Eltérített keleti munkavállalók
Az elmúlt egy év alatt mintegy 100-150 ezer munkavállaló érkezett az új tagállamokból az EU régi tagországaiba - derül ki a berlini DIW gazdasági kutatóintézet legfrissebb tanulmányából. A legtöbb kelet-közép-európai az Egyesült Királyságban és Írországban próbált szerencsét, míg a skandináv országokba érkezők száma jóval a várakozások alatt maradt.
A DIW úgy véli, hogy a jelenlegi helyzettől teljesen eltérően alakult volna a munkaerő-vándorlás, ha mind a 15 tagállam engedélyezte volna a szabad munkavállalást. Becsléseik szerint az új tagok népességének mintegy 3-4 százaléka tekinthető potenciális kivándorlónak, ez évi 170-250 ezer bevándorlót jelentett volna Nyugat-Európában.
A hivatalos brit adatok szerint 2004. május és december között 130 ezer munkavállalási engedélyt állítottak ki az új tagországok állampolgárainak, a DIW számításai szerint közülük 50-80 ezren érkeztek a szigetországba ezen időszak alatt. A statisztikákba bekerült személyeknek mintegy 40 százaléka már a bővítés előtt is az Egyesült Királyságban élt. Ez azonban így is sokkal több a DIW által számított 12 ezernél, amennyien akkor érkeztek volna, ha az összes ország megnyitotta volna munkaerőpiacát. Az ugyancsak liberális szabályokat alkalmazó Írországba mintegy tízezren érkeztek az új tagországokból az előzetesen várt háromezerrel szemben. Németországba, a legfontosabb célországba viszont a tíz új tagországból származó lakosok száma nemhogy nőtt, hanem statisztikai okok miatt a 2003-as 614 ezerről 533 ezerre csökkent.
Az átmeneti munkaerő-piaci korlátozások azzal jártak, hogy a munkaerő-áramlást a hagyományos célországok felől más irányba térítették el. A DIW szerint ennek számos kedvezőtlen hatása volt a német gazdaságra. Az újak vállalkozásai szabadon működhetnek Németországban is, s így többen kibújnak a társadalombiztosítási kötelezettség fizetése alól. Másfelől a képzett munkaerő így a liberálisabb szabályokat alkalmazó országokba áramlik.
