A Monetáris Tanács közleménye

A Monetáris Tanács 2005. április 25-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve 2005. április 26-i hatállyal 7,75%-ról 25 bázisponttal 7,50%-ra csökkentette a jegybanki alapkamatlábat.

Az elmúlt egy hónapban napvilágra került makrogazdasági adatok alapján a Monetáris Tanács úgy látja, hogy továbbra is kedvezőek az inflációs kilátások.A fogyasztói árindex tényadatainak ingadozása és a monetáris politika által nem befolyásolható tételek megnövekedett kockázata ellenére a maginflációs folyamatok javulása megerősíti a februári inflációs jelentésben vázolt alacsony inflációs környezet tartósságát. A gazdaság egyensúlyi helyzetével kapcsolatos kockázatok, valamint a kedvező globális befektetői környezet hirtelen megváltozásából fakadó kockázatok azonban továbbra is jelen vannak. A Tanács megítélése szerint a kedvező inflációs folyamatok lehetővé teszik az alapkamat csökkentését, ugyanakkor a kockázatokra való tekintettel indokolt a fokozott óvatosság a monetáris politikában.

Márciusban tovább lassult a maginfláció üteme, ami a korábbi hónapokban tapasztalt dezinfláció tartósságát jelzi. A lassulás mögött olyan tényezők állnak, mint a stabil árfolyam, élénk piaci verseny és lassuló lakossági fogyasztás. A kedvező trendinflációs folyamatok arra utalnak, hogy kezdenek kibontakozni a stabil árfolyamnak az inflációs várakozásokon keresztül jelentkező másodlagos hatásai. Ez megmutatkozik a bérinfláció és a piaci szolgáltatások inflációjának első negyedévben tapasztalt lassulásában. Ugyanakkor a monetáris politika által nem befolyásolható tételek - elsősorban az üzemanyag- és a feldolgozatlan élelmiszerárak - gyorsuló áremelkedése miatt a teljes fogyasztói árindex is gyorsulást mutatott, és ebben a körben megnövekedtek a magasabb infláció irányába mutató kockázatok. Ennek ellenére a Tanács megítélése szerint javultak az alacsony inflációs környezet hosszú távú fennmaradásának feltételei.

Egy alacsony inflációval jellemezhető, stabil gazdasági környezet hosszú távú fennmaradásának feltétele a gazdaság egyensúlyi problémáinak kezelése. A tavalyi évben a gazdaság külső finanszírozási igénye elérte a GDP 8,5 százalékát. Bár a nem adóssággeneráló finanszírozás aránya a 2003-as mélyponthoz képest emelkedett, a külső eladósodás üteme hosszútávon nem fenntartható. Mivel a magánszféra alkalmazkodási képessége korlátozott, a külső egyensúlyi pozíció javításában kulcsszerep hárul a fiskális politikára az államháztartás finanszírozási igényének tartós csökkentésén keresztül.

A külső eladósodottság gyors ütemű növekedése miatt a hazai pénzpiaci folyamatokban meghatározó szerepük van a globális befektetői preferenciák változásának. A globális kockázatvállalási hajlandóság március közepén tapasztalt csökkenése után felerősödtek a jövőbeli kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanságok. Bár a nemzetközi befektetői környezet még mindig kedvezőnek tekinthető, a további romlás valószínűsége megnőtt, ami kockázatforrás a magyar gazdaság számára. (MNB)