Eltérő hangsúlyok kellenek

Miközben vannak minden régióra érvényes fejlesztési irányok, a hangsúlyt mindenütt másra kell helyezni - derül ki a többi közt azokból a tanulmányokból, amelyek a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által készíttetett versenyképességi koncepció regionális fejezetéhez kapcsolódnak. Az egyes régiók versenyképessége eltérő összetevőkön és konkrét fejlesztési pontokon keresztül javulhat, tükrözve a régiók eltérő adottságait, növekedési feltételeit. Van például, ahol a külső és belső migráció nem okoz gondot, másutt az elvándorlás komoly probléma. Ugyanígy eltérő formát ölthet az egyazon fejlesztési pontban megjelölt kiemelt feladatok megvalósítása: a beszállítói program például egyes régiókban már sikeresen működik - s itt a fő feladat a már megtelepedett beszállítók megtartása, fejlesztéseik, bővítéseik ösztönzése -, míg másutt elsődleges az új beszállítók megjelenése. Vannak olyan típusú fejlesztések is, amelyek azonos formában jelennek meg az egyes régiókban, közel azonos tartalommal. Ilyen a közlekedés fejlesztése, az anyagtakarékos technológiák terjesztése, az infrastruktúra szélessávú kiépítése vagy a szakképzés támogatása. Ilyen azonos tartalmú prioritásokat jelentő fejlesztési pont a kis- és középvállalkozások - helyi foglalkoztatottság kiterjesztésén alapuló - munkahelyteremtése is, amely adott szinten eltérő területen, illetve ágazatban valósulhat meg. Van, ahol a turizmus, másutt a mezőgazdaság lehet a terepe. Ám egyöntetűen fontos a helyi foglalkoztatás kiépülését segítő intézményi, s a kapcsolódó információs rendszer kialakítása.

A Nyugat-Dunántúlon versenyképességi szempontból két domináns elem van. A meglévő adottságok - integrált iparágak, jelentős befektetések, modern hálózatosodás - teljes körű kiaknázása, illetve a környezetgazdálkodásra, a környezeti kultúra megőrzésére alapuló fejlesztések támogathatják a fejlődést. A fejlesztéspolitikának a hangsúlyt a humántőke kínálatának bővítésére és a fizikai tőke minőségének javítására, s kiemelten az infrastruktúra-fejlesztésekre, a k+f, az innováció erősítésére kell helyezni.

A Dél-Dunántúlon a közlekedési és informatikai infrastruktúra fejlesztése, valamint a foglalkoztatás növelése a hangsúlyos. A megközelíthetőség javítása lehetővé teszi a befektetők tömeges megjelenését, s azt, hogy a korábbinál jobban tudják kiaknázni a meglévő szellemi potenciált és a k+f kapacitásokat. Kiemelt feladat továbbá a foglalkoztatás bővítése, részint az inaktívak aktivizálásával, részint az aktívak erőteljesebb átképzésével, képzésével.

A Közép-Dunántúl számára elsődlegesen a humántőke és a képzés, valamint a k+f, fenntartva az infrastruktúra korábban is jellemző bővülési ütemét. Itt az innováció, a vállalatok közötti kapcsolatokat átalakító klaszterek fejlesztése, s a meglévő ipari bázis modernizálása, a szolgáltatások fejlesztése a versenyképesség erősítésének lehetséges útja.

A Közép-Magyarország régió útja a magas hozzáadott értéket képviselő k+f-re, a tudásra alapozott fejlesztés lehet. Egy ilyen jellegű fejlődéshez megfelelők az adottságok, a fizikai és a humánerőforrás minősége és mennyisége egyaránt.

Észak-Magyarországon ugyan megfelelő a humántőke kínálata, s beruházások magasak az országos átlaghoz képest, ám a fizikai tőke - k+f, infrastruktúra - ellátottsága rendkívül gyenge. A hangsúlyt itt elsősorban a foglalkoztatás és a fizikai tőke minőségének javítására, ezen belül is az infrastrukturális adottságok erősítésére kell helyezni.

Az Észak-Alföldön főként a fizikai tőke minősége és a foglalkoztatás alacsony szintje a megoldandó feladat. A közlekedési és az it-infrastruktúra terén kellenek beruházások, illetve elő kell segíteni a tartósan munkanélküliek, valamint a széles inaktív rétegek visszatérését a munkaerőpiacra.

A Dél-Alföld régió versenyképességét két tényező korlátozza leginkább, az infrastrukturális adottságok, illetve a rendkívül kedvezőtlen foglalkoztatási helyzet. E két területen szükségesek a fejlesztések.