Meggazdagodni csodálatos! Ez a mondás nem valamelyik frissen megtollasodott vállalkozótól, hanem Teng Hsziao-pingtől származik, ám az ázsiai országban egyre többen személyesen is megtapasztalhatják, mennyire igaza volt a gazdasági reformok atyjaként számon tartott egykori kínai pártvezetőnek. A Merrill Lynch becslése szerint 2003-ban 230 ezer személy volt Kínában, akinek magánvagyona - otthonának értékét leszámítva - elérte az egymillió dollárt. A luxusnyaralók iránti kereslet erősödése vagy éppen a Cadillacek kínai gyártásának megindítása bizonyítja, hogy a befektetési bank szakértői aligha túloznak.

A közvéleményt is egyre jobban foglalkoztatja a milliomosok személye és életmódja. A Forbes magazin azt tervezi, hogy jövőre 300 helyett már 400 személyt vesz fel a leggazdagabb kínaiak listájára, jóllehet a Forbes China példányszáma így is eléri a százezret, és a cég a brit mellett ehhez a kiadáshoz fűzi a legnagyobb reményeket. A kommunista vezetés egyre kevesebb akadályt gördít az egyéni gazdagodás elébe. Az alkotmány garantálja a magántulajdon szentségét, és immár a párt vezető testületeiben is szerepet kaphatnak magánvállalkozók.

A Neue Zürcher Zeitung elemzéséből ugyanakkor kiderül, hogy sokan továbbra is titkolják vagyonukat. A lakosság körében ugyanis erősen tartja magát az a nézet, miszerint a gazdagok a privatizáció során, az állami tisztviselők korrumpálása révén szerezték vagyonukat.