Tömegek élnek tiltott elefántvadászatból
Mbomóban azért ölnek elefántot, mert az embereknek nincs munkájuk" - mondja Jean, aki éppen most töltötte le a tiltott elefántcsont-kereskedelem miatt rá kimért három hónapos börtönbüntetést, de máris arra készül, hogy új orvvadászatra induljon Odzala-Kakoua nemzeti parkjába.
A Kongói Köztársaság legészakibb részén lévő 13 456 négyzetkilométeres hatalmas természetvédelmi terület lakóinak többségéhez hasonlóan Jean "mezőgazdasági munkákat végez" - de járható utak híján nem tudja eladni termését, és még kevésbé képes megélni belőle. Ebben a helyzetben az elefántcsont megszerzése és eladása ugyanúgy gazdasági kényszerré válik számára, mint a többi mbomói férfi esetében.
"Ha lenne munka, az emberek nem mennének vadászni és nem kerülnének börtönbe" - állapítja meg tényszerűen. Pedig, mint mondja, elefántra menni sem fenékig tejfel. "Bátorságra és jó tüdőre van szükség" - meséli legutóbbi élményeit a kimerítő vadászatról. Amikor elejtették az elefántot, a vadászok előbb a húsát értékesítik, amely a kis mbomói piacon tűnik fel. Az agyarakat elrejtik az őserdőben, hogy kijátsszák a parkőrök éberségét. Az elefántcsontot aztán közvetítőknek adják el, akik a kongói fővárosba juttatják. Az árak a "fehér arany" minőségétől függően változnak, az átlag azonban mintegy 7500 CFA frank, vagyis 11,5 euró (nem egészen 4000 forint) kilónként.
Jean ezen a pénzen, mint mondja, legfeljebb "a szappant és a gyógyszereket" vásárolja meg. Egyik barátja megjegyzi, hogy a summa egy részén szesz és egy új asszony is kerül. "Nagyon kevesen gondolnak arra, hogy igazi házat építsenek, vagy bútorokat vásároljanak." Az elefántcsontvadászokat azonban nem csak a nyereségvágy motiválja. Szeretik az erdőt, ahol nincs időbeosztás és főnök.
"Mindez magyarázatot ad arra, hogy a körzet lakói miért kezdik mindig újra a vadászatot" - mondja a parkot a brazzaville-i hatóságokkal együtt igazgató Ecofac európai program egyik vezetője. A falusiak "belementek a térségre vonatkozó jogaik feladásába, de nem kaptak cserébe ezt ellensúlyozó tevékenységre lehetőséget"" - mondja Roland Missilou-Boukaka. A kivételt azok a volt orvvadászok jelentik, akiket parkőrként alkalmaztak.
"A természetőrök elriasztó hatást gyakorolnak az orvvadászokra, de nincsenek elegen a park nagyságához képest, mert a lakosságot nem vonták be eléggé a megőrzésbe" - mondja ez az illetékes, aki 30 őrrel felügyeli a hatalmas területet. 2004-ben emberei mintegy 30 orvvadászt tartóztattak le, 37 (a legnagyobbak elérték a 20 kilót is), továbbá 700 töltényt és húszegynéhány fegyvert koboztak el. Ez csupán "csepp a tengerben", különös tekintettel arra, hogy a parkban él Közép-Afrika legnagyobb elefánt-népessége.
"Ahhoz, hogy felhagyjanak az orvvadászattal, az embereknek munkát kell biztosítani" - hangsúlyozza Hagiwara Mikiko, egy fiatal japán kutatónő, aki azt tanulmányozza, miért dúlják fel az odzalai elefántok a falusi ültetvényeket. A park más ismerői szerint azonban "a megoldást nem a kis csempészek letartóztatásával kell keresni, hanem a nagy kongói, kínai és brazzaville-i (fehér) csempészek hatalmának megtörésével". (Híradó/MTI)
