabban közvetlenül az inflációs előrejelzést használták köztes célként. (A célrendszerről november 16-án, előző számunkban írtunk.)

Pénzmennyiség alapú rendszer

(monetary targeting)

A rendszer azon a megfontoláson alapult, hogy az infláció mint nominális jelenség a pénzkínálat alakításán keresztül befolyásolható a leghatékonyabban. A 70-es években szinte minden fejlett európai ország ezt a rezsimet követte, nyíltan meghatározva valamely pénzaggregátum (jellemzően M3) kívánatosnak tartott növekedési ütemét. A monetarista közgazdasági iskola által ihletett módszer híres tankönyvi változata a Friedman-féle k-szabály, amely az anticiklikus beavatkozás hatástalanságát hirdetve a teljesen kiegyensúlyozott, előre bejelentett fix ("k-százalékos") ütemnövekedést javasolta.

Az olajválságok okozta sokkok rámutattak a rendszer gyengéire. Mint kiderült, a jegybank nem képes minden körülmények között hatékonyan befolyásolni a nagyobb pénzaggregátumok alakulását, illetve ezek inflációra gyakorolt hatása is bizonytalanabb (például a pénz forgási sebességének változékonysága miatt). A fejlett országok fokozatosan átálltak az inflációs célkitűzéses rendszerre, ám a monetáris aggregátumok alakulását továbbra is figyelemmel kísérik.

Árfolyam célú rendszer

(exchange rate targeting)

A monetáris politika köztes céljaként az árfolyam is szolgálhat. Különösen azokban az országokban alkalmazható sikeresen a rendszer, ahol a fogyasztás magas importhányada miatt az árszínvonalat nagyban meghatározza az árfolyam. Emellett olyan országokban alkalmazták gyakran a rendszert, amelyben a gazdaságpolitika hitelességi problémái miatt a külföldről importált alacsonyabb inflációval próbálták megtörni a várakozásokat. A rendszer többnyire rögzített árfolyamrendszer mellett működik hatékonyan, amely segít karbantartani a hazai fizetőeszköz kurzusát. Szintén a hatékonyságot fokozza, ha az ország gyorsabban fejlődik, mint külkereskedelmi parterei, mert akkor hosszú távon sem okoz problémát a reálfelértékelődő politika. Egy ország tőkepiaci liberalizációjának előrehaladása egyre nehezebbé teszi a rögzített árfolyamrendszerek fenntartását és így az árfolyam célú rendszerek működtetését is.

Inflációs célkitűzés rendszere

(inflation targeting)

A 90-es évektől egyre inkább elterjedő rendszerben a köztes célt a jegybank szabály alapú, feltételes inflációs előrejelzése tölti be (bár egyes vélemények szerint a rendszert helyesebb köztes cél nélkülinek felfogni). A rezsim bevezetője Új-Zéland volt, majd a legtöbb fejlett gazdaság átvette a rendszert. A 90-es évek második felétől már nem csak árstabilitás közeli, hanem magas inflációjú országok (például a kelet-közép-európai régió) is átvették az inflációs célkövetés gyakorlatát.

A központi bank - döntéseinek időbeli lefutását, az árstabilitási célt és a befolyásolhatóság korlátait figyelembe véve - 1,5-2 évre előre kitűz egy inflációs célt, melyet bizonyos toleranciasávval el kell érnie. Amennyiben transzparens előrejelzése a cél meghiúsulását ígéri, a monetáris kondíciókat (jellemzően a kamatszintet) a megfelelő irányba mozdítja. A rendszer hatékonyságát a nagyfokú intézményi hitelesség segíti.

A rendszer intézményileg független jegybankot követel, amelynek eszközfüggetlenségét többnyire valamilyen lebegő árfolyamrendszer garantálja. Az inflációs célokat a jegybank vagy a kormánytól kapja, vagy közösen határozzák meg.

Vegyes rendszerek

Bár a monetáris politika szinte mindenhol az infláció elleni küzdelmet tekinti a legfontosabb feladatának, vannak országok, ahol nincs látványosan megfogalmazott hierarchia a célok között. Jellemzően nagy zárt gazdaságokban (például az Egyesült Államokban) látnak esélyt arra, hogy az árstabilitás fenntartásával egy időben más célokat is megfogalmazzanak. Ez leggyakrabban a gazdasági ciklusokat kisimító (stabilizáló) törekvés, de árfolyam-stabilitási és egyensúlyi célok kitűzése is előfordul.