Tavaszi fellendülés az iparban
Áprilisban a szezonálisan kiigazított adatok szerint 3,1 százalékkal nagyobb volt az ipari termelés, mint az előző hónapban, vagyis folytatódott a tavaszi fellendülés. Az adat azon sejtésünket igazolta, amely szerint a szektor a téli gyengélkedés után erőre kap, és a biztató március után folytatja az élénkülést.
Az ipari teljesítmény érdekes abból a szempontból, hogy a nyugati konjunktúra lassulása után sok szakértő arra számított, egész évben kitart az alacsony dinamika. Erre engedett következtetni a német Ifo-index negyedik hónapja tartó gyengülése, amely a magyar exportértékesítési lehetőségekre is rossz fényt vet. Ugyanakkor az export a külkereskedelmi mérleg adatai szerint jól alakul, s a hazai vállalatok a konjunktúraindexek tanúsága szerint nem különösebben pesszimisták. Ez ellentmondásban van a nyugat-európai gazdaságról alkotott képünkkel, s ennek több oka lehet.
Elképzelhető, hogy a korábban jó előrejelzőnek bizonyuló német konjunktúraindexek ezúttal megtréfálnak minket, és a ténylegesnél jobban elhúzódó és mélyebb nemzetközi dekonjunktúrát mutatnak. A magyar gazdaság télen érezte meg leginkább a nyugat-európai megingást, majd újra magára talált. A korábbi tapasztalatok szerint a régióból a magyar ipar követi a leggyorsabban az európai gazdaság rezdüléseit (a lassulást is mi kezdtük leghamarabb), tehát nem meglepő, hogy más régióbeli országoknál még nem tapasztalhattunk a mienkhez hasonló trendváltást, egyelőre csak Lengyelországban van halvány jele az élénkülésnek.
A másik magyarázat még optimistább: valamiért az idén sikerült kissé elszakadnunk a nemzetközi trendektől, és magasabb növekedési pályára állt az ipar. Ez azt jelentené, hogy relatív versenyképességi javuláson ment keresztül a magyar gazdaság, amelynek oka lehet az is, hogy néhány olyan nagyvállalat indította be termelését hazánkban, amelyek kevésbé érzékenyek Nyugat-Európa gyengélkedésére. Erre vonatkozóan a részletes külkereskedelmi adatokban találhattunk némi igazolást az utóbbi időben. Amennyiben valóban ez történik, az azt is jelenti, hogy az erős hazai valuta nem okoz különösebb versenyképességi problémákat, az ezzel kapcsolatos vállalati kiigazodás megtörtént. (Ne tévesszen meg a munkanélküliségi ráta emelkedése: ez olyan tényezők következménye, amelyek a foglalkoztatottságra nem hatottak. Utóbbi mutató hosszabb ideje stagnál, bizonyítva a vállalatok óvatos munkaerő-politikáját, amelyet a korábbi évek irreálisan gyors bérnövekedése okoz.)
A világgazdasági trendtől való elszakadás másik magyarázata az európai uniós csatlakozás lehet. A frissen csatlakozott országokba irányuló export az első negyedévben csaknem másfélszeresére duzzadt, s ezt bizonyára részben a kereskedelmi akadályok lebomlása magyarázza. Ha valóban ez okozza az ipar élénkülését, az integráció első látványos (közvetett) gazdasági hatását üdvözölhetjük a jelenségben.
Az elszakadás még egy magyarázata a belső piacok élénkülése lehet. Erre utal az is, hogy az idén szokatlan módon a belföldi értékesítések felfutásának lehetünk tanúi, amely többéves stagnálást szakít meg. E forgatókönyv valószínűségét azonban csökkenti, hogy az ipar rendkívüli mértékben exportorientált Magyarországon. Ekkora fordulat aligha következhetett be ilyen rövid idő alatt a szektor szerkezetében. A múltbeli tapasztalatok is ez ellen szólnak: az ipar 2002-2003-ban, a legnagyobb belső keresletnövekedés idején is stagnáló belföldi eladásokat produkált, csupán az import (és a szolgáltatószektor) lódult meg. Valószínűbb, hogy az év eleji felfutás a hazai értékesítésekben az élénkülő beszállítói tevékenység jele, amelyet a következő hónapokban az export felfutása követett. (Ezt igazolja, hogy sejtések szerint az utóbbi negyedévben az export hagyományosan alacsony hazai hozzáadott értéke valamelyest emelkedhetett.)
Természetesen nem kizárt, hogy a fenti forgatókönyvek közül egyik sem magyarázza teljes egészében a tapasztalt fellendülést, hanem több tényező együttes hatásáról van szó. Ennek eldöntésében segíthetnek a jövő héten megjelenő részletes adatok.
