Van tere az előrelépésnek
Már folyik a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) között kötendő jogi és technikai segítségnyújtási programra vonatkozó megállapodás előkészítése; a cél a public private partnership (PPP) hazai ügyének előmozdítása - tudtuk meg Bíró Fruzsinától, a GKM PPP-titkárságának vezetőjétől. Jogszabályi revíziót terveznek, ám egyelőre keresik a pénzt a magyar kormány önrészét biztosítandó. Hasonló célból - egy esetleges technikai segítségnyújtási program kapcsán - felvették a kapcsolatot a Világbankkal is.
A szaktárca és a Pénzügyminisztérium szakértői pedig már közösen foglalkoznak azzal, milyen módon lehetne önálló intézményt kialakítani a magyarországi PPP-ket segítendő. Írországban például a kincstáron belül állítottak fel egy szervezetet, amelyhez kötelező benyújtani minden tervezett projektet, kiszámoltatni szakembereivel, hogy mennyibe kerülne, ha állami beruházásként valósulna meg a terv, s ki kell kérni pénzügyi tanácsukat. Amennyiben a pályáztatás során a PPP-konstrukció olcsóbbnak bizonyul az állami lebonyolításnál, akkor a pályázatot kiíró megkötheti a PPP-szerződést. Az Európa-szerte felállított hasonló központi intézmények kulcsszerepet játszanak abban is, hogy az egyes projekteknél megszerzett tapasztalatokat más projektek és tárcák esetében is hasznosítani lehessen, ne kelljen mindenkinek az elejéről kezdeni a tanulást, hiszen igen bonyolult jogi, műszaki és pénzügytechnikai konstrukciókról van szó. A már meglévő tudás és tapasztalat hasznosítása mindenképpen fontos lenne annak érdekében, hogy a PPP-pályázatok kellő érdeklődést váltsanak ki és a megkötött szerződések hosszú távon is előnyösek legyenek az állam számára. Hiszen az állam akkor kötheti meg a legkedvezőbb szerződést, ha egy pályázaton sok az ajánlattevő és éles verseny bontakozik ki a pályázók között. Ehhez az kell, hogy a kiírás feltételeit és az állam által igényelt szolgáltatást egyértelműen, világosan határozzák meg, legyen kellő idő a pályázatok összeállítására, a verseny lebonyolítására, és az állami oldalt is professzionális tárgyaló felek képviseljék. Sajnos ezt nem minden projektnél tapasztaljuk. A már meglévő tudás felhasználása helyett ma inkább ennek ellenkezőjét látjuk: olyan PPP-projektek is indulnak - akár kormányjóváhagyással is -, amelyet a PPP tárcaközi bizottság sem vitatott meg, pedig erre kötelezettsége van.
Ma még sok tényező gátolja a PPP széles körű magyarországi elterjedését - fogalmazott. Ugyan már vannak pilotprojektek, amelyek megvalósítása során sikerült tapasztalatokat gyűjteni, s amelyeknek köszönhetően térségbeli összevetésben igen jól állunk, ám sok a gátló tényező is - tette hozzá. Hiányzik például a kristálytiszta jogszabályi környezet: mert ugyan az 1991-es koncessziós törvény megfelelő alapot jelent, de azt igazítani, módosítani kellene a mai szükségletekhez. Ennél is fontosabb talán, hogy megszülessenek azok a mintaszerződések és -eljárások, amelyek - a standardokat lefektetve - könnyebbé, egyszerűbbé és tisztábbá tennék a (potenciális) szereplők számára a részvételt a PPP-projektekben. Ehhez azonban kormányzati döntésre volna szükség, továbbá pénzre és energiára, hogy ezen keretfeltételeket megteremtsék - húzta alá Bíró Fruzsina. Mert ugyan e nélkül is megvalósulhatnak PPP-projektek, ám sokkal több időt és energiát emésztenek fel, s többe is kerülnek, hiszen busás árat kell fizetni a tanácsadóknak.
Problémás, hogy még mind a politika, mind a közvélemény, mind az adminisztráció gyanakvással tekint a PPP-re. Pedig a jól előkészített, kristálytiszta keretek között megvalósuló projektekre szükség van. Ám csak akkor kell a PPP-modellt használni, amikor - számításokkal bizonyítottan - az jobb. S nem mellékesen, tudomásul kell venni, hogy egy állami beruházás sincs ingyen. Ugyan lehet, hogy a vonatjegy olcsó, de nem azért, mert olcsó dolog a vasút, hanem azért, mert az állam folyamatosan szubvencionálja azt.
