Miközben Európa a sebeit nyaldossa, és lassan, de biztosan kikerül a világpolitika fókuszából, helyét egyre inkább elfoglalja Ázsia, azon belül is Kína - meg India (és most ideiglenes társbérlőként éppen Üzbegisztán is). A fókuszpontot pedig még mindig moszkvai és washingtoni tervezőasztalokon rajzolják meg.
Kína és India volt a főszereplője az elmúlt hét két nemzetközi összejövetelének is. Az egyiknek valóságosan, a másiknak virtuálisan. Az előbbit Vlagyivosztokban tartották, az utóbbit Szingapúrban. Az első házigazdája Szergej Lavrov orosz külügyminiszter volt, és a közlemények szintjén megvetette a trilaterális együttműködés alapját; a második az ázsiai biztonságról szólt. Vlagyivosztokban Lavrov megígérte, hogy Moszkva ezentúl már csak párbeszéd révén akarja érvényesíteni nemzeti érdekeit. Ez azonban nem vonatkozik az exszovjet tagállamokra. Üzbegisztánra például, ahol Lavrov a sanghaji együtműködés közös határvédelmi (katonai) intézkedéseit sürgette a csecsen és tálib (iszlám) beavatkozással szemben. Ez nem idegen a kínai törekvésektől, csak az a kérdés, ki vezényli a határőröket.
Üzbegisztánban történetesen az amerikaiak a színfalak mögött tárgyalnak 2001 óta használt bázisuk bérletének tartóssá tételéről, és ez aligha nyeri el Moszkva és Peking tetszését. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter Szingapúrban mindenesetre nem késlekedett a kínai haderőfejlesztést megtenni az (amerikai érdekszférának tekintett) ázsiai térség új, fenyegető realitásának. Az USA-ra magára ezt még ugyan nem nevezte veszélyesnek, de egyidejűleg reményét fejezte ki, hogy erősödni fognak Indiával a katonai kapcsolatok. (SzH)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.