Berlusconi úgy megy, hogy marad
Berlusconi tegnap lapzártánk idején tárgyalt Carlo Azeglio Ciampi államfővel, s az előzetes várakozások szerint azért ment hozzá, hogy benyújtsa kormányának lemondását. Rocco Buttiglione, a kormányfő személyes barátjának számító parlamenti képviselő (korábbi EU-ügyi miniszter, majd Róma megbukott jelöltje az Európai Bizottságba) azonban már az államfői vizit vége előtt közölte a következő hónapok várható forgatókönyvét.
Eszerint Berlusconi a közelmúltbeli regionális választásokon elszenvedett súlyos vereség miatt lemond, ezzel eleget téve koalíciós partnerei követeléseinek. Így véget ér ugyan a második világháború óta leghosszabb ideig hivatalban lévő (egyébként 59.) olasz kormány mandátuma, ám Berlusconi rögtön meg is alakítja az új kabinetet, amelybe visszatérnek a múlt hét végén kivált kereszténydemokrata miniszterek.
A kormány támogatottsága elsősorban a romló gazdasági helyzet miatt esett vissza, a GDP-bővülés ugyanis Olaszországban a második leglassabb az egész EU-n belül (csak Portugáliában rosszabbak a növekedési mutatók). A koalíción belül a harmadik erőnek számító kereszténydemokraták ellenezték Berlusconi adócsökkentési és a közmunkakiadások növelését célzó terveit, ehelyett a szegény déli területek segélyezését szerették volna elérni. A Bloomberg által idézett politikai elemző szerint a kereszténydemokraták vezetője, Marco Follini már a Berlusconi utáni időkre készül, s maga szeretne a jobboldal vezető politikusává válni. A jövőre esedékes választásokon azonban jelenleg a Romano Prodi által vezetett baloldal tűnik esélyesebbnek, a legutóbbi felmérés öt százalékponttal nagyobb támogatottságot mutatott ki számára, mint a jobboldalnak.
Eközben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) államháztartási szigorra szólította fel Olaszországot - jelentette a Reuters. Az IMF római missziójának vezetője szerint az országnak "a politikai bizonytalanság időszakában mindenek előtt arra kell törekednie, hogy gazdaságpolitikáját a lehető legnagyobb hitelességgel és stabilitással alakítsa ki".
